Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-03-27 / 13. szám

Ján. XIV. 28. elmégyek az Atyához, mert az Atya nagyobb én nállamnál. Ján. XVII. 3. Ez pedig az örök élet, hogy tégedet egyedül ismerjenek lenni igaz Istennek, és a kit elbocsátottéi, Jézus Krisztusnak.8

9

) Ján. X. 33 -36. Felelének neki a zsidók mondván: a jó cselekedetért nem kövezünk meg tégedet, hanem a káromlásért, tudni illik, mert te ember lévén, Istenné teszed magadat. Felele nékiek Jézus: nem de nem megvagyon e irva a ti törvényiekben: „Én mondáin : Istenek vagytok." (Solt. LXXXII. 6.) Hogyha azért azokat mondottam isteneknek, a kiknek Isten szóllott, és az Irás meg nem hamisittathatik: én rólam, kit az Atya megszentelt, és a világra elbocsátott, azt mondjátoke ti, káromlást szóllasz, mivel hogy azt mondám: Istennek fia vagyak? Végre; Márk. XIII. 32. De arról a napról és óráról senki semmit sem tud, sem a mennyei angyalok, s em a Fiu, hanem egyedül csak az Atya. ogy az evangyéliomból, általában az uj szövetségből még számos ide tartozó, a Jézus istenségére vonatkozó helyeket lehetne idézni, s ez ügyről terjedelmesen vitatkozni, kitséget nem szenved : de ez nem célom, nem is tartozik ez értekezés körébe ; én elégnek tartottam a fenebbi és a kérdéssel szoros kapcsolatban álló, azt lényegesen felvilágosító főbb helyeket egybeállitni. Ha Jézus az első rendbeli helyek szerint, magát ugy szóllva, az atyával egynek mondja, a ki benne van, az Isten egyetlen-egy szülött fia, az égből jött ide a földre, a kit ugy kell tisztelni, mint az atyát stb. mind ez állításokat csak átvitt értelemben kell venni, mindazok képes kifejezések. Magát Isten fiának mondja, mint a kitől ihletettségét nyerte és a ki által az égből, „onnét felyül" — honnan „minden jó adomány és minden tökélletes ajándék — vagyon" (Jak. I. 17.) — küldetett a tőle rábízott szent hivatásában eljárni ; az Istennel való egysége a szeretetben egygyé léteit jelenti, s mint a ki a szó nemesebb értelmében az Isten ké-89

) E hely Károli Gáspár fordításában igy van: -— „hogy tégedet egyedül esmérjenek lenni igaz Istennek, és a kit elbocsátottal, a Jézus Krisztust." A görög szöveg igy van: „?va ytvwaxoxrív aé róu fióvov 'aXrjOetov dsó\>}

xai ov'anégecXag, Irjooov Xpiazov," a miből világos, hogy a magyar fordítás, mely a két görög accusativust kétfélekép teszi-ki, hibás és értelemzavaró. Luther fordítása ellenben tökélletesen kifejezi a mit az evangyélista mondani akart, t. i. az egy igaz Istennek, és a tőle elbocsátott Jézus Kristusnak megismerését: ,,dasz sie Dich, dasz du alléin wahrer Gott bist, und den Du gesandt hast, Jesum Christum erkennen." — Hogy a Károli-féle biblia fordítás mily hibás és annál fogva a magyar evangel. egyházra nézve mily égető szükség, annak egy korszerű s a tudomány jelen állása kivánatainak uj fordítása, világosan kimutatta dr. Ballagi Mór: „A biblia Tholuck August után." Pest 1864. 8. 175—215 1. Ennek toldaléka . „A magyar bibliafordítások általában" 127 1. kiváló becscsel bir nyelvészeti tekint tetben is. S pére teremtetett, valamint Jézus tisztelése korántsem i m á d á s t jelent, (azt mint Mát. XIX. 17 mutatja, vissza is utasítja) de hogy tanításának, példájának követésével tiszteljék ötet. Annál bátrabban lehet ezeket állítni, mivel a másod rendben idézett helyekből világosan kitetszik, hogy az Istent egynek, azt magánál nagyobbnak vallja, magát neki egészen alá rendeli, s a mi különösen döntő erősség, határozottan ellene mond a zsidóknak, kikötet káromlással vádolják, mivel magát Istennek nevezte volna, figyelmeztetvén őket, mi szerint azon kifejezést a törvényben is használt értelemben alkalmazta magára, kit az atya megszentelt, nem kevésbé egyenesen kimondja, miszerint a jövendő tudása neki nem adatott, mert az egyedül csak az atyát illeti.9

0

) Mindezekből azért látszik és méltán következtetjük, hogy mivel Jézus utóbbi állításai világos ellenmondásban vannak az első rendbeliekkel, ezeket szószerinti értelemben venni nem lehet, mert pl. hogy egy, és egyforma legyen az atyával, annál még is kisebb és alája rendelt, — két oly össze nem férő, egymást kizáró eszme és gondolat, a mit Jézusról hogy mondotta volna, s ily ellenmondásba, következetlenségbekeverte volna magát,— józanon hinni és mondani nem lehet, s valóban az iránta tartozó tisztelet és kegyelet szembeszökő megsértése is volna! Lehet e, szabad e ilyesmit róla feltenni, kiről római birája Pilátus ünnepélyesen azon vallomást tette, hogy bűnt benne nem talált, és. igaz embernek nyilvánította ? (Ján. XVIII. 38. Mát. XVII. 19.) Ha azért Jézus saját szavaihoz ragaszkodunk, azoknak tiszta és világos értelmét a keleti nyelvekben divatos képes kifejezésekből kifejtjük, semmi kétség sem leend többé arra nézve, miszerint így aJézus istensége, az emberiségnek valódi, legszentebb, s mindég dicső példánykép tündöklő isteni eszméje, ideálja! Légyen ez minden keresztyén előtt örökké szent, és a legnagyobb tisztelet tárgya; — hogy Jézus tana, a keresztyénség, az emberi nem vallása, idvessége lett, azon eszmének lehet legnagyobb részben tulajdonitni. Mit mond másodszor, a történelem Jézus istenségéről ? Erre nézve ö t irót u. m. kél zsidót, és három rómait hozok-fel, s azoknak részint a Kristusra, részint a keresztyénségnek első százedabeli eseményekre vonatkozó tudósításait terjesztem-elö. Philo, Alexandriában Kr. előtt mintegy 25 évvel született zsidó philosophus és theologus; — az Istennek ismeretét a belső szémlélődésben helyezte, s gondolkodá-90

) Ha ezek mellett, hogy ez se maradjon emlitetlen, Ján. VIII. 58. és XVIi. 5. Jézus magának, praeexistentiát, világ előtti léteit tulajdonit (minek előtte Ábrahám volna, én vagyok," — ,.dicsöits-meg engemet te Atyám te magadnál azzal a dicsőséggel, mely dicsőségein volt te nállad, minekelőtte e világ lenne" ez is képes kiíejezés, azt is csak ugy kell érteni mint _ Mát. XXVIII. 20 mondatik: „én ti veletek vagyok Wí"- - minden napon e világ végezetéig" t. i. hogy szelleme az örök Xoyog velük marad. Sz. F.