Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-04-24 / 17. szám

nában ránehezült közterhek elviselhetésének és szaporodott igényeink kielégítésének tekintete, mely okon több nagy és közép birtokú honfitárs halad is már jó sikerrel a gazdasági javítások ösvényén, kikkel okvetlenül egyenlépést kell tartani a kisebb és legkisebb gazdának is, hogy tőíö-k el ne maradjon, s az aránylagos elszegényedésnek bizonyos martalékul ne essék. Oda megy hát ki igénytelen figyelmeztetésem : ,,vajha mind a nyolc prot. egyházkerület mielébb munkába venné egy kisebb vagy nagyobb gazdasági tanintézetnek, miként mindeniknek anyagi ereje azt megengedné, kerületi főiskolája mellett leendő felállítását, legalább két rendes tanárral, egy tanult kertésszel, és minél több, de mindenesetre legalább 150 holdas mintagazdasággal, mely aztán példányszeríileg kezeltetve adna oly tiszta hasznot, miből a mérsékelt tandijjakkal együtt kikerülnének a tanári, és kertészi szolgálatdijak. — Vannak ugyan a gazdaságtannak segédtudományai is, miket a gazdának szinte tudni kell, minő a természet-, mennyiség-, és vegytan, a természetrajz, növény-, föld-, ásvány-, élet- és állattannal stb.: de ezen tudományoknak minden prot. főiskolában megvannak rendes tanáraik, kik tantárgyaikba a gazdaságra vonatkozó részleteket könnyen és bővebben beleszőhetnék, ügy, hogy a bölcsészeti tanfolyamban azon segédtudományok is egyszersmind eltanitva lennénnk; a tervezett két rendes tanár egyike aztán a földmivelést, másika a baromtartást adván elő két éves tanfolyamban, mindenik saját szakában a gyakorlatot is igazgathatná pályavégzett tanítványai közül az alkalmasbaknak mint gyakornokoknak segítségével, valamint az intézet 15 — 18 éves földész növendékeit is, kik a mintagazdaság munkatevő segédei lennének a marhákkal, s gazd. gépekkel való bánásba és egyéb teendőkbe betaníthatná; a tanult kertész pépig gyümölcs-, és konyha-kertészetre, méhészet, selymészet, és szőlőszetre, sőt kicsinyben erdőültetés- és kezelésre is gyakorlatilag oktathatná nem csak az intézeti növendékeket, hanem az egész főiskolai ifjúságból a szülők akaratja szerint arra vállalkozókat is, adván mindeniknek egy-egy kis darab kertet, magok általi megmivelésre." E terv kivihetőségét illetőleg az a kérdés áll előtérbe: mikép tegyünk szert a mintagazdaságokhoz szükséges földekre? Felelhetném erre azt, miszerint ha joga van hitsorsosinknak, kik tanodáinkat fentartják tanuló gyermekeik javára többféle kenyértudornány taníttatását követelni: ugyan ők kötelesek is a hozzá szükséges eszközöket zsebjeikből megadni, s ezt magok megerőltetésé nélkül könnyen tehetnék is, adván e célra egyszer mindenkorra avagy csak annyi fillért is, mennyit a sok munkaképes, de dologkerülő kéregetőkre egy pár év alatt is elpazarolnak : de nem — ezt a módot én nem kívánom igénybe vétetni, — maradjon ez fen főiskoláink mostani tanszékei alapjának további nagyobb biztosságára, s tanáraink fizetésének, már is szükséges javítására; hanem ajánlanám e következő módokat: 1. A mely földbirtokkal több főiskoláink már is bírnak, engedtessék az át az uj intézet céljaira, s a mely csekély csorbulás a főiskola bevételeiben ez által támadna, azt az egyházkerületek a fenhagyott mód szerint pótolják ki. 2' Azon városok, s egyházközségek, melyek kebelében főiskoláink állanak, s az uj intézetek is állíttatnának, birattassanak rá a szükséges földek adományozására; hiszen főiskoláink népességének kétségtelen gyarapodása azon városoknak tetemes anyagi emelkedésére, díszére, s nagyobbodására szolgáland; söt egyes városi és egyházközségbeli birtokosok is tehetnének a jó ügy oltárára néhány hold földet, melyek csere, vagy adás vevés, mindenesetre pedig tagosítás utján a példánygazdaság területéhez kapcsoltathatnának, vagy áldozhatnának e célra a helybeliek pénzt is, miként az összes haza belátóbb jobbjai is érdekeltségükhöz képest bizonyosan áldozni fognak. 3. Némely főiskolánknak gazdasági intézetre jóltevők által hagyományozott, s ajánlott tőkepénzei fordíttassanak földszerzésre, azon földek jövedelmei pedig gazd. tanárok fizetésére vagy más — talán kitűzött gazd. célra, külömben se állván jogunkban az alapítók intentiojától eltérni vagy annak teljesítését hova tovább halogatni. 4. Hol e három módból egy se vezetne egészen célhoz, ott kölcsön pénzen kellene földeket venni, még pedig elsőben is főiskoláink bármi rendeltetésű alapitványos pénzeit s egyház kerületeink csekély tőkéit kellene a késedelmes kamat fizetőknél, s a vagyonosságbanhanyatlásnak