Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-03-27 / 13. szám

sában, eszméiben Jézussal némi rokonsága volt, kinek Renan szavaival, mintegy „idősb testvére" — frére ainé — lett volna. Munkáinak nagy becse van különösen azért, mivel azokból lehet ismerni azon fogalmakat, melyek a vallásos kérdések mezején akkor az elméket foglalatoskodtatták. Philo Kr. u. 42-b. tehát az Idvezitö halála után kilenc évvel, Rómába ment azon követséggel, mely az alexandriai görögöktől vádolt zsidóság igazolása végett oda küldetett, s tudós és a senalusban is felolvasott apologiája nagy figyelmet gerjesztett. Lehet méltán csudálkozni, hogy Jézusnak e nevezetes s vele némi szellemrokonságban álló kortársa, ki nála tiz évvel tovább is élt, vallásos ügyeknek is szentelt munkáiban felöle legkisebb említést sem tett. Ismerte e Jézust ? tudni nem lehet; de bizonyosan ha előtte Jézusnak, mint Istennek fellépése és ilyen működése tudva légyen, hallgatással nem mellőzte volna, azért, ha Philo tudott is róla valamit, az előtte feltűnő nem volt s igy említésre méltónak nem tartotta. FlaviusJosephus az ismert zsidó jeles historicus, a második e tekintetben említhető iró. Ez Kr. halála után négy évvel, tehát 37-b. született, a főpapi család ivadéka volt, és a farizeusok felekezetéhez tartozott. Rómában járt, s Titussal jelen volt Jeruzsálem végpusztulásán, melyei mint szemtanú leirt. Zsidó Archaeologia cimü munkájában — XVIII. könyv 4-d. fej. ezt írja: ,,Azon időben élt J é z u s , egy bölcs férfi, ha csakugyan ő t e t embernek lehet mondani. Csuda dolgokat vitt véghez és tanítója volt azoknak, kik az igazságot örömest elfogadják s valamint a zsidók, ugy a pogányok közit is számos követői voltak. Ez volt ama Kristus, kit midőn ami nemzetünk főemberei vádlása következtében Pilátus keresztre feszíttetett, mind a melleit nem szüntek-meg szeretni őtet azok, kik azt eleitől fogva tették. Mert harmad napra nékik élve megjelent, mint a próféták isteni kijelentésből róla ezt és sok más csudálatos dolgot megjövendöltek, s a keresztyéneknek róla nevezett felekezete mind e mai napig fenáll u Ez a zsidó tudós farizeus nevezetes tanubizonyságtétele Jézus istenségéről, melyre annak védői természetesen különös súlyt fektettek, mig mások az egész elbeszéllést kétségbe vonták és későbbi keresztyén koholmánynak, vagy legalább egy részben interpolationak állítják. A kérdés igen heves vita tárgya volt, bár az első tekintetre kétségbe nem vonható igazság gyanánt tünik-fel, hogy farizeus i gy nem Írhatott Jézusról, ki őket „ördög atyáktól valóknak" nevezte (Mát. VIII. 44.) minden alkalommmal dorgálta, azért vele a legmérgesebb ellenségeskedésben is voltak. A mint Renan is megjegyzi: „A régi törvénytől mindinkább eltávozó Jézus eszméinek le nem győzhető akadálya a farizeusok által képviselt zsidó orthodoxia részéről jött, ezek voltak a valódi zsidók és a zsidóság ereje bennek öszpontosult." Éppen azért „e hivatalos képmutatással Jézus folytonos küzdelemben élt." (p. o. 327 — 331) A kérdést ma már eldöntöttnek lehet tekinteni. A FI. Josephus idézett helye, mivel arról Eusebius is maga egyházi történelmében emlitést tett, bizonyosan nem keresztyén koholmány, de a bele szúrt keresztyén eszmékkel—ilyennek lehet tartani a Jésus feltámadására vonatkozó pontot — változtatva vagy inkább elferdítve van 9

1

). Ugy látszik, hogy a zsidó historicus Krisztust mint csudatévő kuruzslót vagy álprofetát irta-le; Istennek testben megjelenése oly fogalom, mi egy zsidónak, s főkép farizeusnak vallásos eszméivel és gondolkodásával homlokegyenes ellenkezésben állott. (E cikk vége, s a „Függelék" jövő számban.) KÖNYVISMERTETÉS. SÁROSPATAKI FÜZETEK. Protestáns tudományos folyóirat. Szerkeszti és kiadja Erdélyi János. Nyolcadik évfolyam vagy uj folyam első éve. I. szállítmány. Sárospatak. Nyomtatta Forster R. a ref. főiskola betűivel. 1864. Nagy 8-adrét, 96 lap. (Folytatás.) Tudva van, hogy a kásztaszerkezetü Egyiptomban, hol az ember jövő életpályájára a születés által volt elválasztva és legtöbb esetben elkárhoztatva, a papság, melynek egy része, mindamellett hogy az egész rend sok szép ismeret birtokában volt, maga sem tudott olvasni, csak a felsőbb rendeknek engedte meg a szent könyvek olvasását a bálványok imádatáról és a culfusról. Mi lábon áll olt a népnevelés, nem szükség bővebben fejtegetni. Mindenütt e földön, ugy a Nilus partjain mint az Apenninek tövében egyaránt igazolhatlan eljárás a szent könyveket, az életnek kútfejét, elzárni a szomjazó lelkek előtt. A görögöknél a tudományos mívellség magas fokra emelkedett, dolgozataik sok részben felülmúlhatatlan remekek. De e míveltség a népre nézve megközelíthetetlen volt, 91

) Elégnek tartom e részben a dr. H e r z o g, erlangeni ev. hittanár által több protestáns tekintélyes theologusok és írókkal együtt kiadott jeles munkára: „Real Encyclopaedie für protestantische Theologie und Kirche," — hivatkozni. L. annak VII. kötetében e cikket: Josephus F 1 a v i u s, melynek függelékében — A n h a n g — a zsidó historicus fenidézett helyére vonatkozó ujabb kutatások eredménye előadva van. ,,Der erste, der die Stelle des Josephus, und zwar so, wie wir sie in allén jetzt erhaltenen Handschriften und detn geinass in den gedruckten Ausgaben lesen, anführt, ist Eusebius K. G. I. 11. Dem. Ev. III. 5. Dass sie nun in dieser Gestalt von Josephus nicht kan n geschrieben seyn, darüber kann unter allén, die ihn kennen, kein Zweifel obwalten. Nur ein Christ kann so schreiben, und Josephus ist vom Chrislenthum so fern, als nur immerein Jude und ein Pharisaeer der damaligen Zeit seyn konnle-." S. 27. — „Ohne Zweifel wurde — Christus von Josephus als Goel (Zauberer) und Volksverführer (nXávos) oder Pseudoprophet beschrieben, und diese Beschreibung anderte wohl ein angesehener Christ frühzeitig mit Beibehallung einzelner josephischer Sátze, in das, was wir jetzt lesen." S. 28. Sz. F.