Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1864-05-01 / 18. szám
mondja, az egész kath. hierarchia hasonló szidalmakban részesül. A protestánsok és zsidók papjai sem maradnak szárazon. A tekintélyt akarják tönkre tenni. Higyék uraim, nem panaszkodnánk, ha csak magunkról volna szó. Az igazság védelme föladatunk, s e szerint az üldöztetést el kell türnünk, Jutalmunkat máshol várjuk. De a társadalom forog veszélyben; öt támadják azok személyében, kik hivatvák az erkölcs törvényeit tanitani és terjeszteni. Mindez csak előjáték. Az egyház szolgáitól az Úrhoz akarnak jutni. S megkaptuk Renan könyvét, mely az első laptól az utolsóig nem egyébb káromlásnál! Kétségbevonja a keresztyénség alapitójának istenséget! Szenvelegve tisztelettel veszi körül, bölcsnek, nagynak, igaznak, szeretetreméltónak mondja , a vidékek csábító szép színekkel rajzolvák, melyekben életét tölté. De mi mind ennek alapja? Mi a végkövetkeztetés? Az, hogy Jézus szeretetre méltó nyegle, az istenségnek szellemdűs bitorlója, ki istenné teszi magát, hogy emberi eszméit érvényesíthesse. Hazugságra alapítva, csaló által hirdetve, mi legyen az egyházból ? Mi azok tekintélyéből, kik hirdetésére hivatvák? Ezek sem egyebek csalóknál, ha szavuk csupán költött evangéliumra támaszkodik. Nem túlzók. A keresztyénség elmúlik, az a káté, melyre a falusi lakosokat oktatjuk, ez a jó könyv, melyből a szülőik iránti tiszteletet s az erkölcs minden törvényét tanulják, mindez megsemmisül, mindez hazugság, mindez agyrém! Uraim ! Azok vannak megtámadva, kik a kapcsot képezik ég és föld között. Az emberiség megváltóját, a nagy közbenjárót támadták meg. Még ez sem elég nekik! A bölcsek megelégedhettek volna istenökkel azon észlénynyel, mely csak a lelkiismeret furdalását tartja az erkölcstörvény szentesitésének. Mind ez zavarta őket. Mindent le akarnak rombolni. Az istenséget szentélyében akarják megrohanni. Nincs többé teremtő Isten ; nincs megtorló végzet! Mi lesz Istenből ? Faluin! Vak durva erő! Ez mindent megmagyaráz. Mivé lesz az ember ? Nincs erkölcsi törvény, felelősség, jövő élet! Az ember zabolátlan; nagyobbá akarták tenni az ég kiürítésével, de az ürt saját lelkébe ültették át. A lélek elrombolása, a földöntúli reményeknek az agyrémek közé sorolása s az emberi értelemnek természeti erővé nyilvánítása az állatok mellé sülyeszti az embert. Ez azon elmélet utolsó szava. Következtessenek belőle az egyénre és társadalomra. Az élet nem egyéb sivatagnál, a remény agyrém! A bajok közepette a szegény a vallásban talált vigaszt; éghez emelte szemét s megnyugodott, mert istent talált ott, ki miként ö szenvedett! S mi ezen isten szolgái imádkozhattunk a szegénynyel és segíthettük viselni nyomorát. S ezek helyett mivel bírunk most ? Fölforgatásra kész emberekkel; a forradalmak kész eszközeivel. Minden áron földi kielégítést keresnek, közvetlen élvezetre vágynak. Ez társadalmi államotok. Azt kérdik, védtelen-e a társadalom e rombolásokkal szemben ? Elég fegyvere van az ólalomra, csak használnia kell azokat. Ismerem az ellenvetést, mely szerint minden heves, durva megtámadás büntetés alá esik, de a támadás erejét tisztességes alakba rejtő polémia nem vonható feleletre. A durva megtámadás azonban veszélytelen; de a hideg vérrel, tettetéssel kimondott sértés nehéz sebeket ejt. Vájjon az emiitett könyv nem teljes támadás-e? Kérdem