Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-03-20 / 12. szám

Hogy azonban ez irányban tájékozhassuk magun­kat, szükséges megtekinteni azon kérvényeket és pana­szokat, melyeknek sokasága 8 következményei oly komor jövendőt tüntetének fel sokak gondolatjaikban. E kérvények tárgyazzák a charták általános meg­változtatását következő okokból: 1. Az egyes hívek túl terheltetve lévén nem birják annak viselését. 2. A lelkészek és iskola tanítók az úrbéri szabályo­zások által igen szép nyereményben részeitettetvén, e nyeremény kipótolja azon veszteséget, mely a teher le­szállításából származik. 3. Az úrbéri szabályozás a hívek között birtokvi­szony változást idézvén elő, ehhez kelletik szabni az egy­házi terhek viselését is. Ezen okokra fektetett kérvények tehát óvatos, de sür: etös eljárást igényelvén, ha azon helyeken, honnan azok benyujtattak az egyház nyugalmát, eszközölni akar­juk, szükségét találom, hogy kormányunk mondja ki nyíl­tan következő alapelveit: 1-ször. A chartákat mind azon helyeken, honnan e részben kérvény adatik be, s reá igazságos és alapos okok vannak, megváltoztatni vagy a fent forgó körülmények szerint szabályozni megengedi. Sokan oly hiedelemmel vannak, hogy a charták hozzá nyulhatatlan szent ereklyék s igy azokat, mivel felsőbb hatóságok erősítek meg, s országos törvények ol­talma alatt nyugszanak, megváltoztatni vagy szabályozni nem lehet. A charták megerősitéae, s ezeknek országos törvények alatti nyugvása nem a változhatatlanság elvét fejti ki, hanem csak azt, hogy minden egyház a maga ter­hét vinni tartozik, de, hogy ez vagy amaz egyház mennyi terhet bir el, mint rendezze terhei kivetését, ez függ ma gától az egyház környiilményeitől, s következőleg ha a charta közbe jött környülmények miatt újabb szervezés, szabályozás vagy épen egészbeni változtatás alá vétetik, még ezzel nincsenek megrontva a felsőbb megerősítés és országos törvények oltalma. De külömben is két oldalú szerződvény lévén az egyház és szolgája között, már ma­gában természeténél fogva is mutatja, hogy azt az egy­ház körülményeinek változtával, az illető felsőbbség köz­bejöttével és engedelmével, az egyházbani nyugalom s jó rend feltarthatása tekintetéből nem csak lehet, de meg­változtatni kell is. 2., Mondatassék ki, hogy lelkész és iskolatanitó csak azon egyházakba adathatnak, hol az ezzel járó terheket az egyház hivei terhelteíése nélkül elviselheti. Az egyházak nyugodalmát csak egyedül az alapit­hatja meg, ha egy részről szellemi vezetői a kor kivá­nata szerint mért anyagi jólétnek örvendhetnek, más részről pedig az egyes hivek fizetési kötelezettségeiket könnyen teljesíthetik. 3., Kötelezze az egyházmegyei kormányszék az egy­házakat. hogy a terhek viselésére nézve, híveinek birtoki viszonyaihoz mért igazságos, s elviselhető kivetési kul­csot hozzon be, — e lévén legkielégitőbb módja a túlter­helt egyes hivek e részbeni panaszaik orvosoltatásának. 4., Mondatassék ki, hogy egyházainkban a mostani chartákban megszabott lelkészi és iskolatanitói íizetések öszves mennyisége teljességgel le nem szállittathatik. Ha egyházaink fizetési bérleveleiket megtekintjük, ugy találjuk, hogy nincsen oly egyház, mely túl a rendén fizetné-egyház szolgáit, s épen ezért lehet mondani, hogy ha a teherviselés aránylagos kiosztására gond fog fordít­tatni, kevés kivétellel a hivek terheltetése nélkül meg fogja birni minden egyház mostani terhei viselését. 5., Határoztassék el, hogy az úrbéri szabályozások s tagosítások által adatott lelkészi és iskolatanitói föld beli nyeremények csak azon helyeken fognak az egyes hivek terhei levételéből származott veszteségek kárpóto­lásául beszámíttatni s kisegítő eszközül használtatni, hol az aránytalan fizetések kijavított, s igazságosabb kive­tési kulcs szerinti kiosztása sem hozhatja meg a kivánt cél elérhetését. Ezek azon alapszabályok, melyekre lehet fektetni az e részben felmerülhető kérvények több s a helyi viszo­nyokhoz köttetett apróbb részleteinek elintéztetését, — s ha egyházaink az általam elsoroltakat híven foganatba veszik — s kormányszékünk ezen alapelveken intézendi az illető kérvényeket, — nincs mit félni a charták vál­toztatása tárgyában beadott panaszok s kérvények sűrű­ségétől, s ezeknek némelyek által rettegett következmé­nyeitől. — Annyival inkább nincs, mivel kormányszé­künknek e részben tett azon inlézkedéséből, hogy e komoly megfontolást igénylő tárgyban küldöttséget ne­vezett ki, az tűnik ki, miképpen teendőit igen fontolóra veszi, 8 elhamarkodni nem fogja. Most már áttérek tanácskozásunk másik fő tár­gyára, óhajtandó, hogy szavaim oszlatnák el az e részben keletkezett kétségeket és aggodalmakat. Ha e tárgyat a maga egész va'ódiságában akarjuk megismertetni a nagy közönséggel, szükséges visszate­kintenünk a multakra, s meg kell érintenem azon alapot, melyre kezdeményező ülnök urak, az esperes úr szemé­lye ellen nyilvánított bizodalmatlanságukat s ebből ere­deti hivatalokróli lemondásaikat, fektették. .Nem örömest nyúlok ez általam eltávolíttatni óhaj­tott esemény leírásához, — de épen azért mert e részben tett többrendü törekvésem szerencsés sikert nem nyerhe­tett, e dologbani befolyásom hozza magával, hogy az e részben történteket érdek nélkül én soroljam el, s az ag­godalmakat eloszlatni igyekezzem. Rövid vázlata ez eseménynek következő : tisztelt es­peresünk ellen két lelkész vádat emel, azon gyűlésen, melyen ezek tárgyaltatának, a vádlott személye iránt ki­törő ingerültség keletkezvén, kötelességemnek ismertem esperes urat, mi előtt ügyében határozat hozatott volna, figyelmeztetni, hogy az ingerültségek kedvetlen követ­kezményeinek ne tégye ki magát, s a kellemetlen súrló­dásoknak vessen véget. Esperes úr az ellene emelt váda­kat gyöngéknek találván 8 bizva keble tisztaságába, azt

Next

/
Thumbnails
Contents