Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-05-29 / 22. szám

fejezett irata minden chronologiai rend nélkül, mely beszédeket és cselekedeteket (Aep^evra rj Ttpax&evTa) tartalmazott, és a mely Péter elbeszélései és emlékezései után készült; 2. Máténak zsidó nyelven irt mondat-gyűjteménye (Xoyla), a melyet ldki ugy forditott le, a liogy tudott. De mi ezen két okiratot eredeti alakjukban többé nem birjuk; mert később, kinek a példányában csak beszédek voltak, cselekedeteket is óhajtott, és megforditva. Igy történt, hogy Máté evangéliuma Markból s viszont ez Mátéból bővittetett. Azonkívül még mindenik merített a hagyományból is. Lukács evangéliumára nézve ugy nyilatkozik, hogy az már eredetileg másod kézből való mü, és nem egyéb mint korábbi okiratokon alapuló ügyes összeállítás, a mint a könyv bevezetésében maga Lukács is bevallja. Mint másodkézből való munkának, természetesen történelmi becse is jóval kisebb mint a másik két synopticusé, már csak azért is, mert a forrásokat saját felfogása szerint magyarázza, .s az események előadásában célzatos (tendentiosus). Végre János evangéliumára nézve R. sehogy sem tudja magával elhitetni, hogy azon elvont metaphysikai tanok, a melyekhez hasonlót sem a synoptikusok, sem a Thalmud nem mutatnak, az egykori halász tollából folyhattak volna. De azért mégis az apostol müve az, s azt kell hinni, hogy János Öreg korában a már akkor közkézen forgott más evangéliumokban észrevett pontatlanságok helyreigazítása végett, és mert sértve érezte magát, hogy azon elbeszélések szerint személye a Jézus történetében Péter mellett háttérbe volt szoritva, azért sok oly dolgot beszélt el, melynek főcélja kitüntetni, hogy számos esetben, hol a többi evangéliumban csak Péterről volt szó, ő is ott volt, vagy épen előtérben állott. Másfelől ugylátszik, hogy János Kis-Ázsiában való hosszas tartózkodása alatt az akkoron ott uralkodott bölcselet tanaiból sok eszmét sajátított el, s miután Jézust a testté lett igazságnak tekintette, nem mulaszthatta el, hogy mind azt a mit ő maga is igazságnak ismert, neki ne tulajdonitsa. Innen a Jézus szájába adott philosopháló beszédek, melyek inkább az apostol korának és körének dogmaticai nézeteit fejezik ki, mint Jézusnak a hegyi beszédből ismert egyszerű tanításait. Mind a négy evangéliumból Jézusnak egy legendaszerü csodaképét nyerjük, mely mint egy csodákon kapkodó kornak népszerű kifejezése ellenmondásokkal, bimezésekkel van telve és nem kis feladat a tiszta históriai tartalmat kihüvelyezni. Kiválasztandók pedig R. szerint az evangélisták előadásaiból mindenek előtt minden úgynevezett csodák, mert soha még semmiféle csodát tudományosan bebizonyítani nem tudtak, s ennélfogva nem is állithatni, hogy csoda valaha valósággal történt volna. Az uj szövetségben elbeszélt csodatörténetek tehát R. szerint nem egyebek, mint kegyes legendák, és a történetíró, ki ezen uj testamentomi legendákból Jézus történeti képét akarja összeállítani, nem kerülheti el, hogy finom tapintattal egyfelől az előadott vonásokból némelyeket el ne hagyjon, másfelől pedig saját képzeletéből némelyeket hozzá ne toldjon. Valóban sok ily toldozgatásokra akadunk R. könyvében; ő egyfelől szépítéseivel emeli hősét, mig másfelől annál többet von le igazi jelleméből, és sok olyat sző bele Jézus életébe, a mit sem az uj szövetségi okmányokból ?

sem az egykorú írókból (Thalmud, Flavius) igazolni nem tud. Igy, hogy csak egy párt említsünk: annak hogy Mária az ő férjének halála után Kánába vonult volna viszsza, nemcsak hogy az uj szövetségben semmi nyoma nincsen, de Ján. 2, 1: a melyre hivatkozik e felvételnek inkább ellene bizonyít mint mellette ; de Renannak művészi szempontból szüksége volt e felvételre, tehát ott kellett Máriának lak nia, vagy midőn Jézusnak keresztelő Jánossal való első találkozását igazi költői licentiával festi, szerinte Jézus tanítványaival mint már létező iskolájának a tagjaival megy Jánoshoz, holott a létező okmányok szerint Jézus csak megkereszteltetése után kezdi meg nyilvános működését és tanítványok szerzését. De lássuk már most mily képet alkot R. Jézusról a nevezett okmányok alapján. Jézus, Józsefnek és Máriának fia, Nazarethben és oly időben született, midőn a zsidó nép vallásérzete, — az isteni törvény igazságának örökkévalóságáról való hite, — s abbeli meg-