Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-05-01 / 18. szám

mondja, az egész kath. hierarchia hasonló szidalmakban részesül. A protestánsok és zsidók papjai sem maradnak szá­razon. A tekintélyt akarják tönkre tenni. Higyék uraim, nem panaszkodnánk, ha csak magunkról volna szó. Az igaz­ság védelme föladatunk, s e szerint az üldöztetést el kell türnünk, Jutalmunkat máshol várjuk. De a társadalom fo­rog veszélyben; öt támadják azok személyében, kik hivat­vák az erkölcs törvényeit tanitani és terjeszteni. Mindez csak előjáték. Az egyház szolgáitól az Úrhoz akarnak jutni. S megkaptuk Renan könyvét, mely az első laptól az utolsóig nem egyébb káromlásnál! Kétségbe­vonja a keresztyénség alapitójának istenséget! Szenve­legve tisztelettel veszi körül, bölcsnek, nagynak, igaznak, szeretetreméltónak mondja , a vidékek csábító szép színek­kel rajzolvák, melyekben életét tölté. De mi mind ennek alapja? Mi a végkövetkeztetés? Az, hogy Jézus szeretetre méltó nyegle, az istenségnek szellemdűs bitorlója, ki is­tenné teszi magát, hogy emberi eszméit érvényesíthesse. Hazugságra alapítva, csaló által hirdetve, mi legyen az egyházból ? Mi azok tekintélyéből, kik hirdetésére hivat­vák? Ezek sem egyebek csalóknál, ha szavuk csupán köl­tött evangéliumra támaszkodik. Nem túlzók. A keresztyén­ség elmúlik, az a káté, melyre a falusi lakosokat oktatjuk, ez a jó könyv, melyből a szülőik iránti tiszteletet s az er­kölcs minden törvényét tanulják, mindez megsemmisül, mindez hazugság, mindez agyrém! Uraim ! Azok vannak megtámadva, kik a kapcsot képezik ég és föld között. Az emberiség megváltóját, a nagy közbenjárót támadták meg. Még ez sem elég nekik! A bölcsek megelégedhettek volna istenökkel azon észlénynyel, mely csak a lelkiismeret furdalását tartja az erkölcstörvény szentesitésének. Mind ez zavarta őket. Min­dent le akarnak rombolni. Az istenséget szentélyében akar­ják megrohanni. Nincs többé teremtő Isten ; nincs megtorló végzet! Mi lesz Istenből ? Faluin! Vak durva erő! Ez min­dent megmagyaráz. Mivé lesz az ember ? Nincs erkölcsi törvény, felelősség, jövő élet! Az ember zabolátlan; na­gyobbá akarták tenni az ég kiürítésével, de az ürt saját lel­kébe ültették át. A lélek elrombolása, a földöntúli remé­nyeknek az agyrémek közé sorolása s az emberi értelemnek természeti erővé nyilvánítása az állatok mellé sülyeszti az embert. Ez azon elmélet utolsó szava. Következtessenek belőle az egyénre és társadalomra. Az élet nem egyéb si­vatagnál, a remény agyrém! A bajok közepette a szegény a vallásban talált vigaszt; éghez emelte szemét s megnyu­godott, mert istent talált ott, ki miként ö szenvedett! S mi ezen isten szolgái imádkozhattunk a szegénynyel és segít­hettük viselni nyomorát. S ezek helyett mivel bírunk most ? Fölforgatásra kész emberekkel; a forradalmak kész esz­közeivel. Minden áron földi kielégítést keresnek, közvet­len élvezetre vágynak. Ez társadalmi államotok. Azt kérdik, védtelen-e a társadalom e rombolásokkal szemben ? Elég fegyvere van az ólalomra, csak használnia kell azokat. Ismerem az ellenvetést, mely szerint minden heves, durva megtámadás büntetés alá esik, de a támadás erejét tisztességes alakba rejtő polémia nem vonható fele­letre. A durva megtámadás azonban veszélytelen; de a hideg vérrel, tettetéssel kimondott sértés nehéz sebeket ejt. Vájjon az emiitett könyv nem teljes támadás-e? Kér­dem a marchallokat