a marchallokat és tábornokokat e gyülekezetben, nem legnagyobb meggyalázás-e, ha valakinek azt mondjuk, hogy hazudott. Ily sértést csak vérrel szoktak lemosni. Mit mond Renan úr a keresztyénség alapitójának ? Csudákat akartál művelni; hazudol. Azt állítod, isten fia vagy; hazudol; József fia vagy és Máriáé. Azt mondod, tanodat a mennyei atya nyilatkoztatta ki; hazugság! Ez Renan könyvének tartalma ! Mit használ itt a könyv kiszámított finomsága? A szerző annál bűnösebb. Mi következik mindezekből ? Hogy mi papok csalók vagyunk s egy csaló tanait hirdetjük. A vallást és szolgáit ennél jobban nem lehet meggyalázni. Nem csupán a katholikus vallás érdekében szólok; a kálvinisták, luteranusok, anglicanusok, minden keresztyén vallás részese az általam védett ügynek. Ha fölszólíthatnám őket, egyesülnének velem, hogy a hatalmat fölhívják e sérelmek ellen, melyek a nekik és nekem egyiránt szent hit ellen elkövettettek. Tovább megyek, a zsidókat is segítségül hívhatnám. Renan úr könyve megtámad minden természetfölöttit valláskülönbség nélkül; előtte tehát Mózses is csaló bizonynyal. Mért ne lehetne a könyvárusokat ugyanazon felügyelet alá venni, mint a gyógyszerészeket ? Nincs-e kezökben gyógyszer és méreg a lélek számára? A gyógyszertárokat nem bizzák tudatlanokra s felügyelök vigyáznak rájok. Vájjon más téren nem lehet tenni hasonlót, hogy a fölvigyázat és megtorlás sikeresebb legyen ? A jogos szabadságnak ellenei soha sem valánk; szeretjük, mert szükségünk van rá; kívánjuk mindenki számára. Ám ott ránk nézve vége a szabadságnak, hol a léleküdv veszélye kezdődik. Néhány hónap előtt irt a császár egyik tisztelt társamnak, szerencsét kívánva neki, hogy a vallást védelmezte ; s vájjon nem mondta-e a fejedelem, hogy jó és rosz napokban a hitben keresi támaszát? Ez eszmét viszhangozva, fölszólítjuk a senatust, hogy a kormány egész erejét fölhívja azon veszélyek ellen, melyek a társadalmat tőnkre teszik; követeljük ezt uraim a vallás, erkölcs és családok nevében ; követeljük mint senatorok, mint keresztyének, mint franciák ! (Vége köv.) TÁRCA. BÖSZÖEMÉNYI KÁROLY MÁLCZAI LELKÉSZ ÚRNAK RÓMER FLÓRIS. Igen tisztelt lelkész úr! A sok feleletre váró levél közölt kegyedé már hetek óta legfelül feküdt; de hivatalos és más egyéb sürgős teendőim miatt, és szíves elnézésre is számítva, csak az unszoló sorokra felelhettem. A harang felírását helyesen tetszett olvasni, csak hogy a magyar „ennek és ennek bíróságában stb" felírását igy vélném híven visszaadni: Judice primario Stephano Tar Rectore Scholae Jo: Mikolay 1648. Lám, hogy akkor Rector Uraimék is használták a latint ! Az igen érdekes éremnek ez a felirata: benső körben t WENCEZLAVS SECVNDVS; a külső körben: f DEI GRATIA REX BOEMIE. X t * GROSSVS PRAGENSIS. Minthogy magam nem gyűjtök, szíves köszönetem mellett kérem, engedje meg, hogy vele az egyetemi éremtárnak kedveskedhessem; mert ottan csakugyan legtöbb hasznot fog hajthatni. Hogy mi az a darabka kutyabőr? 1319-ik évi határjárásról való jelentése a szepesi káptalannak Fülöp szepesi és újvári gróf és akkori királyi főitélö mesterhez, melyben tudtára adatik, hogy a Tharnasi birtokokat Donch, Miklós és a többi Symoon és Roxa nemzetbeli urak érdekében a határjárást ellenmondás nélkül befejezték. Magánosak kezében maga alkalmasint el fog veszni — az akadémiai kézirattárban megtudnák becsülni!