Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-03-27 / 13. szám

Ján. XIV. 28. elmégyek az Atyához, mert az Atya nagyobb én nállamnál. Ján. XVII. 3. Ez pedig az örök élet, hogy tégedet egyedül ismerjenek lenni igaz Istennek, és a kit elbo­csátottéi, Jézus Krisztusnak.8 9 ) Ján. X. 33 -36. Felelének neki a zsidók mondván: a jó cselekedetért nem kövezünk meg tégedet, hanem a ká­romlásért, tudni illik, mert te ember lévén, Istenné teszed magadat. Felele nékiek Jézus: nem de nem megva­gyon e irva a ti törvényiekben: „Én mondáin : Istenek vagytok." (Solt. LXXXII. 6.) Hogyha azért azokat mon­dottam isteneknek, a kiknek Isten szóllott, és az Irás meg nem hamisittathatik: én rólam, kit az Atya megszentelt, és a világra elbocsátott, azt mondjátok­e ti, káromlást szóllasz, mivel hogy azt mondám: Isten­nek fia vagyak? Végre; Márk. XIII. 32. De arról a napról és óráról senki semmit sem tud, sem a mennyei angyalok, s em a Fiu, hanem egyedül csak az Atya. ogy az evangyéliomból, általában az uj szövetség­ből még számos ide tartozó, a Jézus istenségére vonatkozó helyeket lehetne idézni, s ez ügyről terjedelmesen vitat­kozni, kitséget nem szenved : de ez nem célom, nem is tartozik ez értekezés körébe ; én elégnek tartottam a fe­nebbi és a kérdéssel szoros kapcsolatban álló, azt lényege­sen felvilágosító főbb helyeket egybeállitni. Ha Jézus az első rendbeli helyek szerint, magát ugy szóllva, az atyával egynek mondja, a ki benne van, az Isten egyetlen-egy szülött fia, az égből jött ide a földre, a kit ugy kell tisz­telni, mint az atyát stb. mind ez állításokat csak átvitt értelemben kell venni, mindazok képes kifejezések. Magát Isten fiának mondja, mint a kitől ihletettségét nyerte és a ki által az égből, „onnét felyül" — honnan „minden jó adomány és minden tökélletes ajándék — vagyon" (Jak. I. 17.) — küldetett a tőle rábízott szent hivatásában el­járni ; az Istennel való egysége a szeretetben egygyé léteit jelenti, s mint a ki a szó nemesebb értelmében az Isten ké-89 ) E hely Károli Gáspár fordításában igy van: -— „hogy tégedet egyedül esmérjenek lenni igaz Istennek, és a kit elbocsátottal, a Jézus Krisz­tust." A görög szöveg igy van: „?va ytvwaxoxrív aé róu fióvov 'aXrjOetov dsó\>} xai ov'anégecXag, Irjooov Xpiazov," a miből világos, hogy a magyar fordítás, mely a két görög accusativust kétfélekép teszi-ki, hibás és értelemzavaró. Luther fordítása ellenben tökélletesen kifejezi a mit az evangyélista mondani akart, t. i. az egy igaz Istennek, és a tőle elbocsátott Jézus Kristus­nak megismerését: ,,dasz sie Dich, dasz du al­léin wahrer Gott bist, und den Du gesandt hast, Je­sum Christum erkennen." — Hogy a Károli-féle biblia fordítás mily hibás és annál fogva a magyar evangel. egyházra nézve mily égető szükség, annak egy kor­szerű s a tudomány jelen állása kivánatainak uj fordí­tása, világosan kimutatta dr. Ballagi Mór: „A biblia Tholuck August után." Pest 1864. 8. 175—215 1. Ennek toldaléka . „A magyar bibliafordítások ál­talában" 127 1. kiváló becscsel bir nyelvészeti tekint tetben is. S pére teremtetett, valamint Jézus tisztelése korántsem i m á d á s t jelent, (azt mint Mát. XIX. 17 mutatja, vissza is utasítja) de hogy tanításának, példájának követésével tiszteljék ötet. Annál bátrabban lehet ezeket állítni, mivel a másod rendben idézett helyekből világosan kitetszik, hogy az Is­tent egynek, azt magánál nagyobbnak vallja, magát neki egészen alá rendeli, s a mi különösen döntő erősség, határozottan ellene mond a zsidóknak, kikötet ká­romlással vádolják, mivel magát Istennek nevezte volna, figyelmeztetvén őket, mi szerint azon kifejezést a törvényben is használt értelemben alkalmazta magára, kit az atya megszentelt, nem kevésbé egyenesen kimondja, miszerint a jövendő tudása neki nem adatott, mert az egye­dül csak az atyát illeti.9 0 ) Mindezekből azért látszik és méltán következtetjük, hogy mivel Jézus utóbbi állításai világos ellenmondásban vannak az első rendbeliekkel, eze­ket szószerinti értelemben venni nem lehet, mert pl. hogy egy, és egyforma legyen az atyával, annál még is kisebb és alája rendelt, — két oly össze nem férő, egymást kizáró eszme és gondolat, a mit Jézusról hogy mondotta volna, s ily ellenmondásba, következetlenségbekeverte volna magát,— józanon hinni és mondani nem lehet, s valóban az iránta tartozó tisztelet és kegyelet szembeszökő megsértése is volna! Lehet e, szabad e ilyesmit róla feltenni, kiről ró­mai birája Pilátus ünnepélyesen azon vallomást tette, hogy bűnt benne nem talált, és. igaz embernek nyil­vánította ? (Ján. XVIII. 38. Mát. XVII. 19.) Ha azért Jézus saját szavaihoz ragaszkodunk, azoknak tiszta és vi­lágos értelmét a keleti nyelvekben divatos képes kifejezések­ből kifejtjük, semmi kétség sem leend többé arra nézve, mi­szerint így aJézus istensége, az emberiségnek va­lódi, legszentebb, s mindég dicső példánykép tündöklő isteni eszméje, ideálja! Légyen ez minden keresz­tyén előtt örökké szent, és a legnagyobb tisztelet tár­gya; — hogy Jézus tana, a keresztyénség, az emberi nem vallása, idvessége lett, azon eszmének lehet legnagyobb részben tulajdonitni. Mit mond másodszor, a történelem Jézus istenségéről ? Erre nézve ö t irót u. m. kél zsidót, és há­rom rómait hozok-fel, s azoknak részint a Kristusra, ré­szint a keresztyénségnek első százedabeli eseményekre vonatkozó tudósításait terjesztem-elö. Philo, Alexandriában Kr. előtt mintegy 25 évvel született zsidó philosophus és theologus; — az Istennek ismeretét a belső szémlélődésben helyezte, s gondolkodá-90 ) Ha ezek mellett, hogy ez se maradjon emlitetlen, Ján. VIII. 58. és XVIi. 5. Jézus magának, praeexistentiát, világ előtti léteit tulajdonit (minek előtte Ábrahám volna, én vagyok," — ,.dicsöits-meg engemet te Atyám te magadnál azzal a dicsőséggel, mely dicsősé­gein volt te nállad, minekelőtte e világ lenne" ez is képes kiíejezés, azt is csak ugy kell érteni mint _ Mát. XXVIII. 20 mondatik: „én ti veletek vagyok Wí"- - minden napon e világ végezetéig" t. i. hogy szelleme az örök Xoyog velük marad. Sz. F.

Next

/
Thumbnails
Contents