Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-05-22 / 21. szám

A Nagyhatalmú és méltóságú uralkodónak, Ferenc­nek, a franciák legkeresztyénebb királyának, mint fejedelmének, Kálvin János békét és üdvöt kiván a Krisztusban. Midőn e munkához hozzáfogtam, távolról sem gondoltam, dicsőséges király! hogy olyas­mit irjak, mi egykor Felséged szine elibe ter­jesztessék. Szándékom csak az volt, hogy né­mely alaptételeket adjak elő, melyek igaz kegyes­ségre képezzék azokat, kik a vallás iránt még némi vonzalommal viseltetnek. Legközelebb pe­dig franciáinknak szántam e munkát, mint a kik­ről tudtam, hogy közülök sokan éhezik és szom­júhozzák a Krisztust, de igen keveseket láttam, kik annak bárcsak középszerű ismeretébe is be lennének avatva. Hogy féltett szándékom ez volt, maga a könyv mutatja, mint a mely egyszerű elemi tanmód szerint van szerkesztve. Midőn azonban láttam, hogy némely istentelenek dü­hösködése birodalmadban annyira elhatalmazott, hogy abban az igaz tudománynak semmi hely nem adatnék: célos dolgot hittem tenni, ha e munkával amazoknak tanitást, elibed pedig val­lástételt adok, a melyből megérthessed, hogy mi­lyen az a tudomány, mely ellen oly dühre lob­bantak ama dühöngök, kik országodat mostan­ság tűzzel vassal háborgatják. Mert nem átallam bevallani, hogy itt én épen azon tudománynak foglaltam össze velejét, melyet ők fogsággal, számkivetéssel, kiűzéssel és égetéssel bünteten­dőnek és a föld színéről mindenünnen kiirtandó­nak kiabálnak. Jól tudom én, mily iszonyú vá­doskodásokkal beszélték tele füleidet és lelkedet, hogy ügyünket előtted minél gyűlöletesebbé te­gyék ; de neked meg kell kegyelmesen fontol­nod azt, hogy ha puszta vádolás elégséges, soha ártatlanság se szóban se tettben nem találtatnék. Valóban, ha valaki gyűlölet támasztása végett azt hozná fel, hogy a tudományt, a melyről most előtted számot adni törekszem, mindenrendü em­berek szavazata által kárhoztatva és a törvény­székek Ítélete által rég el van marasztalva: az semmi egyebet nem mondana, hanem, hogy az részint az ellenfelek pártoskodása és hatalmasko­dása által erőszakkal földre tiportatott, másrészt? hogy a hazugság ármány és incselkedés azt alat­tomos uton csalárdul elnyomta. Nem más mint érőszak az, hogy minden kihallgatás nélkül vé* res ítéletet hoznak amaz ügy ellen; csalárdság, hogy minden igaz ok nélkül forradalmat és go­nosz tetteket fognak reá. Hogy pedig panaszinkat senki igazságtalanoknak nem tarthatja, magad lehetsz bizonyságunk, oh legnemesb király! Mily hazug rágalmakkal illetik minden nap előtted e tudományt, mintha egyéb célja sem volna, mint csupán az, hogy a királyok kezéből a királyi pál­cát kicsavarja, minden törvényszéket és hatósá­got megbuktasson, minden rendeket és kormá­nyokat felforgasson, a nép nyugalmát és békéjét felzavarja, minden törvényt megszüntessen, ura­dalmat és birtokot földúljon, szóval mindent ösz­szevissza zavarjon és halomra döntsen. Pedig te még csak kis részét hallod azon iszonyatossá­goknak, melyeket a közönség közé elhintenek, s melyek ha igazak volnának, az egész világ ama tudományt szerzőivel együtt méltán ezer tűzre és kínokra ítélhetné. Csodálkozhatni-e aztán, hogy hol oly istentelen vádaskodásoknak hitel adatik, ott ellenünk a közgyülölség fellobban? Ihol az oka annak, hogy magunk és tudományunk kárhoztatásában minden rendek megegyeznek és egyetértenek. Ily indulatoktól megragadva, kik törvénylátni ülnek le, hazulról hozott előítéletei­ket végzések gyanánt ejtik és elhitetik magokkal, hogy dolgukban annak rendi szerint jártak el, ha senkit vesztőhelyre nem hurcoltatnak, ha csak önvallomás vagy hiteles tanúbizonyságok által nem lett elmarasztva. Igen, de mi bűnben ? Ab­ban, mondják, az elkárhoztatott tudományban. De hát ez mi jogon lett kárhoztatva ? Abban ál­lott a védelem ereje, nem megtagadni a tudo­mányt, hanem igaz voltánál fogva ügyét felfogni. Ámde épen e tekintetben még csak megmoccanni sem szabad. Melyre nézve nem méltatlan a kivánságom, oh győzhetetlen király, hogy magad eszközölnéd teljes tökéletes megvizsgálását azon ügynek, mely eddigelé zavartan, s minden törvényes rend nél­kül inkább magával nem biró indulat mint tör­vényszerű komolysággal tárgyaltatott és niin­den módon elcsavartatott. Ne véld pedig, hogy magamnak akarok bátorságos hazatérést eszkö­zölni ; mert noha erre, a mint illik, emberséges indulattal törekszem is, de a mint a dolgok most 41 *

Next

/
Thumbnails
Contents