Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-04-10 / 15. szám

XouTpovTzaXtrrwyocaq (Titus 3, 5,) a benső újjászületést jelenti. A Mát. 28,19 és Mark 16, 16-ban emiitett keresztségi parancs, nem a vízzel keresztelésre adott parancsolat, hanem az evangelium által való tanitásra, nevezetesen, hogy a keresztyénségnek, mint az atya, fiu és szentlélek tudományának hivőket és elismerőket avassanak föl. A fjanrcfetv Luk. 12, 5) gyakran metaphoraul vétetik különösen a keresztelő tana helyett Csel. 18, 25, és általában mindenütt felavatást, ünnepélyes fölvételt jelent. 1 Kor. 10, 2; csel. 19, 3. Molnár Aladár. HT" Sürgős közlenivalók Szilágyi F. úr dolgozatának végét ezúttal kiszorították; de a jövő számban okvetlen kijö. Szerk. ISKOLAÜGY. MÉGEGYSZER a tolna -baranya-somogyi ev. egyházmegye ügyében. A mult évi „Egyházi és Iskolai lap1

' 46-ik számában egy tolna-baranva-somogyi ev. egyházmegyénket és ebben dunántúli egyházkerületünket nagyon közel érdeklő ügyet, névszerint szt. lőrinci iskolánkat tárgyazó cikket tettem közzé, a melyben minden személyes és mellékes érdeket mellőzve, csak az ügy fontosságától és közösen szeretett egyházunk melegen érzett érdekeit szem előtt tartó ügyszeretettől engedtem magamat sugalltatni és ihlettetni. Ezen cikkemre e f. évi „Egyh. és isk. Lap" 4-ik számában Pálfy József képezdei igazgató tanár úrtól egy cáfolat jeleni meg. Ha P. úr engem állítólagoson az egyházkerület ellen emelt méltatlan vádakért és nem elég tiszteletet tanúsító kifejezéseimért csak gyengén takart recriminatiokkal illetett és jól meghurcolt volna, a cáfolatot felelet nélkül hagynám, jól tudván, hogy az ilyenek viszonzásával az ügynek nem használhatok, hanem az eképen vett sérelmeket inkább eltenném oda, a hol a Krisztusért és egyházunk sz. érdekéért szenvedett méltatlanságokat panasz nélkül is ellehet hordozni. Hanem hogy a cáfolat irója panaszaimat — vagy hál hadd legyenek vádak, — megsem cáfolja, azoknak ténylegességét lényeges változtatások nélkül meghagyja sőt constatirozza, és mégis ugyanazokat cáfoló érvekként ellenem és egyházmegyém ellen fordítja, — ezt már az általam felemelt ügynek ós egyházmegyém érdekének hütetlen feladása nélkül cáfolatlanul hagyni nem lehet. Egy kis mystiücatioval történt az egész, egy optikai csalódással, egyetlen apellesi ecsetvonással, a mely a tényállás szomorú és szemrehányó képét egyszerre mosolygó képpé változtatta. Lássuk csak! A cáfolat irója, constatalja, hogy az egyházkerület a sopronyi intézet kiépítésében a kezdett és a gyülekezetek által megszavazott alapokon túllépve, azóta a két évi theologiát 3 évivé növeszté ki; jogi tanfolyamot álüta, és hogy a tanitóképezdének két tanárt adott, ezt sem desavouálja. De — úgymond — mind ez nem a kerületet terheli, mert minden az eredetileg megszavazott anyagi erők célszerű felhasználásából, azaz a gyinnasium és theologia körül megtakarított és igy oda fölösleges tanerőkből kerül ki. És ezt a cáfolat irója oly természetesnek találja, hogy ezzel ezen tolnai egyházvidék és benne az egyházkerület legsürgetőbb és mégis oly régóta mellőzött érdekei mellett feljajduló panaszokat megcáfolni és elhallgattatni véli. Egy atya a háznak közköltségén és közös keresményéből a ház első szülöttjének szegénységéhez mért de még is elég tisztességes köntöst készíttet, és mivel az anyag meglehetős bőven volt hozzá véve, a megtakarított fölösleg célszerű felhasználása által ugyan annak még egy kis dolmányra vagy talán még ünnepi palástra is kerül, mig a második szülött elrongyoltan és fázva csak egy foltot kér mezítelenségének eltakarására, meri hiszen ö is a ház édes szülöttjeként egy kis jogát tartja ugyan azon atyai kebelhez, és — mi tagadás — az elsőszülött köntösében az ő fillérkéje és keserves keresménye is benne van. De P. úr letaszítja az atyai kebelről, mert — úgy mond — az ünnepi palást nem a ház külonköllségein, de nem is közös keresményéből készült, hanem csak a köpeny után maradt fölöslegből került. És ezt a cáfolat irója oly igen természetesnek találja! Vagyis az egyházkerület egyik vidékének legelső szellemi szükségeit pótolva, ugyan azon vidék másod- és harmadrangú szükségeinek betöltésére is siet módot találni, mig egy másik, geographiai helyzeténél, népességénél és közteher viselésénél fogva szinte jogos igényekkel biró vidék legelső és elútasithatlan szükségei kielégítését is hiába kéri, mert — ugy mond a cáfolat irója — ama többkedvezésekben részesült vidék másod és harmadrendű szükségei csak az első szükségre szánt fölöslegből került és igy az iskolai közpénztárnak egy fillérjét sem veszi igénybe. Lássuk csak P. úrnak ezen tételét egészen concret akár számtani világosságban. A dunántúli egyházkerület a soproni főgymnasiumra éstheologiai előkészítő tanfolyamra, megszavaz például 300 óra hetenkinti tanerőt. Az igy megszavazott és a kerületi iskolai közpénztárt terhelő tanerőből azonban csak 250 fordiltatik az eredetileg meghatározott célra és 50 óra fölösleg szabad rendelkezésre marad, és ebből a kerület 30 órát a tanitó képezdének, 10 órát a harmad évi theologiának és 10-et a jogi tanfolyamnak enged át; szerelném tudni, hogy ezen igy átengedett összesen 50 óra tanerő micsoda pénztárt terhel, és különösen kíváncsi vagyok, névszerint a képezdére nézve, mini a mely két az iskolai közpénzlár által fize-