Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-04-17 / 16. szám

egyesülésének, tehát avalláaos uniónak ily módon megpendített eszméje mindkét egyház keblében általános viszhangra talált. Azon felszóllalás következtében, a magyarhoni mindkét evang. egyház egyetemes conventje a mondott 1841-d. évi september 8-ra Pestre összehivatott. Az ágost. hitv. convent az irt napon a templomban összegyűlvén, — egy gondolatban egyesült, s e gondolatot egy szóba foglalva, igy kiálta-fel: egyesüljünk! egyszersmind ezen gondolatot a reformátusok egyetemes conventjéhez intézett Írásbeli izenetbe foglalva, egy küldöttség által, melynek szónoka tiszamelléki superintendens Józeffy Pál volt, oda elküldötte. A reformátusok conventje koronaőr gr. Teleky József ő excja elnöklete alatt, más nap sept, 9-én a magyar tudom, akadémia termében tartatott, s abban a testvér convent említett küldöttsége, melyhez csatlakozott gr. Zay Károly úr is, csak hamar megjelenvén, a legnagyobb lelkesedéssel fogadtatott, s superintendens J ó z e ff y P á 1 lelkes szavakban tette az egyesülési indítványt, mi zajos „éljenek" örömkiáltással idvezeltetett, — egyszersmind mosony-györi egyházvidéki esperes Perlaky Dávid a fenemiitett izenetet az elnöknek átnyújtotta, ki szíves örömmel köszönté a minden magyar protestáns lelkével rokonná vált eszme hirdetőit, s a felszóllitásnak a tárgyhoz illő komolysággal fontolóra vételét ígérte. A küldöttség távozása után, a testvér convent izenete felolvastatott, s Fáy András akkor felállván, az egyesülési indítványt egy közakaratu „elfogadjuk" felkiáltással javaslá a közgyűlés által elfogadtatni, mi a köz tetszésnek legnagyobb lelkesedésbe kitörő nyilvánítása által megtörtént, s igy akkor a m a -gyarhoni két evangelicus egyháznak viszont egyesülése elvileg a mint kimondatott, ugy határozattá is vált. Nagy és dicső napja vott ez a két testvér egyháznak! Az ágost. hitvallásuak egyetemes conventje maga kebléből az egyesülési terv kidolgozására egy választmányt nevezett-ki, s izénetében kérte a reformat. conventet, hogy maga részéről is ahoz tagokat nevezzen-ki, egyszersmind az igy egybeülendö vegyes választmány elnökségére gr. Teleki József ö exlcja szóllittassékfel. Mindkét javaslat a reform, convent által helyeseltetett és határozatba is ment. Legyen szabad egyszersmind e fontos ügyben történt vitatkozásoknak egy érdekes és jellemző episodját itt röviden megemlitni, mi egyszersmind arról is tanú izonyságot teszen, hogy azóta az idők és hangulat mennyire megváltoztak. A választmány kinevezése kérdésében ugyanis egy szózat, — nem magános emberé , de több mint 500 egyházat 700,000-en felyül menő népességgel, valamint egy virágzó főiskolát magában foglaló erkölcsi testület, a tiszántúli református superintendentia oda nyilatkozott „hogy ez egyházkerület az unió eszméjét a legnagyobb lelkesedéssel idvezli, de minden hirtelen lépést e fontos és sok akadálylyal járó tárgyban inkább gátlónak, mint élőmozditónak hiszen, s bár az ügyet as elvben pártolja, a választmányra nézve még is ugy vélekedik, hogy azt a convent a superintendentiák befolyása nélkül, mint külömben nem önálló, hanem egyenesen ezektől függő, határozó hatalom nélküli testület, nem nevezheti-ki," s igy a választást a snperintendentiákra bizni javaslá. E nyilatkozatot és indítványt a superintendentia nevében, annak világos utasítása következtében, főcurator és septemvir b. Vay Miklós úr tette, de az ellen legottati számosan felszóllaltak, s az Ragályi Tamáson kivül más pártolóra nem is talált. A vita még hevesebb és zajosabb lett, miután b. Vay Miklós kijelenté, hogy „sem ő maga, sem superintendentiája nem ismerend-el oly választmányt, mely a superintendentiák egyenes befolyása nélkül neveztetikki, sem oly választmányi tagot, ki maga kinevezését e forráson kivül másnak köszönné." — A viharos tanácskozásnak gr. Teleki József ő excja véget vetett azon kijelentéssel, hogy valamint az országgyűlés a nélkül, hogy az által a vármegyék jogai legkisebb csonkítást is szenvednének, önállólag választmányokat nevezhet-ki, ezt az egyetemes convent is teheti, mire a választmány, vagy inkább az ágostai hitvallású conventtől javaslott vegyes választmányhoz a tagok kinevezése elhatároztatott, s meg is történt, melynek elnöksége gr. Teleki Józsefre, alelnöksége pedig gr. Z a y K ár o 1 y r a bizatott. Az ügy a napi sajtóban is igen élénk vitát idézett-elő s a tiszántúli ref. superintendentia felszóllalása jelesen a „Pesti Hirlap"ban (melyet akkor Kossuth Lajos szerkesztett) hevesen megtámadtatott. Azon lap 73-d. számában egy a szóban forgó kérdésre vonatkozó vezércikk jelent-meg ; az a nevezett superintendentia tettét gúnyosan „fájdalmas, de még sem váratlan nyilatkozatnak1

' mondotta, s tiltakozott azon irány ellen „mely egy zártkörű főnök testületben vél minden egyházi hatalmat összesitendőnek." — Tudva van?

hogy azóta a nagyfontosságú kérdésben semmi további lépés sem tétetett, a szép és dicső terv végrehajtása egy későbbi boldogabb kor feladata leend. Ez alkalommal írtam én „Vallásos unió" cím alatt a két evangel. egyház közötti szakadás és elválás felvilágosításául egy történelmi cikket, melynek az úri szent vacsorára vonatkozó első része az általam Kolozsvárit szerkesztett „Mult és Jelen" cimü politikai lapban, az 1841-d. évi folyam 79. 8l és 82-dik számaiban megjelent, s akkor némi figyelmet gerjesztett, korántsem igénytelen és tisztán objectiv tartalmáért, de rosz akarat és szándékos féremagyarázás következtében rám háromlott bizonyos kellemetlenségért, mely személyes ügyről azonban ennyit mondani elégnek tartom. E kedvetlenség következtében, azon cikk második és a praedestinatio történelmi múltját illető része meg nem jelenhetett. Az úri szent vacsora történelmi rajza, ugy a mint ezelőtt huszonhárom évvel az kiadva volt, itt következik :