Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-03-20 / 12. szám

2-or. Több egyházakban az egyházi terheket meghatározó szerződvények, a hívek szaporodása, fogyása, birtokviszonyok változása által, a mostani körülményekhez már alkalmazhatók nem lévén, s eddigi állásukban megtarthatatlanokká válván, az e részben keletkezett fizetési aránytalanságok, részszerint a hívek elégületlenségét szülik, részszerint a lelkészek irányábani súrlódásokat támasztják föl. 3-or. Sok egyházainkban az egyházi terhek kivetésében az arányosságra, igazságos kulcsának s beszedetési módjának meghatározására nem fordíttatván kielégítő s célra vezető gond, azok keblébe, kik ezáltal terheltetve érzik magokat, a nyugtalanság, elégületlenség és lelkész iránti súrlódás magva plántáltatik. Es végre : 4-szer. Oka a nyugtalanságnak, hogy híveink egy nagy részében a vallás ügye iránti valódi buzgóság s áldozatkészség vagy már kialudott, vagy még kifejlődve nincsen, a mostani nemzedék él csak magának s a jelennek, ajövendőröl nem gondoskodik, nem szeret áldozni a közügyek oltárára, nem rak arra filléreket, hogy azokból gyűjtene tömeget, melyre mint erős kőszálra építené fel egyháza biztos s önálló virágozhatását. Ezek az okok, melyekben rejlenek az egyházak nyugtalanságai, most már nyissuk föl a szekrényt, mely rejti a gyógyszereket. E gyógyszereknek rövid kivonatja ez: Tegyen az egyház, s vezérelje az egyházat az egyházmegyei kormányzat, hogy abban a tevékenység fölébredvén tapasztalható álmából, hasson, alkosson a kívánt col elérhetésére. Mit tegyenek magok az egyházak, s mi kötelesség várakozik e részben az egyházmegyei kormányzatra ? elsorolom. Mi illeti az egyházakat: Ha valamely egyház ujjabb szervezésének nagy feladatát megkezdeni akarja, legelső kötelessége számot vetni körülményeivei, ha vájjon a hívek terheltetése nélkül megbír e oly egyházi terhet, melyből egy lelkészt és iskolatanitót a kor kivánata szerint kitarthat, s épületeit föltarthatja s egyéb szükségeit teljesítheti, — és csak akkor vegye vállaira e terhet, ha ennek elviselésére érzi valódi képességét —ellenkező esetre rendezze ügyeit körülményeihez, — ne ragaszkodjék ahhoz, hogy kebelében lakjék a lelkész, —, hanem csatlakozzék egy más erösebb egyházhoz, melynek oltalma alatt s melylyel össze téve az erőt, eszközölheti azt, hogyha szinte a lelkész nem lakhatik is keblében, — de eléri azon fontos célt, hogy egy jól fizetett s kellő képességgel bíró tanitó kitartásával előmozdítja gyermekei okszerű neveltetését — s növel egy uj nemzedéket, melybe a vallásosság, buzgóság, értelem s áldozatkészség bele csepegtetödvén, az ezekből fejlődő ipar, és szorgalom által felfogja az egyház állását majdan oda juttatni, hogy egykor képes leend önállóságát is előállítani. Ha ezeknek meggondolásával fölvette az egyház terhe' viselését, elmulhatatlanul megkívántatik, hogy azokat híveinek tehetségéhez mérve, oly igazságos kulcs szerint vesse ki, hogy arra sem gazdag, sem szegény ne panaszolkodhassék, készítsen hü osztályzatot, részre hajthatlanul róvja a terheket, teljesen hiszem, nem lészen egyház híve, ki könnyen s örömmel ne teljesítené ily móddal tartozásait. — De az osztó igazsággal is legjobban meg egyezik ez, mert ki a gondviselés által nagyobb mérvben áldatik meg földi javakkal, nagyobb mértékben viselje az a közterhe ket is. És midőn ily igazságos kulcs szerint kiveté az egyház terheit, — bizza azt oly férfiak kezelésére — kik azt lelkiismeretesen fogják teljesíteni — kik ügyelni fognak arra, hogy az egyház szolgáinak érdemlett bérők a maga idejében kiadattassék — kik az illetőktől magok szedjék be tartozásaikat, — s kik megfogják az egyház szolgáit a bér beszedésétől s ebből keletkezett kellemetlenségektől kímélni, — egy szóval kötelessége minden egyháznak jó és lelkiismeretes elöljárók választása által az egyházi terhek célszerű kezeltetését eszközleni. Van még egy nagy horderejű kötelessége minden egyháznak, gondoskodni jövőjéről; a kis egyház, mely most egy erösebb védszárnya alatt tarthatja föl magát, igyekezzék önállóságra, — a nagy most erős egyház féljen az alászállástói. — Állítson e tekintetből minden egyház kebelében takarék-költsön-magtárt, gyűjtsön híveitől filléreket — a mulatságra kiadatni szokott költekezésekből vonjanak el egy kis részecskét — az összegyűjtött sok kicsit kezeljék célszerűen — ekképen idő jártával elő áll azon alap, mely biztosan fedezendi mind azon terheket, melyeknek viselése most csak az egyesek évenkinti adózásából s lehet mondani terheltetésével teljesíttethetik. Végre mindig tartsa szeme előtt az egyház, hogy az egyházi terhek viselése nem csupán a hívek önkényére s kegyességükre bízatott adomány, hanem oly kötelezettség, melyeket vinni minden protestáns egyéniségnek nem csak vallásos, hanem polgári törvényes kötelessége is. Ezek azon kötelezettségek, melyeket ha egyházaink híven teljesítenek, keblükben nyugalom fog honolni, nem lesz terheltetve a nép, jóllétnek örvend az egyház szolgája, — s a nevelés fölvirágozand. Most már lássuk az egyházmegyei kormánynak e részbeni kötelességeit. Legfőbb kötelessége véleményem szerint őrködni a felett, hogy a mely egyházban nyugalom van, ott továbbra is megmaradjon, — hol pedig nincsen, elő állrttassék. — Ezt pedig csak ugy eszközölheti, ha a felmerült eseteket s e részbeni panaszokat s kérvényeket figyelembe veszi s orvosoltatására a szükséges intézkedéseket azonnal megteszi. Mik legyenek a szükséges intézkedések, ezeknek egyes részleteit leginkább a helyi viszonyok mutatják meg, — vannak azonban e részben oly általános elvek és szabályok, melyeket vezérfonalul kimondani magának a kormányzatnak kelletik s helyi viszony ismerete nélkül is meg állapithatók.