és tábornokokat e gyülekezetben, nem legnagyobb meggyalázás-e, ha valakinek azt mond­juk, hogy hazudott. Ily sértést csak vérrel szoktak le­mosni. Mit mond Renan úr a keresztyénség alapitójának ? Csudákat akartál művelni; hazudol. Azt állítod, isten fia vagy; hazudol; József fia vagy és Máriáé. Azt mondod, tanodat a mennyei atya nyilatkoztatta ki; hazugság! Ez Re­nan könyvének tartalma ! Mit használ itt a könyv kiszámí­tott finomsága? A szerző annál bűnösebb. Mi következik mindezekből ? Hogy mi papok csalók vagyunk s egy csaló tanait hirdetjük. A vallást és szolgáit ennél jobban nem le­het meggyalázni. Nem csupán a katholikus vallás érdekében szólok; a kálvinisták, luteranusok, anglicanusok, minden keresztyén vallás részese az általam védett ügynek. Ha fölszólíthat­nám őket, egyesülnének velem, hogy a hatalmat fölhívják e sérelmek ellen, melyek a nekik és nekem egyiránt szent hit ellen elkövettettek. Tovább megyek, a zsidókat is se­gítségül hívhatnám. Renan úr könyve megtámad minden természetfölöttit valláskülönbség nélkül; előtte tehát Móz­ses is csaló bizonynyal. Mért ne lehetne a könyvárusokat ugyanazon felügye­let alá venni, mint a gyógyszerészeket ? Nincs-e kezökben gyógyszer és méreg a lélek számára? A gyógyszertárokat nem bizzák tudatlanokra s felügyelök vigyáznak rájok. Vájjon más téren nem lehet tenni hasonlót, hogy a fölvi­gyázat és megtorlás sikeresebb legyen ? A jogos szabad­ságnak ellenei soha sem valánk; szeretjük, mert szüksé­günk van rá; kívánjuk mindenki számára. Ám ott ránk nézve vége a szabadságnak, hol a léleküdv veszélye kez­dődik. Néhány hónap előtt irt a császár egyik tisztelt tár­samnak, szerencsét kívánva neki, hogy a vallást védel­mezte ; s vájjon nem mondta-e a fejedelem, hogy jó és rosz napokban a hitben keresi támaszát? Ez eszmét visz­hangozva, fölszólítjuk a senatust, hogy a kormány egész erejét fölhívja azon veszélyek ellen, melyek a társadalmat tőnkre teszik; követeljük ezt uraim a vallás, erkölcs és családok nevében ; követeljük mint senatorok, mint keresz­tyének, mint franciák ! (Vége köv.) TÁRCA. BÖSZÖEMÉNYI KÁROLY MÁLCZAI LELKÉSZ ÚRNAK RÓMER FLÓRIS. Igen tisztelt lelkész úr! A sok feleletre váró levél közölt kegyedé már hetek óta legfelül feküdt; de hivatalos és más egyéb sürgős teendőim miatt, és szíves elnézésre is számítva, csak az unszoló sorokra felelhettem. A harang felírását helyesen tetszett olvasni, csak hogy a magyar „ennek és ennek bíróságában stb" felírását igy vélném híven visszaadni: Judice primario Stephano Tar Rectore Scholae Jo: Mikolay 1648. Lám, hogy akkor Rector Uraimék is használták a latint ! Az igen érdekes éremnek ez a felirata: benső kör­ben t WENCEZLAVS SECVNDVS; a külső körben: f DEI GRATIA REX BOEMIE. X t * GROSSVS PRA­GENSIS. Minthogy magam nem gyűjtök, szíves köszönetem mellett kérem, engedje meg, hogy vele az egyetemi érem­tárnak kedveskedhessem; mert ottan csakugyan legtöbb hasznot fog hajthatni. Hogy mi az a darabka kutyabőr? 1319-ik évi határ­járásról való jelentése a szepesi káptalannak Fülöp szepesi és újvári gróf és akkori királyi főitélö mesterhez, melyben tudtára adatik, hogy a Tharnasi birtokokat Donch, Miklós és a többi Symoon és Roxa nemzetbeli urak érdekében a ha­tárjárást ellenmondás nélkül befejezték. Magánosak kezében maga alkalmasint el fog veszni — az akadémiai kézirattárban megtudnák becsülni!

Next

/
Thumbnails
Contents