Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-03-20 / 12. szám

mint a Tiberis partjain, szóval mindenütt, hol sajátlagos papi rend uralkodik. Azon eljárás, mely az ember gondolkodását ekkép szabályozza, bizonynyal nem más, mint magának a szellemnek lebilincselése, ennélfogva ellentéte a valódi nevelésnek s emberi mívelődésnek. Kisebb nagyobb különbséggel ez a keleti népek közmíveltsége. A papság ott legkevésbbé sem törődött azzal, hogy az ifjúból polgárt és valódi embert neveljen : legfőbb vallásos erény volt vakon hódolni a bálványoknak, végezni a lelketlen külsőségeket, melyek végre az ó testamentomi vallásos míveltséget is kivetkőzteték minden szellemiségéből, s kioltottak a nép lelkéből minden fogékonyságot tudomány és művészet iránt, s az emelkedett szellemű királyok, Dávid és Salamon nemzete végkép alásülyedt, s az itt-ott feltűnő csoportok, egy roncsolt test széthullott tagjai, nem a nemzet életének : a nemzet halálának emlékei. A Salamon neve alatt lévő iratokban paedagogiai tniveltség forrása buzdult meg: ő a bölcseségre int; de ez nem kevesebb, mint végcélja a ímívelödésnek, az eszközökről senki sem gondoskodott. S ezért a hébereknél szoros értelemben vett paedagogiai míveltsésgröl, tudományosságról szó sem lehet, noha a közvetlen isteni vezérlet és fegyelmezés alatt álló összes állam és népélet nem egyéb, mint egy nagy paedagogai dráma. A darab régen ki van játszva, a függöny majdnem két ezer évvel ezelőtt végkép legördüli, és a szereplök nem birnak lelépni aszinpadról, hol csak mint a sírokból kikelt árnyékok jelennek meg. (Vége köv.) BELFÖLD. A BEREGI HELV. HITV. EGYHÁZMEGYE F. ÉVI MART. HÓ 1-ső S TÖBB NAPJAIN BEREGSZÁSZBAN TARTATOTT KÖZGYŰLÉSÉNEK FŐBB TÁRGYAI. Ki figyelmes szemekkel szét tekintett tanácskozási összejövetelünk helyén., részszerint a szokottnál nagyobb számú egybesereglett képviselők soraiból, részszerint a zöld asztalnál ülök arculatjaikon észrevehető komoly feszültségből azonnal gyanithatá, miképpen nem mindennapi tárgyak kerülendnek a nagy közönség tanácskozása alá. Ugy lőn. Azon felszólamlások, és több rendű kérvények, melyek némely egyházak által a lelkészi és iskola tanitói fizetések megváltoztatása iránt nyujtatának be, Síiniuíaták miképpen tanácskozásunk főtárgya az egyházi terhek szabályozása s e körül mutatkozott hiányok s bajok orvosoltatása leend. Azon nyilatkozat pedig, melyet három egyházmegyei ülnök, az esperes személye iránti bizodalmatlanságukból eredett hivatalukróli lemondásuk tárgyában olvastatott fel, kitüntető, hogy a komoly feszültség az e tárgyból származható kedvetlen események kimenetelem aggodalomból keletkezett. És e két nevezetes tárgy valóban komoly aggodalmat költött mindazokban, kik az egyházmegye beléletét s ügyeinek állását figyelemmel kisérni szeretik. Némelyek az elsőbb tárgyban előjeleit képzelék az egyház szolgái anyagi jóllétük felzavarásának, a második által pedig az esperesi tekintély meggyöngitésének borongó fellegeit látták tornyosulni. Es látva én e komoly aggodalmakat egyházmegyénk igen sok tekintélyes fiai keblükben, hivatalos állásomnál fogva fel hivatva érzem magamat, hogy e részben szót emeljek, értekezendő a felett, hogy az aggodalom fellegei miképpen vonulhatnak el borongó láthatárunkról. Mi illeti az első tárgyat — Tekintsünk csak vissza egyházmegyei életünk múltjába, avagy nem minden gyűléseinken merültek légyen e föl az egyházak belszervezete körül oly hiányok és bajok , melyek az egyházak nyugodalmát megrázkodtaták, követvén ezt a hívek elégedetlensége, egyház-szolgávali egyenetlenség, vallási áttérések s más egyéb'o kellemetlen súrlódások. És kérdem, tétettek e oly célra vezető intézkedések, melyek a bajt gyökerében orvosolták légyen ? valóban azt kell mondanom, nem, s ha tétettek is valamely lépések, azok nem hozák meg a kívánt sükert, melyet elérni akaránk, mint mutatja ezt a jelen körülmények állása. A dolgok mostani állásában tehát nem aggódni a jövendő kétségein, hanem tenni kell, s sietni a cél felé, mit elérni akarunk, ki kell keresni a bajt, csirájában kell azt elfojtani, hogy nagyra ne nőljön, ha megszüntetjük a baj okait, magoktól fognak eloszlani annak következményei. De mielőtt az e részben kívántató gyógyszerek szekrényének fedelét fölnyitnók, lássuk az okokat, melyek egyházainkban a nyugtalanság magvát elhinték, s melynek csiráji már-már annyira föl nőttek, hogy gyümölcsei is szinte megérének. Ki egyházaink belszerkezetébe tekint, azonnal látni fogja, hogy ezen egyházmegyében külömböző okai vannak azon nyugtalanságoknak, melyeknek következményei már-már mutatkoznak. Ily okoknak fogja találni 1-ör. Sok egyházaink vannak, melyekben a hívek száma megfogyása miatt csak nem elviselhetetlenné vált az egyházi teherviselés, s mind e mellett az egyház kívánja, hogy legyen lelkésze, s akad egyéniség, ki e nyomor fészkében reményelvén föl találni nyugodalmát, az ily állomást elfoglalja. — Ezen egyházakban nyomor az egyház szolgájának élete, gyötrelem a hívek részéről az egyházi fizetések teljesítése. A kor igénye a lelkész szükségleteit mind inkább-inkább feljebb fokozza, a hívek terhét pedig szinte a jelen idő körülményei öregbitvén, csuda e, ha az egyház híve most leroskad azon teher alatt, melyet a jobb múltban buzgóságánál fogva könyebben teljesíthetett, s viselni kedves kötelességének ismerte. És nem természetesen következik-e ebből, hogy ily helyen lelkész és egyház nyugodalom édes örömeit nem élvezhetik.