Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-03-27 / 13. szám

gyakorlatiasság, nem a kivitel, tehát nem a paed. művészet, hanem a paed. tudományosság. E téren is minden rendszer nélkül, ötletszerüleg mondotta ki az elveket, melyek megdöbbentették a gondolkodó főket, kik késlekedés nélkül azok feldolgozásához láttak. Mit a tudomány ekkép megalapított, nem késlekedtek életbe léptetni az államok s főleg a német földön rövid idő alatt nagy számmal állíttattak fel képezdék, hogy tanitassék azokban az elemi oktatás és nevelés elmélete mint tudomány és gyakoroltassák mint művészet. E végett állitattak fel kepezdéink is, sajnálni lehet, hogy nem egy századdal elébb. Fajunk nemes fogékonyságot tanúsított mindenkor a civilizáció érdekei, eszméi és institúciói iránt. Kebelében megerősödött a keresztyén hit s ugy szólván minden erőszak nélkül, mig a poroszok közt fegyverrel kellett az előtt utat nyitni három századdal később • Kálmán király miveltségben meghaladta korát, megelőzte az időket ; a Mátyás könyvtárához hasonlítható nem volt Európában; és mint Wallaszky Pál előadja: Tota Európa eruditi in Hungáriám confluebant agmineque quasi facto, in laudes principis huj us effundebantur. Ugyanazon írónál a XVI. században élt őseink ne verbis solum literarum progressum promovere viderentur* ipsi certe (principes et optimates) imo communitates etiam eivitatum mascule manum admoverunt, adeo ut vix fuerit rnagnas, vix urbes atque municipium, qui non gymnasium, studiis altioribus, propriis aperuissent sumtibus. Saz idézett iró szavai szerint: habét id prae Germania patria nostra, quod ultra médium seculum prius gymnasia i 1 -lustria instituerit quam id ibi factum est. Azok, kik ily intézkedéseket és áldozatokat tettek, teljességgel nem voltak, mint egy lelkiismeretlen iró állitja: barbari, imo, quod pejus, indole quae ferre sapientiam non videtur praediti. Hazánknak fél századdal elébb voltak tudományos intézetei mint Németországnak, s maga e főiskola löbb mint három század óta nevel protestáns lelkészeket, csaknem negyedfél század óta iskolatanitókat. Azonban a sajátlagos irányú és feladatú képezés nem volt szakilag munkába véve„ pedig azt másnemű bár legalaposabb elméleti készültség sem adja meg, azt egyátalában nem lehet függelékéül tekinteni, nem, még a legszélesebb tudományos miveltségnek sem. És feltéve, hogy a múltra nézve teljesen elegendő volt ez intézkedés, a jelent többé ki nem elégíti. A paed. tudományok óriási előhaladást tettek, a megtisztult elvekre fektetett okszerű eljárás hasonlitathatlanul nagyobb sikert mutat fel; a növendékekre sokkal nagyobb teher nehezül, melyet az ügyes ellensúlyozás tesz észrevehetetlenné; s a nehéz és íárasztó munka ügyes vezetés mellett élvezetessé lesz,és az eredmény nem ritkán minden várakozást, sőt el lehet mondani minden képzeletet meghalad. És ez átidomító,hogy ugy fejezzem ki magamat, e plasztikai művészet megérdemli azt, hogy komoly tanulmány és gyakorlat tárgya legyen. Nem tennénk meg mindent a tudomány, nem az ujjabb nemzedék érdekében, ha a paedagogiai tudományosságra kellő figyelmet nem fordítanánk. De ezt követelik a legnagyobb fontosságú nemzeti érdekek is. Hazai és társadalmi viszonyaink másfél évtized óta legnagyobb részben nem a régiek: a nép, mely azelőtt nem tartozott a. nemzethez, most annak zömét képezi. Abból, hogy népünk ily jelentékeny állást nyert hazai nyilvános életünk rendszerében, szükségkép következik, hogy szellemiségének is emelkedni kell. Ezért a népnevelésnek tüzetesen és szakilag munkába kellett vétetnie: előállottak a képezdék, a tudományos intézetek sorában a legutóbbi évtized termékei. E főiskola körében felállított képezde egy felekezet tulajdona, igeu, azon protestáns felekezeté, mely előtt mindenkor imádott tárgyak voltak a vallás és a haza, s ezért ez tántoríthatatlanul a nemzet szolgálatában áll. Ki szerezhet a haza előtt több érdemet, mint egy protestáns néptanító a maga egyszerű, a maga ismeretlen s csaknem elfelejtett állásában ? Az ő munkásságának, az ő életének egyik legszebb feladata eszközölni, hogy terjedjen a nép között a forró, öntudatos nemzeti érzelem, a tiszta, romlatlan hazafias gondolkodás. A nőpben van az erő, s a milliókat megvesztegetni sem lehet. A nemzetiségnek legnagyobb szüksége van saját öntudatára, hadd légyen hát élővé közöttünk minden kebelben. Le kell foglalnunk a közös célra minden erőket, hisz ugy is csak egy maroknyi nép vagyunk, körülvéve idegen s bizony nem barátságos elemektől. És a kik a haza testének templomát avatott kezekkel építgetik, életrendszerébe újabb erőket, ujabb elemeket visznek, nem tiszteletre méltó munkások-e ? Azonban ezek a külső, látható világ érdekei leginkább- A népszellem egyoldalú, talán épen materialis alapon nyugvó fejlesztése nem maga a fogalmilag bevégzett népnevelés. Különös figyelmet kiván a nép lelkében mélyen gyökerező vallásosság hatalmas ösztöne, mely ha a maga utján kielégítve nincs, észellenes uton és eszközökkel is ki fogja magát elégíteni. Mily fontosnak tekintette ezt a népiskola eleitől fogva, eléggé mutatja azon körülmény, miszerint volt idő midőn ugy vélekedett, hogy egész feladatát megfejtette, ha e részbeli kötelezettségének tőle kitelhetőleg elegett tett. S melyik tanulmány vagy foglalkozás volna, mely tárgya fenségében ezzel megmérkőzhetnék ? Yan-e oly tantárgy, melynek igazságái oly leírhatatlan hatással volnának a lélekre ? A vallás az élet legnagyobb tanitó mestere, a hit, remény, szeretet és vigasztalás kimerithetlen forrása, az emberi cselekvények, érzelmek és gondolatok eltávolíthatatlan ellenőre, a lelkiismeret leghathatósabb ösztöne. Ez a legtisztább isteni törvény, melyben a legnagyobb szerencsével van megfejtve ama boldogító ellenmondás titokszerüsége, hogy mig a legszigorúbban fegyelmez,