Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-03-27 / 13. szám

zünk. Socin Faust „de Christo servatore'4 cimű müvében e tárgyban igy nyilatkozik: „én ugy vagyok meggyőződve, s azt igaz tannak tartom, hogy Jézus Krisztus annálfogva a mi megváltónk, mivel az örök üdvnek útját velünk megismertette, felőle biztosított, s azt saját személyében életé­nek példájával és halálával világosan megmu­tatta.1, 1 Egyébiránt Krisztus megjelenésében, vala­mint tanaiban is legfontosabb az erkölcsi tör­vényadás, mint legbiztosabb utasitás és ok­tatás az örökéletre. Krisztus tana — a melyet ő közvetlen isteni közlésből nyert — a legbiztosabb ut az üdvösségre, mivel a legtökéletesebb paran­csolatokat, és a legbizonyosabb s erősebb oly Ígé­reteket foglalja magába, a melyek a parancsola­tok betöltésére indítanak. Azon isteni bölcsessé­gen kivül, a melyet Jézus nekünk kijelentett, még azaz előnye is van minden egyébb tanítások fölött, hogy Ő mindazokat, a melyeket tanaiigér­nek, ő maga be is teljesítette, és teljesiti; neve­zetesen ő isteni hatalomra emelkedvén, akarja is, és hatalmas is reá, hogy bennünket abban az üdvösségben részeltessen, a melyet tanai kilá­tásba helyeznek. Socin Faust Krisztusnak minden működését a prófétai, főpapi és királyi hármas hivatalba foglalja össze, s különösen nagy súlyt helyez a két utolsóra. Krisztusnak az üdv megteremtésére, s bennünk való megvalósitására célzó főmunkás­sága az Ő túlvilági létezésébe esik. Krisztus tanitó hivatala az isteni akaratnak tökéletes megismerte­tésében áll, mint a mely által a régi helyett uj szövetség alapíttatott az emberek között. — A főpapi és királyi hivatal együvé tartozik, s ezt már fölmagasztaltatása után tölti be Krisztus. Ne­vezetesen a földön teljesített hű munkálkodá­sáért jutalmul, isteni méltóságot és korlátlan ha­talmat nyert arra, hogy az övéit védje, vezérelje, s üdvözítse és mint a világ itélő birája kit-kit cselekedetei szerint Ítéljen el. A főpapi hivatal, munkásságának azon részét képezi, a melylyel az övéit közvetlenül megszabadítja a bűnöktől és üdvözíti. Ez pedig in concreto — a királyi ha­talomnak azon alkalmazásában áll, a melylyel hí­veit bűneikből folytonosan megtisztítja. Zsid. 2, 17; 4, 18 és 16. — Innét Jézus halálának főleg az jelentősége, hogy az nyitotta föl előtte az utat a főpapi és királyi méltósághoz; sőt itt kezdődik e méltósága, teljes gyakorlatába pedig csak az égbe való fölmagasztaltatásakor lépett. — (Ez itt mondottakkal egybehasonlitandók a rakowi Kát 165, 477, 479, 483.J Krisztus halála azonban mind három hivata­lára nézve szükséges s mindegyikre nézve különös jelentősége van. A prófétai vagyis tanitói hiva­talára nézve azért fontos (mint a De morte Christi és de munere Christi — előadja) mivel e halál maguknak a tanoknak legerősebb megbizonyitá­sa és leghatályosabb ajánlása volt, e halál indítja az embereket legellenállhatlanabbul arra, hogy Krisztus tanait hidjék és mint az üdvösség eszkö­zeit használják. Ekkép az ÍJr halála, tényleg az ember megváltására szolgál, még annálfogva is, mivel példát ad arra, hogy az embernek az igaz­ságért mindent kell és lehet szenvedni, 1 Pét. 2, 21. Jézus halála, tanainak igazságáról való rendit hetlen meggyőződésének a nyilvánulata, s egy­szersmind kifejezése Isten azon szándékának, hogy uj szövetséget akar szerezni. Valamint a régi szövetség is hasonló tények által erősittetett meg, s általában igy szereztettek Istennek szö­vetségei az emberekkel 1 Moz. 24, 8. Ezért ne­veztetik Krisztus uj és igazi bizonyságnak. 1 Ti­mot. 6, 13. Jelen 1, 5, 3, 14, és az ő vére az uj szövetség vérének (Mark. 14, 24. egybevetve zsi­dók 13, 20; Pét. 1, 2.) Azonban Jézus halálát nem lehet föltámadásától és fölmagasztaltatásá­tól külön választva gondolni. Krisztus halála csak megdicsőitésével egybekötve bizonyítja be tanai­nak és ígéreteinek teljes erejét, mert megdicsői­tése által jelentette ki ünnepélyesén Isten, hogy Krisztus az ő szeretett fia, és csalhatlan hirdetője az ő akaratának. Az által van megkönyitve min­den keresztyénnek az örökéletben való hite, mi­vel az nagyon szemlélhetőon meglőn mutatva a föltámadásban, s mivel Jézusnak is épen a szen­vedései! és halálon keresztül kellett az öröké­letre átmennie. Épen ez által érte el Krisztus azt a nagy előnyt, hogy ő nem csupa törvényadó és< tanitó, hanem egyszersmind olyanná lőn, a ki helyzeténél fogva képes azokat a javakat meg is adni, a melyeket tanai követőinek megígért. Eny­nyiben Krisztus halála és feltámadása főpapi s ki­rályi hatalmának is alapja s kezdete. Nevezete­sen, hogy a főpapi s királyi hivatalát (a melyben az övéit védi, vezérli, és megáldja) teljesen gya-25 *

Next

/
Thumbnails
Contents