Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1864-05-15 / 20. szám
ezek az utóbbélőket, sőt egy ember is a másikat szabad gondolkozásában nem korlátozhatja, mig a társadalmi rendet, békét nem zavarja, vagy erkölcsiség botrányává nem fajul. Innen a keresztyén vallás felállítói is, Jézus és az apostolok, magok sürgölik hallgatóikat, hogy a miket mondanak és tanitanak megvizsgálják, vaktába ne hidjenek, Ján. 5: 39, — 1 Kor. 10: 15, — 1 Thess. 5:21, — 1 Ján. 4: 1, — és Róm. 14: 12 szerint kiki maga ád számot magáról Istennek. Tehát minden keresztyén embernek kötelessége olvasni, tanulnia a szentirást, és annak tisztább meg tisztább értelmére, felfogására törekedni, — különösen pedig erre törekedni kötelesek a lelkészek vagy tanítók, mint kik életfeladatul is épen ezt tűzték ki magoknak. De azért semmi uj értelmet vagy hitvallást nem szabad az egyházra erőszakolni, vagy a bevettet önfejüleg megváltoztatni; hanem köteles mindenki okos észlelés és ítészét, után szerzett tudományát s tapasztalását az egyház, és annak megbizottjai eleibe terjeszteni, — azoknak helyeslésén megnyugodni: külömben a képzelt véleményt és értelmet ha tovább is pártolják és terjesztik az egyház ellenére, valamint annak tanítással megbizottjai, ugy tagjai is megszűnnek lenni. — Mivel pedig a hitvallás nem egy egyházmegyéé, vagy kerületé; hanem az egész ref. egyházé : csak is az egyetemes egyház akarata tehet változást vagy módosítást a bevett hitvalláson, — mit ez erre megbizottjai által tesz és visz véghez. Idő szentesitette 4 fokozatú egyházi kormányzatunkat, t. i. gyülekezeti, egyházmegyei, kerületi és egyetemes kormányzat — miképen lehetne az önkormányzati képviseleti vagy presbyterio synodalis rendszer szerint rendezni ? Nekem sem célom, sem megbizatásom nem levén törvénykészitésre, magamat erre hivatva sem érzem: csak annyit mondok, tartassanak meg a 6-ik pont alatti merengésbe felállított elvek, és ezekből folyó következések, — a megbízottak a megbízó egyházközönség akaratán túl soha ne menjenek, a consistorium, mint protestantismusunkba nem illő valami szüntettessék meg mindenütt, — legyenek gyűléseink minden becsületes ref. családfő előtt nyitvák, — a képviselők vagy megbízottak lépjenek az előbbi tanácsbiráknak nevezett consistorialisták székeikbe, kik köteleztessenek a gyűlést annak bezártáig el nem hagyni, — hozassanak ezután törvények : én hiszem meg lesz a rend, béke, — egyházügyeink érdekelni fogják annak minden egyes jó gondolkozású tagját, — és az egyházi terhet, melyet eddig csak kényszerítve viseltek, önként és jó kedvvel fogják hordozni. Miképen lehetne hozzá fogni a törvényhozáshoz ? Mivel mindenik egyházkerület önálló: tehát mindenik felhívhatná a magokban hivatást érző kebelbelieket, hogy egyházi törvényeket s kormányszervezetet készítsenek, és azt egy meghatározott időre beadván, az egyházmegyékkel és ezek által a gyülekezetekkel közöltetnének, s igy megértvén a közvéleményt, a jobbat kiszemelhetnék, vagy a többől egy egészet saját nézeteik hozzátevésével megbizottjaik által készíttethetnének, hogy igy a megyénként kerületre felküldött törvényjavaslatokból egy egész rendezett egyházi törvénykönyv lehessen. — Vagy miért ne vehetnék által a kerületek a másutt hozott törvényeket, ha azoknak jóságáról, célszerűségéről s életrevalóságáról a közakarat helybenhagyólag nyilatkozik, — hiszen eleink is igy tettek: azért önállóságukat s önkormányzati jogukat el nem vesztették, fel nem áldozták. — Ha Isten azt a szerencsét adná még ref. egyházunknak valamikor, hogy országosan zsinatolhat: akkor is könnyebb lesz az addig célszerűnek tapasztalt törvényeket s kormányzatot által venni, mint rögtönözve ujat készíteni. Addig pedig vegyék 10 — 12 éves használat után uj vizsgálat alá a kerületek hozott törvényeiket, s hagyják ki belőlök a csak mostani idő, s szükséghez valókat, és tegyenek helyekbe az akkor élők saját igényeik és szükségeikhez illőket. — Meggyőződésem az: jobb törvény alatt lenni — ha talán némelyekben nem felelne is meg egyéni nézetünknek, — mint bizonytalan, önkényes és változó rendeletek == statútumok hatalma alatt tengeni. Zárszó. Merengjünk e téren —• absque ira et odio — minél többen, és többször. Ha magunk nem segitünk magunkon: hiában várunk a vakszerencsétől. Álljon a mit a többség jónak és célszerűnek itél! Isten velünk.