Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-03-27 / 13. szám

ugyanakkor hí el a szabadságra. Az élet igazolja, hogy a mily mértékben fogy a nép között a tiszta vallásosság9 oly mértékben terjed az erkölcstelenség, s lehet-e annál szerencsétlenebb helyzet, mint egy, a hitből és erkölcsi­ségből kivetkezett tömeg közé jutni, hol sem az élet sem a vagyon sem a becsület nincs biztosságban ? Ha a vallás oly nagy fontossággal bir a nevelés rendszerében, tárgyalása méltán megköveteli a legéret­tebb megfontolást, igénybe veszi a paedagogia egész komolyságát. A nevele's terén gondosan kerülni kell min­den bal fogást, itt kétszeresen. A protestáns lelkiismeret megengedi a szabad vizsgálódást e tárgy körül is, de nem engedheti meg, hogy valaki tiszteletlenül közeled­jék ahoz, a mi szent. Tisztázni kell a vallásos fogalma­kat, de nem szabad porba tiporni azt, a mi isteni. Nem lehet törvényes jogaiból kiforgatni az észt, de azt sem lehet kétségbe vonni, hogy a vallás azon szent homály­ban legboldogitóbb, melyet reá isteni alapitója lehellett. A tudósok harca igen szép látványt nyújthat a közönség­nek, lehet felette nagy érdekű a tudomány szempontjá­ból ; hanem oly hitelveket, melyekre nézve magok a tu­dósok sem tudtak még tisztába jöni, nem fog terjeszteni a néptanító ; ő a legkapósabb divatos eszméknek sem hódol, hanem erősen megmarad a mellett, a mi a feleke­zet öntudatában megerősödött és megtisztult: Ő a positiv konfessionális állást fel nem adhatja ; alulról vinni be a reformokat az egyházba, annyit tenne, mint felforgatni az egyházat, s ehhez ő egyátalában nem fog segédkezet nyújtani, Főtiszteletü egyházkerület s annak főtisztelendő és nagyméltóságú elnökei ! Azt vélem, ez ünnepélyes alka­lommal hivatalos állásomnál fogva számot kellene adnom mindarról, mi tartozik nézetem szerint szorosan a népne­velés körébe, mi a népiskola teendője s mi elvek szerint kell a munkát rendezni a siker reményében. Azonban a képezde vezetésében töltött hat, összesen 12 évre terjedő tanári pályám némi kezességül szolgál jövőben követendő eljárásomra nézve a főtiszteletü egyházkerületnek. A kez­det nehézségei le vannak győzve, a munka rendezve van. A képezde feladatát tisztábban látja bent a fogékony keblű főiskolai ifjúság, céljaiban hathatósan gyámolítja künn egy minden elismerésre méltó buzgalmu s a képez­dével bölcs intézkedések nyomán összeköttetésben lévő tanítói testület. A népnevelés reformja tényleg munkába vétetett minden erőszakos rázkódás, minden zaj, sőt mondhatni minden észrevehető visszatetszés nélkül. Re­ménylem, hogy a munkát a legszebb siker fogja koszo­rúzni. S vajha a népnevelés eme fontos korszakában még egy népiskolai folyóirat szolgálhatna tájékozásul a köz­véleménynek ! (Folyt, és vége köv.) ^Of KECSKEMÉT, febr. 21. — Tudva van e lapok ol­vasói előtt, hogy a kecskeméti evang. egyház 1862. jul. 9-én tevé le alapkövét uj templomának. Azóta a körül­mények akarák, hogy az uj templom elkészülvén, új lel­kész kezdje abban a rendes szolgálatot. Ezen új lelkész, nt. Margócsy József, eddig losonci igazgató tanár és segédlelkész, a fenkitett napon lelkészi hivatalába ünnepélyesen beigtattatott. Nem ugyan saját, — mert még nincsen — de a többi felekezetek egyszerre történni szokott vasárnap reg­geli harangozásakor, az Istent különböző módon imádók sokasága gyűlt az uj ev. templomba, résztveendő a lel­készigtatás ünnepélyében. Rövid, felállás mellett elénekelt fohász után énekel­tetett a .,Jövel, szent lélek" a dunántúli snperintendentia énekes könyve szerint. Ezt követé nt. Elefánt Mihály, acsai lelkész, oltári imája és az Efez. 6, 10 —17 versekben megirt igéknek felolvasása. — Utána az ily alkalomra rendelt ének ké­szité elő a hallgatókat az ünnepi szónoklatra, melyet alólirt mondott el a szószéken, üdvözölvén az uj templom­ban az uj lelkészt, mint Eliézert, kiről szól 1. Mózses 24, 31: „Jőjj be Istennek áldott embere, — én neked házat készítettem." — Ezt követé a beigtatási szertar­tás, melyet Elefánt Mihály jeles, a szent edények és köny­vek átadásakor mért beszéddel végeze, különösen kiemel­vén országos vallási törvényeinket és a lelkésznek azon szeretetét, mely viszontszeretetet nem vár. — Erre a be­igtatott uj lelkész az oltárnál, két társa közé lépve, el­monda egy kötött beszédű zárimát és megáldá gyüleke­zetét, mely az ,,Erős vár" éneklésével fejezé be az ünne­pélyt, a mikor a lelkész a gyülekezet szine előtt vevé tár­saitól a testvéri csókot. Jelen volt az ünnepélyen nt. Fördős Lajos, ref. lel­kész ur és segédlelkésze, kiknek e helyen is — mint az az ünnepélyt követő díszlakomán is megtörtént — a pest­megyei ev. esperesség nevében ezennel hálát mondunk azon testvéri szolgálatokért, melyekkel a kecskeméti ev. gyülekezetet a lelkiekben ellátták. / Láng Adolf, evang. lelkész és körlelkész. TÁRÓ A. MISSIÓI LEVELEK DR. BALLAGI MÓRHOZ. LXII1. Az öröm után, mely Kalaráson lelkemet kedves hul­lámaiban megföröszté: hideg időben sivatag kietlen út állt előttem Braila felé, az úgynevezett Baragánon át,

Next

/
Thumbnails
Contents