Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1864-03-27 / 13. szám
zünk. Socin Faust „de Christo servatore'4 cimű müvében e tárgyban igy nyilatkozik: „én ugy vagyok meggyőződve, s azt igaz tannak tartom, hogy Jézus Krisztus annálfogva a mi megváltónk, mivel az örök üdvnek útját velünk megismertette, felőle biztosított, s azt saját személyében életének példájával és halálával világosan megmutatta.1, 1 Egyébiránt Krisztus megjelenésében, valamint tanaiban is legfontosabb az erkölcsi törvényadás, mint legbiztosabb utasitás és oktatás az örökéletre. Krisztus tana — a melyet ő közvetlen isteni közlésből nyert — a legbiztosabb ut az üdvösségre, mivel a legtökéletesebb parancsolatokat, és a legbizonyosabb s erősebb oly Ígéreteket foglalja magába, a melyek a parancsolatok betöltésére indítanak. Azon isteni bölcsességen kivül, a melyet Jézus nekünk kijelentett, még azaz előnye is van minden egyébb tanítások fölött, hogy Ő mindazokat, a melyeket tanaiigérnek, ő maga be is teljesítette, és teljesiti; nevezetesen ő isteni hatalomra emelkedvén, akarja is, és hatalmas is reá, hogy bennünket abban az üdvösségben részeltessen, a melyet tanai kilátásba helyeznek. Socin Faust Krisztusnak minden működését a prófétai, főpapi és királyi hármas hivatalba foglalja össze, s különösen nagy súlyt helyez a két utolsóra. Krisztusnak az üdv megteremtésére, s bennünk való megvalósitására célzó főmunkássága az Ő túlvilági létezésébe esik. Krisztus tanitó hivatala az isteni akaratnak tökéletes megismertetésében áll, mint a mely által a régi helyett uj szövetség alapíttatott az emberek között. — A főpapi és királyi hivatal együvé tartozik, s ezt már fölmagasztaltatása után tölti be Krisztus. Nevezetesen a földön teljesített hű munkálkodásáért jutalmul, isteni méltóságot és korlátlan hatalmat nyert arra, hogy az övéit védje, vezérelje, s üdvözítse és mint a világ itélő birája kit-kit cselekedetei szerint Ítéljen el. A főpapi hivatal, munkásságának azon részét képezi, a melylyel az övéit közvetlenül megszabadítja a bűnöktől és üdvözíti. Ez pedig in concreto — a királyi hatalomnak azon alkalmazásában áll, a melylyel híveit bűneikből folytonosan megtisztítja. Zsid. 2, 17; 4, 18 és 16. — Innét Jézus halálának főleg az jelentősége, hogy az nyitotta föl előtte az utat a főpapi és királyi méltósághoz; sőt itt kezdődik e méltósága, teljes gyakorlatába pedig csak az égbe való fölmagasztaltatásakor lépett. — (Ez itt mondottakkal egybehasonlitandók a rakowi Kát 165, 477, 479, 483.J Krisztus halála azonban mind három hivatalára nézve szükséges s mindegyikre nézve különös jelentősége van. A prófétai vagyis tanitói hivatalára nézve azért fontos (mint a De morte Christi és de munere Christi — előadja) mivel e halál maguknak a tanoknak legerősebb megbizonyitása és leghatályosabb ajánlása volt, e halál indítja az embereket legellenállhatlanabbul arra, hogy Krisztus tanait hidjék és mint az üdvösség eszközeit használják. Ekkép az ÍJr halála, tényleg az ember megváltására szolgál, még annálfogva is, mivel példát ad arra, hogy az embernek az igazságért mindent kell és lehet szenvedni, 1 Pét. 2, 21. Jézus halála, tanainak igazságáról való rendit hetlen meggyőződésének a nyilvánulata, s egyszersmind kifejezése Isten azon szándékának, hogy uj szövetséget akar szerezni. Valamint a régi szövetség is hasonló tények által erősittetett meg, s általában igy szereztettek Istennek szövetségei az emberekkel 1 Moz. 24, 8. Ezért neveztetik Krisztus uj és igazi bizonyságnak. 1 Timot. 6, 13. Jelen 1, 5, 3, 14, és az ő vére az uj szövetség vérének (Mark. 14, 24. egybevetve zsidók 13, 20; Pét. 1, 2.) Azonban Jézus halálát nem lehet föltámadásától és fölmagasztaltatásától külön választva gondolni. Krisztus halála csak megdicsőitésével egybekötve bizonyítja be tanainak és ígéreteinek teljes erejét, mert megdicsőitése által jelentette ki ünnepélyesén Isten, hogy Krisztus az ő szeretett fia, és csalhatlan hirdetője az ő akaratának. Az által van megkönyitve minden keresztyénnek az örökéletben való hite, mivel az nagyon szemlélhetőon meglőn mutatva a föltámadásban, s mivel Jézusnak is épen a szenvedései! és halálon keresztül kellett az örökéletre átmennie. Épen ez által érte el Krisztus azt a nagy előnyt, hogy ő nem csupa törvényadó és< tanitó, hanem egyszersmind olyanná lőn, a ki helyzeténél fogva képes azokat a javakat meg is adni, a melyeket tanai követőinek megígért. Enynyiben Krisztus halála és feltámadása főpapi s királyi hatalmának is alapja s kezdete. Nevezetesen, hogy a főpapi s királyi hivatalát (a melyben az övéit védi, vezérli, és megáldja) teljesen gya-25 *
