Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-01-10 / 2. szám

próbálta a régibb consistorium is, hogy orgonát készíttessen — az uj képviselet is már egy éve, hogy a közohajtásnak nem tud megfelelni — és csodálatos még máig sincs reményünk, hogy közelebbről orgonánk legyen, holott egy a szükségnek megfelelő jó orgonára a pénzalap egy része is meg van, s hisszük a valósulás esetében a buzgóság is megvolna — s hogy nincs és nem is lesz közelebbről orgonánk, oka, hogy némelyek a várbeli nagy templombelit akarják átszállítani, s a helyett egy m. egy 7000 frtba kerülő pedalist akarnak készíttetni, de erre semmi alap s buzgóság is igen csekély. — Ha egy ily nagyszerű orgonát készíttetünk — ahhoz egy tökéletesen kiképzett művész s annak nagy fizetés kell, — már pedig ily fizetési nagyobbitásokra egyházunk képtelen. Azért kérjük az illetőket az ábránddal felhagyni, s a köz óhajnak igyekezzenek megfelelni — előbb készíttessék el a szükségest, s ha mód lesz — lehet nagyobbra is áldozni ! Ez egyház valódi áldozattal egy négy osztályú leánynöveldét állított fel — de a mit inkább iskolának nevezhetünk — van négy férfi tanító s a felsőbb két osztályban egy nevelőnő — szép fizetéssel ellátva. Hogy mennyire felel meg ez intézet céljának — s az egyház által hozott áldozatnak — egy pár évi próba fogja tanúsítani, — most csak annyit jegyzünk meg, hogy a nevelőnő, ki az eredeti programm szerint, naponkinti 7 órai elfoglaltatásra van kötelezve, most délelőtt egy, délután is egy órát oktat — mintegy 90 leánykát — a női munkákban. Közelebbről ez egyház főgondnoksága, gróf Toldalagi Ferenc űr ö mlga lemondásával, megürülvén — az egyházi főtanács e diszes hivatalra három egyén kijelölését rendelte, és szerencsés vala ez egyház id. gr. Teleki Domokos, gr. Teleki Sámuel és gróf Bethlen Farkas úr ö mit. személyükben azt megtehetni. Majd ha az egyház több jó intézménye létesül s más avatottabb tollú tudósító meg nem előz, a t. t, szerkesztő úr engedelmével pár sorral még fogok alkalmatlankodni. XV. AZ ÉV UTOLSÓ ESTÉJE A KECSKEMÉTI EVANG. TEMPLOMBAN. KECSKEMÉT, jan. 1-sö 1864. A lefolyt év utolsó estéjén megragadó egyházi ünnepélynek valánk tanúi. A helybeni ágost. hitv. evang. uj templomban, fényes kivilágítás mellett, most először tartatott meg a számos évek előtt szokásba vett esteli isteni tisztelet, melynek kezdete előtt, több mint egy órával gyülekezőben volt, a minden valláskülömbség nélküli nagy sokaság, melynek tetemes részét azonban református szeretett testvéreink tevék, a kikkel e kisded egyház a legszorosabb vallásbeli kapcsolatban állván, azoknak változatlan és őszinte rokonszenvével szerencsés dicsekedhetni. A templom csakhamar telve lön, mely alkalommal kiderült, miként az ujabbkori építészi modorban készült, csekély terjedelműnek látszó építmény mily nagy sokaságot képes befogadni; mert a jelenvoltak száma kétezernyi főre könnyen tehető. A szent ünnepélyt—miután egyházunk választott lelkésze nt. M argó esi József úr, losonci igazgató tanár, ekkorra, bizozonyos közbejött akadályok miatt, körünkben meg nem jelenhetett, helybeli reform, sedédlelkész tiszt. Turgonyi Lajos űr lelket megragadó alkalmi szent beszéde által tette emlékezetessé, a ki is, erőteljes tiszta érces hangja, ékes beszédmódja s a szónoki szent széket oly igen megillető mesterkéletlen, komoly szónoklata által, az összes hallgatóságra mély benyomást gyakorolt. Valóban szerencsésnek mondhatja magát e kisded egyház, hogy — jelesül a mostani igen hátrányos körülményei közt, midőn rendes lelkészt oly régóta nélkülözni kénytelen — helybeni reform, lelkész nagyon tisztelendő F ő r d ö s Lajos úr részvétes jóindulatból, minden az egyházban előforduló papi teendőkre nézve szíves gondoskodással van s a vasárnapi szent szónoklatokat, papsegéd tiszt. Turgonyi Lajos és B o d a c z József urak, nagy egyházukbani terhes foglalkozásuk mellett is, készséggel végbevinni mindenkor szívesek. Az isteni tisztelet befejezése után az éneklökar a „hymnuszt" elénekelvén, ezzel az év utolsó estéje, kegyes érzelmek közt Ion befejezve. Isten adjon jobb jövőt! Gömöry Frigyes. TÁRCA. OKIRAT A NAGY PÉTER CONTRA SZÁSZ DOMOKOS PERHEZ. Nagytiszteletü szerkesztő ur! Önnek becses lapja közelebbi folyamában t. Nagy Péter ur, és t. Szász Domokos ur között egy polémia folyt, melyben az utolsó szót t. Szász Domokos ur e passussal fejezi be: „én visszavonulok, mit annyival is inkább tehetek, hogy a méltóságos egyházi főtanács f. é. oct. 11-ki ülésében már határozott a kérdéses ügyben: a köz sz. zsinat végzéseinek teljesedésbe vételét felfüggesztette és igy nekem, vagy jobban mondva, azon ügynek, melynek én csak igénytelen szószólója voltam, igazságot szolgáltatott." — fFolyó évi 50. sz.) E passus (mint csillag alatti megjegyzése mutatja, habár a következő számban visszavonja is) valamint önt nt, szerkesztő ur, ugy másokat is igen könnyen félrevezethet s nemcsak a közvéleményt terelheti más irányba, hanem egyszersmind az egyházi főtanács határozatainak is más értelmet tulajdonit. — Miután t. Nagy Péter ur határozottan kijelentette, hogy e tárgyban többé fel nem szólal: az igazság érdekeben annyival inkább kötelességemnek tartom némi felvilágosítással szolgálni, mert ama sokszor emlegetett „separatum v o t u m n a k" én is egyik igény-