Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-05-22 / 21. szám

„Szólj, hogy lássalak,u mondd egy régi bölcs, és mi midőn Kálvin képét akarjuk emlékezetünkben föleleveníteni, ezt sikeresebben nem eszközölhetjük, ha öt magát, szólaltatjuk meg. Kálvinnál ez út annál biztosabban vezet célhoz, miután jellemének egyik foalapvonása az igazmondás lévén, szava mindég bensejének leghűbb tűkre volt. Vajha a nagy férfi emlékezete köztünk is trónra emelné ama felséges erényt, hogy szavainkban, tetteinkben egyiránt igazság, egyedül igazság vezetné lépteinket. Mily soknak kellene akkor egészen más alakot ölteni'egyházunkban, életünkben? De csak is igy lehetne a hitvallást a jelent átalakító hatóerejűvé tennünk. „Egykoron — mondja Schweizer — az atyák saját hitüket vallották, most ellenben avval vesződünk, hogy amazok hitvallásait higyjükPedig ki tagadhatná, hogy vallásnézeteink mai rendszere csak ugy hasonlít a Kálvin koráéhoz, mmí a fa a csemetéhez, az ember a gyermekkorhoz ? Az elv, mely alatt a reformatio zászlóját, Luther kitűzte, a voZí, hogy egyedül a hit az, mely üdvözít. Ezzel a benső életet elolo szertartásos isteni tisztelet' helyébe a benső meggyőződést léptette, hogy imádjuk az Istent lélekben és igazságban. De Luther érezte ez elv egyoldalúságát. Mert a hit általi igazulást föltéve, mégis fenmarad még a lehetőség, hogy az ember azt később elkövetett önnön bűne által eljátsza ; kell tehát még egy eszköznek létezni, mely által az igazulást ismét visszanyerhesse s ez a cselekedetekben nyilatkozó bűnbánat. Luther a jó cselekedetek jelentőségét nem is annyira elvetette, mint inkább csak a hitnek rendelte alája. Ez ugyan a felállított alapelv mellett logikai következetlenség, de magának az észnek következetlensége, midőn magát valósítja; túlfelöl Luther erre nézve magának az Úrnak szavára hivatkozott: ,,Ha ezeket tudjátok, boldogok lesztek, ha cselekeszitek azokat'-'" (Ján. 13, ll). Kálvin, kinek elméjében a logikai következetesség volt az uralkodó tulajdon, Luther tanának e pontjánál vette fel a hitújítás alkotmányának tovább fejlesztését. A lutheri rendszer szerint a hit áltcd nyert igazulás uj bűnök elkövetése által elveszthető és a bűnbánat által újból visszanyerhető volt. Kálvin ellenben mindent Istenre viszonyítván, onnan indult ki, hogy az egyszer nyert igazzdást többé az ember el nem vesztheti, mert föl nem tehető, hogy Isten valakit elébb kegyelmébe fogadja és később ismét elvesse, s ezért Kálvin a bűnbánatot végkép elvetette. Kálvin szerint az igazulás egyszersmind szentesülés. A jó cselekedetek Kálvin értelme szerint, csak külső jelei annak, hogy azok mívelŐjét Isten eleve kiválasztotta, valamint a bűnök csak külső mutatói az Isten általi elvettetésnek. E nézet szerint tehát vannak választottak, kiknek ÖrÖkvégzetileg szükségkép jóknak kell lenniök és elvetettek, kárhozat fiai, kik szintoly szükségképen roszak. Ez amaz elhírhedt elővégezeti, praedestinatioi tan, mely Kálvin munkáinak megkülÖmbÖztetŐ ismérvét képezi. E tan megadta egyfelől a hitújítás elvének alaki befejezettségét, de másfelől ellenkezésbe hozta azt ugy az emberiség fejlődésének alapeszméjével, a szabad akarattal, mint a szent írás világos nyilatkozataival, hol a megtérő bűnös megkegyelmezése különösön van hangsúlyozva. De Kálvin vaskövetkezetességét mind ez meg nem zavarta és az ész minden ellenvetésit ketté vágta e kérdésével : Quinam estis, miseri homines, qui Deo accusationem íntentatis f Nehéz megmondani, mi esik távolabb a mostanikor gondolkodásától, a rideg tannak kiindulási pontja-e vagy annak alkalmazása; sem tudományunkban, sem életünkben e tannak többé gyökere nincsen és megnyugvásunk a gondviselés bölcs végzetében valamint Istenről való szebb fogalmon alapszik, ugy emberiségi rendeltetésünkkel is összehangzóbb és mégis ama tan valláskönyveinkben tovább is ott álljon ? Ott álljon nem értve, miután az előzmények, melyek annak Kálvin fejében keletkezést adtak, tudatu nkban nem léteznek és helyet foglaljon dogmáink között megfosztva természetes fejleményeitől csak azért, hogy a szőrszálhasogató viszketegnek táplálékul szolgáljonf Valóban igy csak betűjét, de nem szellemét tiszteljük meg ama férfiúnak, ki az igazságot, a meggyőződés szentségét fölibe tette még életének is. De nem fejtegetjük e kérdéseket ezúttal továhb. — Még csak Kálvin itt következő szózatára nézve legyen szabad megjegyeznem, hogy abban Kálvin nem puszta tudományos elméletet fejtegetett, hanem egy hallatlan dühhel ostromlott ügy védelmére kelt; az erőszakos cselekvésben nyilatkozó hatalom ellenében ő a makacs szenvedésre elszánt rész ügyét védte, ki merne azért követ emelni ellene, hogy ha vad tettek irányában ő sokszor kíméletlen szavakat használt és kifejezéseiben a szeretet vallásához illő mérséklet korlátai közt megmaradni nem mindég birt 9 S most íme maga a többször emiitett szózat.