Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-01-03 / 1. szám

nem minden osztályába, következőleg e közszel­lem ragadja magával az ifjút is: — nálunk bizony még azok közül is sokan irtódznak a könyvtől, kiknek egyedüli hivatásuk az ezekkeli foglalko­zás volna; kérdezzük meg akármely komolyabb tartalmú könyv kiadóját. Ébresszük, terjesszük hazánkban a tudo­mányvag^^f^KÖnyvek iránti szeretetet, s lassan­kint, nagyobbszerii kár nélkül szétbonthatjuk azon korlátokat, melyeket még a régi idők von­tak fensó'bb tanintézeteink ifjúsága körül, — ad­dig részemről örömmel üdvözölendők azon ódon szellemű, de mindenesetre ujabb korunk viszo­nyihoz idomított iskolai törvények, melyeket pro­testáns egyházkerületeink részint a fentebbi években, részint a közelebbiben hoztak, hogy ezek által ugy a közép- mint fensőbb intézetek­ben gátot vessenek a féktelenség, a megméte­lyező erkölcstelenség elé, hogy ezek által a nem­zet történelmének leendő ' tényezőit, ez ország sorsának fejlesztésében majdan szereplőket, a fo­gékony gyermek s ifjú korban szoktassák a rend­fegyelemre, pontosság- s szorgalomra, komoly munkálkodásra, s mindennemű kötelesség híí tel­jesítésére. De menjünk tovább Lássuk egyházunknak előbb kül, majd bel életét. Magyar protestáns egyházunk küléletében harmadfélszáz év óta legtöbb érdekkel kísértetett egyházunk alkotmánya, állam-és más egyházakhoz! viszonya. De másrészt a történetből és az életből ugy tudjuk, hogy ezek tekintetében akkor állnak dolgaink legjobban, ha ezekről minél kevesebb szó van, ha e tekintetben hallgat a krónika. Ebből kiindulva protestáns egyházunk egyik ágának — t. i. a ref. egyház­nak — ez elmúlt évre sok panasza nincs, a meny­nyiben ezen ügyek a közelebbi évben egyik ol­dalról sem bolygattattak. — kivéve azon fentebb emiitett múló fergeteget, — és igv ha bár régi sebeink nem orvosoltattak is, ha zsinatunk még mindég tán a messze jövő méhében szendereg is, — ha a protestáns és kathol. egyház közti vi­szonyosság elve tetemes kárunkra még most is oly igen meg van sértve, — ha a vegyes házas­ságbóli gyermekek s kölcsönös iskoláztatás ügye szivünkön fekszik is még folyvást, de legalább több jogtalanságot nem toldott ez év hozzájuk. S nekünk, mondom már ez is öröm. Vajha a test­vériség is oszthatná velünk legalább e nemle­ges örömet. Itt azonban fájdalom a korábbi évek bajai még mindég nem enyhültek; a patentalis zavarok ütötte seb folyvást égeti az evang. egyház testét, a nélkül, hogy a legbuzgóbb tö­rekvés mellett is biztos remény lehetne a seb gyors behegedéséhez. Vigasztaló egyházi szem­pontból csak az, hogy a fájdalmasan vérző seb nem valláspárt. vagy egyháziszakadás által, ha­nem csak ennek álcája alatt iitetett. Emlitést érdemel továbbá egyházunk kül­életéből egy két, itt elősorolandó mozzanat. Je­lesen a négy reformált egyház conventje kér­désbe tevé énekes könyvünk javításának szüksé­gét, két egyházkerület pedig már bizottmányt is nevezett e kérdésre megfelelendot, s a szükséges o ' O } némi előmunkálatok teljesitésére ; ugyancsak sző­nyegre került az egyházfegyelmi ügy is, és mint e lapok olvasói tudják, ennek visszaállítása vagy javítása érdekében már munkálatok is tétettek, valamint e célból a dunamelléki ref. egyházke­rület által az itt érvényes összes kanonok, statú­tumok kinyomattak; e lap legközelebbi számai­ban érdekes s alapos cikkek láttak napvilágot a magyar bibliaf'orditásqkról, különösebben a ná­lunk használatban levő Károlyi Gáspár-féle fordí­tásról, és ennek botránkoztató hiányairól,—és tán reménylenünk lehet, hogy nem elláthatlan mesz­szetávolban van az időpont, melyben az emberi­ségnek e legdrágább kincsét, szent könyvünket érthető, tiszta, Ízléses nyelven olvashatja magyar nemzetünk is. Ez remény csak, mondom, és ki tudja nem csalóka-e, valamint a fentebbi tervek, munkálkodásoknál is a jó akarat, szent cél, nagy túlsúlyban van a kivihetőség, életbeléptetés fe­lett: de nálunk, hol oly hosszas tespedést láttunk e kis mozgalom látása is jól esik, ha mindazok most még csak üres tervek, hiú ábrándok marad­nak is, meg van mégis jótékony hatásuk, — a pium desiderium idővel ténynyé valósulhat. Ha nézzük egyházunkat a gyakorlati élet terén, ha nézzük a népéletet: nyugodt lélekkel válhatunk meg búcsúzó évünktől. Messze vagyunk ugyan itt is az eszményképtől, elég sű­rűen találkozunk ugyan a vallástalanság erkölcs­telenség, egyháziatlanság, undok maszlagaival, de a keresztyéni közösség, emberbaráti szeretet, 1*

Next

/
Thumbnails
Contents