Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-05-15 / 20. szám

kölcsileg, mind szellemileg a felvételre s megbízásra méltónak ítélte. Hogy egyes gyülekezet hívhasson magának lelkészt, ez azon korból maradt szokás, mikor még oly kevés volt a lelkész, hogy a 300 gyülekezetet számlált Csallóközben csak 10-en hivataloskodtak lelkészek, — a mikor tehát a helyrendelő kormány a lelkészt kérő gyülekezetet nem tudván kebeléből betölteni, meg kellett engedni, hogy a társulatból ki menve, magának az ily gyülekezet lelkészt kereshessen és lii vb ásson: csak azt kötvén ki a kormány, hogy ez „cum consensu seniorum" legyen. Ez időben jött szokásba az uj évi papmarasztás is, érdekében állván tudni mindenik gyülekezetnek, nem marad-e lelkészsége hivatalos nélkül? Sőt még a mult században is — mint jkönyveink mutatják — oly szükiben voltak az egyházmegyék, — kiválfa főiskolától távolabb vidékeken — a lelkészségre menendő egyéneknek, hogy a bármiképen ürességbe jött gyülekezetek academiákról bejött, vagy még ott levő, vagy épen hazai iskolában papi tudományokat végzett, vagy csak tanuló egyéneket kénytelenittettek magokhoz lelkészül hívni, — kiket az illető esperes maga mellé vett, egykét lelkésztársával a meghívó gyülekezetben próbált meg mind a papi tudományokból, mind erkölcsi bizonyítványaiból, s csak azután facultált s mittált, az ünnepélyesebb ordinatiot a superintendensnek hagyván a kerületi gyűlésen. — Ugyan ki volna napjainkban — midőn majd minden 4—5 gyülekezetre egy várakozó néz — ki a szabad választást az évenkénti marasztalással, mint egy idő szülte testvéreket, vissza kivánná, vissza óhajtaná ? kivált midőn a legitima és morális, vagy minden simonia nélküli vocatio majd egészen kiment a divatból. A szabad választás ritkán kedvez az érdemnek, és sok visszaélésre szolgáltat alkalmat* Minden komolyabb és fontosabb hivataloknál előléptetést látunk, — az alsóbb helyeken vannak a kezdők, kiknek még érettségre, liivatalbeli tapasztalásra s gyakorlottságra van szükségek. — Láttál-e hadvezért, ki egyenesen közlegényből vagy altisztből lett volna fővezérré ? hallottad-e, hogy tudományos pályáját végzett ifjú akár a fejedelmi udvarban, akár vármegyén, akár városban több idei várakozás, kipróbálás nélkül — mellőzésével az érdemes tapasztalt, és több időktől fogva várakozó éltesebb egyéneknek — egye nesen az elsőbb és tekintélyesebb hivatalokra emeltettek volna ? A régiek szorosan vigyáztak erre az egyház terén is. Aranyszájú szent Jánosról olvassuk, hogy elébb volt Lector, azután Diaconus, azután Presbyter s ugy lett konstantinápolyi Patriarcha, — Cypriánus Aureliusról irja: ,,Aurelius fráter illustris, superiores quidem gradus mereretur, neque enim ex annis, sedexmeritis aestimandus: interim piacúit ut ab officio Lectoris inciperet." — Az evangeliomi gazda is Jézus szerint csak miután kipróbálta szolgáit a reájok bizott pénzzeli kereskedésről, és hűségről, dicsérte meg a jókat és hűségeseket, s igérte, hogy ezután többre bizza. Mát. 25: 14—30. Az ige hirdetésen, a tanitáson és sakramentomok kiszolgáltatásán kivül — sok teendője van még a lelkésznek, mit az iskolában nem, csak az életben tanulhat meg. Minél nagyobb gyülekezetben liivataloskodik valaki; annál több eset fordul elő, melyben kevesebb tapasztalásu magát fel nem találhatja, — ma pedig nem számithat arra, a mit mond 1. Ján. 2: 27, unctio nos omnia docet. Sajnálni lehet, hogy napjainkban kiment a gyakorlatból a gradualis promotio, miszerint a változásra készek jelentették magokat espereseknél, ki is tudatván az ilyenek nevét a helyrendelő gyűléssel, ez idő és érdemszerint kiválasztotta, ki? hová? és melyik gyülekezetbe méltó, és alkalmatos ? s közülök 3 —4-et a lelkészt kérő gyülekezet követeinek candidált, és az ennek következtébe történt választást a kormány megerősitette. Igy is elég volt téve a „vocatio penes plebem, sed cum consensu seniorum'1

elvnek, — rövidült a választási eljárás, — nem lehetett a vocatioból Simoniát oly könnyen csinálni, s lehetett tudni ki fogadja el a választást és meghívást. — A szabadválasztásnál — mondjuk ki, őszintén — a kormány csak ötödik kerék, vagy olyan mint csillag a torony tetején, puszta ékesség, mely mint akarjuk kakas is, gomb is, meg kétfejű sas is lehet. Kinek áll jogában a hitvalláson változtatni ? Mivel minden embernek veleszületett és elidegeníthetetlen joga és sajátja a szabad gondolkodás, sem a már meghaltak a most élőket, sem