Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-01-10 / 2. szám

telen aláírója voltam. — Biztosítom n. t. szerkesztő urat, hogy meddő polémiát kezdeni nem akarok, folytatni egyáltalában nem fogok : csupán — mint érdeklett — a tényeket fogom registralni, egy okirattal akarok szolgálni. Mindenek előtt, szükségesnek látom még egyszer ideigtatni a köz sz. zsinat e tárgyat érdeklő jegyzökönyvét: ,, — 54) Kolozsvári lelkészek : Vadas József, Nagy Péter, Szász Gerö a. fiai fölfejtvén, hogy midőn 1854-ben tartott közzsinat a kolozsvári egyházmegyét a kolozs—kalotaitól különszakitotta, a részletes zsinat székbiráiról azt rendelte: álljon az a rendes papok és a theologica facultas tanáraiból ; e határozat értelmében volt szervezve részi, zsinatjuk a theol. facultasnak mult év septemberében N.-Enye dre leköltöztetéseig; — azon innen maradott: a négy rendes pap, a szamosfalvi pap és kolozsvári fötanoda melletti egyetlenegy felszentelt tanár — összesen haton; — mult év nov. 10-én tartott részletes zsinat a hetedik székbirói helyet egy fel nem szentelt tanárral töltötte be. — Kérik jövőre nézve megállítani: hogy előjövő esetekben fel nem szentelt tanár és fakultált segédpap törvényszéki biiónak választhatók-e? Közsinatunknak a feltett kérdésre felelő s illetőleg határozó nézete az : hogy a kérdésbe vett közül bármelyik választható törvénykezési bírónak. — A jelen tárgy feletti tanácskozásból kifolyólag nyilvánítja közzsinatunk azon törvényes nézetét, miszerint: apa fiiával, ipa vejével ugyanazon törvényszéki ülésen nem bíráskodhatnak törvényeink értelmében." — E közzsinati végzés volt a vitatott kérdés magva. — E végzésre az egyházi főtanács folyó év oct. 11-én a következő megjegyzést hozza : „ — 15.) Az 54. v. szám alatt: a kolozsvári egyházvidék részletes zsinata három tagjának a székbirói képesség meghatározása iránti előterjesztésére a főt. köz szzsinat által nyilvánított határozó nézetét illetőleg, határozza egyházi főtanácsunk: hogy miután a kérdésben forgó előterjesztést nem részletes zsinat, hanem annak csak három tagja tette; — azon fontos kérdést pedig, hogy miképen rendeztessék a kolozsvári részletes zsinat, nem egyes tagok folyamodására, hanem zsinati felterjesztés után lehet célszerűen elhatározni, a részletes zsinat kihallgatása pedig mellőztetett: jelen kérdés vezettessék vissza a részletes zsinat elébe, — miből folyólag a kolozsvári egyh. vidéki részi, zsinatnak mai napról meghagyta egyh. főtanácsunk : hogy e tárgyban a jövő évi köz szent zsinatra nyilatkozatát testületileg tegye meg, addig a mostani állás fentartatván." — — E határozat az, melyből t. Szász Domokos ur magának az „igazság szolgáltatást" vindica'ja.— Csodálatos logica ! Hát, mit decidal e határozat a lefolyt perben? Avagy csak egyetlen porszernecskét vet-e az a két fél között ingó mérleg egyik vagy másik serpenyőjébe; — egyetlen egy jottácskával szól-e a dolog meritumához? A közzsinat határozatával szemben, mondja-e ezt: de bizony, a fakultált segédpap törvényszéki bírónak nem választható; — de bizony az ipa vejével ugyanazon törvényszéki ülésen biráskodhatik! — Ha igy szól, igen, akkor t. Szász Domokos úrnak igazságot szolgáltatott volna, — de mindezekből egyetlen szó sincs . . . s a határozatból csak a látszik, hogy ez ügyet egyházi főtanácsunk is fontosnak tartja s a mostani eljárásban legfölebb forma hiányt látott. — S feltéve, hogy e forma hiány csakugyan megvan, t. Szász Domokos úr tudhatja, hogy ez honnan eredett, s ha netalán elfeledte, én eszébe juttatom. Midőn e kérdés részletes zsinatunkon vita tárgya volt, s közmegegyezés nem jöhetett létre, mi hárman kinyilatkoztattuk, hogy a közzsinathoz apellalunk. — T. Nagy Péter úr — mint tractualis jegyző — felolvasta a felterjesztést s egyszersmind indítványozta, hogy — a közmegnyugvás érdekében — a részletes zsinat tegye magáévá s testületilegterjeszsze a közzsinat elébe; — hiszen a kérdés elég fontos, hogy egy magasabb testület döntő határozatát kiérdemelje, s bármelyik párt nyer, minden esetre irányadó lesz a jövőre nézve. Ez indítvány ellenszegülésre talált s midőn szavazásra került a dolog, mi hárman majorizáltattunk a világi székbiró, a szamosfalvi pap, t. Szász Domokos és ipja t. Nagy Ferenc ur által. — Igy állott elő a végzetes „Separaratum votum." Tehát, nem áll az, mit az egyh. főtanács jegyzőkönyve mond, hogy „a részletes zsinat kihallgatása m e 11 ő z t e t e 11." — Kihallgattatott az, csakhogy a többség — négy három ellen — oly állásba tette magát a kisebbséggel szemben, hogy ettől jónak látta — mint a következés bizonyítja — még a törvényes eljárás formaságát is megvonni. S mit tesz most az egyházi főtanács ? A következőleg határoz: ,,a kolozsvári egyh. vidéki részletes zsinatnak mai napról meghagyta: hogy e tárgyban ajövő évi köz szent zsinatra nyilatkozatát testületileg tegye meg." — íme, az egyh. főtanács most halorozatilag azt rendeli, a mit a minoritás — mint egyetlent — óhajtott s a mitől a majoritás félt. — Igazság-sz-olgáltatás ez t. Szász Domokos úrnak: hát nem veszi észre, hogy saját fegyverével veri meg önmagát; s egyházi főtanácsunk rendeletének genesise épen elmarasztalja öl — és pártját — már az első lépés eltévesztett, hibás voltában s hallgatólagosan éS nem tudva is a másik félnek szolgáltat igazságot. De, menjünk tovább. Tegyük fel, hogy eljárásunk csakugyan forma hiányban .szenved, kérdem : hogyan szolgáltat ez t. Szász Domokos úrnak igazságot? A határozat világos szavakban áll előttünk, melyet a minoritás felszólalására adott a zsinat s melyet — meggyőződésileg hiszem — a jövőben sem lesz oka megváltoztatni. — Igen, de az egyházi főtanács nem tud minoritásról, nem tud majoritásról, csak testületet ismer; testületileg kell tehát ismét folyamodnunk. — Honnan tudja azt t. Szász Domokos úr, hogy a jövőben is minoritásban maradunk? Midőn minden al-