Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1864-03-27 / 13. szám
torolhassa, ahhoz szükségesek voltak kínos szenvedései és halálának fájdalmas volta. Ez által tanulta öntapasztalatából megismerni az övéinek szenvedéseit, s ez által ló'n résztvevő és igazán képes a segélyre. Igy kellett egy embernek, a ki önmaga szenvedett, a mi Istenünkké lenni, hogy annál föltétlenebb bizalommal fordulhassunk hozzá. Zsid. 2, 17,Phil. 2, 5. Ján. 17, 2. A Krisztus halála mindezen műveleteiért az isteni szeretet legfőbb bizonyságául tekinthető. Krisztus halálát az égben átvett sajátképeni szellemi hivatalának kezdetéül tekintik, különösen mivel az szükséges előkészületül szolgált mindahoz, a mit Krisztus ma is folytonosan tesz az emberek üdvözitésére. A „praelectiones theologicae XXIII-ban mondja Socin: ha Isten előre határozott bűnbocsánatának hatása már az áldozati állat vérének odaigérésére is működött (az áldozó tudatában) hasonlóul működik Jézus halála által is Isten előre elhatározott bűnbocsánata az emberekben, épen mivel Jézus a halál által nyert arra hatalmat, hogy az övéit az örök haláltól megszabadítsa. Máté 26, 28; Zsid. 9, 15. De valamint az ó szövetség áldozatainál nem csupán a vér kiömlése, hanem az áldozatiállat egész fölajánlása idézte elo a hatást; épen ugy a Krizstus áldozati halálában is nem csupán az ő vérét, hanem a meghaltnak és ismét megelevenedettnek egész önfelajánlását, és az égben megdicsőitését kell magunk előtt látnunk. Ezért hasonlittatik össze Jézusnak az áldozata, a főpapnak a vezeklés napján tartott áldozatával, a melylyel azáltal idézte elő a kiengesztelést, hogy az áldozati vérrel a szentélybe lépett. Ezért a zsid. 9, 11. 24 szerint Jézus áldozatát csak az égben végezi el, az üdvözitésben az a fődolog, a mi itt történik, a melyhez a halál csupa előkészitő eszköz volt. Molnár Aladár. (Folyt, kör.) TUDOMÁNYOS KUTATÁS A VALLÁSBAN. IV. Renan könyve. (Folytatáf.) Átmenve mára fődologra ez ismertetésben, fenemlitett és kitűzött célomra, a szent háromság-és Jézus istenségének történelmi múltjára, a t. olvasókat e kiváló fontossággal biró kérdésben űjra bátorkodom emlékeztetni, miszerint én itt is históriát beszéllek, tehát egészben véve a történelmi vagy objectiv állásponton maradok, az ügy theologiai és egyházi oldalának tüzetes fejtegetését feladatommá nem tettem. A szentháromság fogalmának történelmi fejtegetéséből kell mint kezdőpontból kiindulnom, miután a Jézus istenségére vonatkozó további vitatásom biztos alapját ez képezi. Az emberi ész, józanokosság legfőbb, legmagasabb, de kérdésen kivül legnehezebb problémája: a monotheismus, az egy Isten eszméje. Ismeretes a Cicerótól emlékezetben hagyott adoma, (De Nat. Deorum I. 22.) miszerint Hiero Syracusae fejedelme, a költő és bölcs Simonidestöl kérdezvén: mi légyen az Isten? ez, hogy arról gondolkozzék, elébb egy, azután két napot kért, azt majd többször kétszerezte, mig nem kénytelennek látta magát Hiero előtt azon vallomást tenni, hogy minél tovább gondolkodik a dologról, azt annál homályosabbnak találja. — Említést érdemel Platón a k is egy ide tartozó nyilatkozata, ki T i m a e u s cimü dialógusában a világ teremtéséről szóllván, ezt mondja: „A világ alkotóját és atyját feltalálni nehéz, de ha feltaláltuk , a köznép előtt arról beszéllni nem szabad. 8 4 ). Minden bizonynyal Plató ezzel azt akarja mondani, hogy az istenség, oly felséges, oly szent eszme, mi a nép felfogását, értelmét felyülrnulja, azért előtte arról vitatkozni nem kell. Ez általános igazság, i. hogy a véges emberi ész nem képpes az Isten természetéről és lényegéről magának fogalmat csinálni, az egység eszméje által még jobban szembetűnik, a nehézség inkább előtérbe nyomul, miszerint abban a végetlen és örök lénynek térben és időben nem gondolható fövalóság minden tulajdonait együtt, összeszoritva kell képzelni, s nem csuda, hogy e roppant isteni suly alatt, ha szabad e kifejezést használni, — az ész, mely csak lérben és időben tud valamit gondolni, összeroskad, a véges emberi szellem, a véget és határt nem ismerő lényhez feljutni akarván, szárnyszegetten ide a földre visszaesik. A história e tekintetben világos tanúbizonyságot teszen. Az emiitett nehézségben kell keresni, és lehet leginkább feltalálni azon jelenség okát, hogy a polytheismus, a régi világban, — a zsidók kivételével, — általános uralkodó vallásforma volt, az magát a müveit görögök és rómaiak államéltében is, még pedig oly nevetséges, sőt botrányos alakban, mint tudva van, fentartotta ; s hogy ma is a föld kerekségén annak követői számosabbak, mint az egy Istent imádóké. A mint azért általában a műveltség alsóbb fokán álló népek fejébe a több istenek eszméje könnyebben be-fér, ugy másfelől arra nézve, hogy a monotheismus mi-84 ) Platónak e helyét közli a már régi, de mindég használható: ,,Keresztyén Archivarius." Irta Hunyadi Ferenc, Tiszántűi való reform, superintendens. II darab. Vátzon 1794. 8.—I. Dar. — 101 1. — Az alább Platóból idézeti helyek is e könyvben feltalálhatók. Sz. F.
