Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-03-27 / 13. szám

bűnének beszámítása, vagy annak oly tovább hatása, a mely az utódok minden erkölcsi erejét elvenné, ellenkeznék Isten igazságosságával. Eredendő' bűn nincs (Rakowi Kátechismus pag. 422 ff.) A bibliában az eredendő bűn mellett található argumentumokra következőleg okoskodnak: 1. Moses 6, 5; 8, 21-ben nem az emberrel veleszületett gonosz hajlamról van szó, mert ott az ember erkölcsi romlottsága mint Istennek feltűnő említtetik. Az 51 zsolt. 7-ben Dávid kifejezése hyperbole. A rom. 5, 12-ben az e<p tp fordítása helytelen, ha abból az Ádám bűnétől való bűnösségét akarják kimagyarázni. E helyeknél az által bonyolítja magát Socin nagy nehézségbe, hogy a da.va.Toq alatt kizárólag csak a testi halált akarja érteni, tehát górj alatt meg kizárólag a halhatatlanságot. Ezért kénytelen mesterkélt magyarázati módokhoz folyamodni p. o. 1. Az apostol itt párhuzamba akarta Jézust Adammal állítani s azt akarta mondani, hogy Jézus az ő engedelmessége által mindeneknek a kik hozzá hasonlóul engedelmesek lesznek Isten iránt, épen ugy örök életet szerzett, mint Adám bűne, mindazoknak, a kik hozzá hasonlóul bűnt követnek el, halált szerzett. — 2. Ott Jézus ellentétbe van állítva Ádámmal, azért mivel Adám bűne ép ugy halált szerzett minden utódainak, — még azoknak is, kik nem vétkeztek hozzá hasonlóul (p, o. gyermekek) valamint Jézus engedelmessége üdvére szolgál mindazoknak, kik szellemileg tőle származnak, (azaz munkás hittel vele egyesülnek' ha szinte nem járnak is oly tökéletes engedelmességben mint ő. A 7. fejezetet végre akkép értelmezi, hogy az apostol itt nem önmagáról beszéli, hanem valamely meg nem jobbult, még a törvény uralma alatt álló emberről. Y. Ez antropologiai nézetek szerint igen természetesen Krisztus megváltó művének sem lehet az a nagy jelentősége, a mi a nagy prot. egyházban, — hanem a megváltás művében az ember szabad önmunkásságának kell a főszerepet játszani. Az istenneli kibékülés fogalmának, — nevezetesen a Krisztus halála által már megtörtént kibékülésnek, és a Krisztus halálának az isteni igazságosság előtt elégtevő voltának: — semmi helye sincs a socinian tanrendszerben. Ez állásponton szó sem lehet Krist. érdemének a hivők számára való beszámításáról, Krisztus elégtevő haláláról, a bűnösnek a Krisztusban helyzett hit általi megigazulásáról. — Socin a „De Christo servatore'' művében következőleg okoskodik a kiengesztelődés tana ellen: Tulajdonképi értelemben vett kiengesztelődés Istennél nem gondolható; mert minden kibékülés megelőző haragos állapotot föltételez, a mi Istenben nem lehető. Ó megbocsátja a bűnt — kegyelemből. Isten e méltóságát megszüntetné az, ha a büntetés elengedésére elébb engesztelő áldozat volna szükséges, Isten önmagától és szabad önkéntességből kegyelmez. Ő neki nincs arra szüksége, hogy velünk kibéküljön, hanem nekünk van reá szükségünk, hogy ő vele kibéküljünk. Az nagy ellenmondás, hogy valakinek a büntetése avagy érdeme bárkire is átruháztassék avagy beszámittassék. A személyes büntetésnek a tettesen és a büntetést elszenvedőn kívül másnak is beszámítása megsemmitené a büntetés fogalmát. Az ó szövetségi áldozatok sem ily értelemben vett kiengesztelései voltak Istennek; mert azok isten sajátjai voltak, velük tehát neki semmit sem adhattak. Egyedül Isten önkéntes kegyelme engedi el a bűnt ép ugy az áldozatnál, mint Krisztusnak az áldozat alakban képzelt érdeménél. Különös gondot forditott reá Socin, hogy e fogalmat exegetice kimutassa. Elsőben is a Xuzpo(jv, aizoXorpoov stb. — kifejezésekre akarta bebizonyítani, hogy azok semmikép sem jelentenek valamely „helyettesítőt1

'' vagy ,,helvettesitéstu

hanem csak a bűn hatalma alól j való megszabadulás gondolatát foglalják magukban. Az, hogy „Krisztus értünk meghalt" nem azt teszi, hogy „helyettünk," a 2 Kor. V. 21-ban az, hogy ő értünk bűnné lőn, nem engesztelő áldozatot jelent, hanem a apapna itt azt jelenti, hogy: homo pro paccatore habitus. Mindazon helyek, a melyek xaraAAa^-ról szólnak, csak arra céloznak, hogy Isten a Krisztus által az embereknek megmutatta az utat, mikép térhetnek meg ő hozzá és békülhetnek ki vele, tehát épen ellenkezőt jelent, mint a mit az akar mondani, hogy Isten békült ki az emberekkel. Jézus elhordozza, elveszi a mi bűneinket, azaz, elveszi, a mennyiben tanai által arra indit, hogy többé ne vétkez-