Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-04-10 / 15. szám

telt tanárt vesz igénybe, hogyan mutatná meg a cáfolat írója, hogy az a kerületi végzésekhez híven, csak kegyadományok utján áll fen, és fenállásával a kerületi .pénztárt nem terhelvén, annak egy fillérjét sem veszi igénybe? Ugy látszik tehát, hogy ez ügyben még sem voltam oly rosszul informálva, mint azt a cáfolat irója jobban informálandó olvasó közönségével elhitetni szerelné. Nem sokkal szerencsésebb volt P. úr a többi ellenem felhozott cáfoló érvekkel. Névszerint azon állításomra, miszerint „a sz. lőrinci iskolánk számára kerületileg megszavazott 600 frt — tulajdonkép csak mintegy 450 frt, mert az egész kerületre kivetett összegnek egy negyedét ismét csak ezen tolnai egyházmegye viseli — leszokott foglaltatni az ezen egyházmegyében kinálló hátramaradások fejében" azt válaszolja P. úr, hogy azt igen természetes dolognak találja, és miután a tolnai hátramaradások csak is ezen tolnai egyházmegye pénztárát terhelhetik, a sz. lőrinci iskolánkra eképen nehezült hátrányoknak a kerület nem lehet oka. Ez igy igen világos. Csak egyet és pedig a leglényegesebbet felejté ki a cáfolat irója, hogy ezen első tekintettel átlátszó ellenoka teljes döntő erővel bírhasson, csak azon oda függesztett megjegyzésemet, hogy ezen eleitől fogva a fizetést megtagadó néhány gyülekezettel a kerület is hiába küzdött meg. Ezen gyülekezetek ügye ugyan is esperességünk kezein át a kerület fóruma előtt is megfordult és az el is rendelte és megkezdte ellenük a világi halóságok előtt az executionalis behajtást. Hogy ennek sikere még mai napig sem lett, annak — úgy gondolom — már most a tolnai esperesség nem oka, és az ebből származott hátrány nem többé csak esperességünket, hanem az egész kerületet közösen terhelő calamitas. A midőn azért a soproni tanodai pénztár kinálló, de az eddigi tapasztalatok szerint be nem hajtható és folyóvá nem tehető pénze't brevi manu a mi iskolai pénztárunkon exequalja és hajtja be, és igy esperességi tanodai pénztárunknak világos jogos követelései fejében be nem hajtható és folyóvá nem tehető kötelezvényekben fizet, a milyenekben adta azon a cáfolatban felemiitett és sz. lőrinci tanodánk javára átengedett 2500 frt közpénztári hátralékot is; — akkor úgy hiszem, ezen panaszosan felemiitett lefoglalás nem épen oly természetes dolog. Ugy de, — azt mondja a cáfolat irója —• „a soproni tápinlézet javára kivetett és a tolnai egyházmegyére rótt 55 mérő gabonából a régibb hátralék egészen; az 185%-re járó mennyiségnek fele, és végre a tavali gyűlésen az 55 mérőből mindenkorra évenkinti 15 mérő engedtetett át a sz. lőrinci iskola számára, és mindezt csak a hálátlanság mondhatná m o r z s a 1 é k o k n a k." És, hogy a cáfolat irója a kerület ezen ellenünkbeni követeléseinek annál biztosabb érvényt, és az ebből elengedett kedvezményeknek annál nagyobb súlyt szerezzen, azért ezen tápintézeti követelésnek ujabb és kétségbevont jogcíme helyett régibb az idők által is megszentelt és kétségbevonhatatlan jogcímet keres egy 1810-ben hozott kerületi végzésre alapítván aet. Ámbár nincs módomban a követelés ezen régibb jogcíme authenticitását és illetékenységét megvizsgálni, és igy nincs jogom azt kétségbevonni; de mégis, — miután a kerület, a mely pedig jogos követeléseit rajtunk nem szokta oly könnyen hagyni és elhanyagolni, ezen jogcímmel ellenünk egészen 1858-ig és igy közel 50 évig nem lépett fel; tudtommal ebbeli követeléseire nézve ezen egyházmegyét hátralékba nem tette, sőt megelégedett egy bizonyos meghatározott évenkint a tápintézet számára lefizetett kissebb 30—40 frtnyi összeggel; — legyen szabad azon az 1810-ből nyert jogcim illetékességét és érvényét ránk nézve kétségbe vonnom. És miután igy az ebbeli 55 mérőnyi gabona követelés csakugyan mégis az ujabb keltű 1858-iki jogcímére szorulna, véleményem szerint mindenekelőtt az egyetemes gyűlés vagy egy közzsinat tanácskozó asztalára méltó tárgy volna megvitatni azt, mennyire lehet vagy szabad a kerületnek akár egyes gyülekezetet vagy akár egyházmegyét annak megkérdezése és képvisel te t és e nélkül ujabb adóval terhelni. Mondom, ez igen komoly és a protestantismus alapelveibe igen mélyen belenyúló kérdés, és hogy a kérdéses 55 mérőre nézve gyülekezeteink nagyobb részt meg sem kérdeztettek, esperességi gyűlésünk nem végzett, és a végzést hozó kerületi gyűlésen még képviselve sem volt, ezt a cáfolat irója bizonyosan nagyon jól tudja. Mellőzve tehát azon kérdést, hogy mennyire lehet jogos általában kegyadomány természetű segedelmezéseket — a milyenek a tápintézeti segedelmezések — adóztatás utján behajtani, a fentebb érintett körülménynél fogva a kerületnek azon 55 mérőre szóló jogcímét még igen kétes érvényűnek és ennélfogva az ebből leengedett hátralékokat és évenkinti 15 mérőt, nagyon bizonytalan értékűnek vélem, és csak morzsaléknak neveztem. De itt van ni! azt mondja a cáf. irója — Tolna ki akarja magát vonni a közterhek alól, Tolna nem fizet, és mégis segélyezést kíván — itt a baj. Hogy a cáf. irója többé ezen és ehez hasonló szemrehányást, a mely bármely társaság tagjára nézve legpiritóbb és legszégyenletesebb, — ezen egyházmegye homlokára ne süthessen, múltkori cikkemben csak rövid szavakban körvonalazott abbeli állitásom bebizonyítására, miszerint tolnai egyházmegyénk nem henye tag az egyházkerület testén, hanem iskoláink föntartására bármely esperességnél aránylag többet tesz, álljanak itt e világos számok : Egyházmegyénk — ide nem számítva az agentiale név alatt járó kerületi adót, csupán iskolai adóképen a többi esperességekkel közösen és ugyanazon kulcs szerint fizet évenkint: a soproni iskolára mintegy .... 1600 frt o. é. a sz. lőrinci iskolára a 600 frtból . 150 frt o. é. Összesen : 1750 frt o. é. Ezenkívül külön a sz. lőrinci iskolára fizetnek: gyülekezeteink . . 400 frt o. é. a lelkészek és tanitók eddig 700 frt most 400 frt o. é. Összesen ez ideig 1100 frt most 800 frt o. é.