Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-03-20 / 12. szám

egyházunk, egyúttal főiskolánk és az élet között más részben az egyetemes tudományügyet az iskola körén túl is figyelemmel s tanulmánynyal kisérve, tágitni a kilátásokat s ébreszteni a vágyat és áldozatkészséget a hazai prot. tanintézetek erösbitésére; mert, igazat vallva, iskoláink, még az úgynevezett akadémiák is, a tudományok roppant előmeneteléhez képest nagyon soknak érzik hiányát, mi nélkül a nevökhöz méltó álláspontra lehetlen emelkedniük.'' „De szemünk előtt lebegett — folytatja tovább — ugyanekkor szolgálni az irodalmat, eltérve ama régi s még ma is hallható előitélettől, hogy a tanár adja elő, a mit eléje adnak és azzal megteszi kötelességét. — A mi gondolatunk szerint a tudományok ügye nagy részben a tanárok munkásságával együtt jár. Emelkedik és száll alá lészvétök szerint. Mert a rendezett életben minden osztálynak meg van a maga tenni valója, a tanárok mulasztásait államférfi, katona vagy pap sohasem pótolhatja. Senki nem fog immár csudálkozni, ha folyóiratunk ezentúl az egyházi szaknál tovább terjeszkedik. Ez a protestáns elv természetében alapszik/' Szebb és helyesebb prograrnmot protestáns folyóirat már nem tűzhet magának. Az előszót követi Árvái József akadémiai tanári székfoglaló beszéde, Sárospatakon sept. 14. 1863. Tárgya e beszédnek a nevelés, különösen a népnevelés és tanítói képezdék fontossága, szükséges volta. A tárgy fontosságához és a székét elfoglalt tanár eruditiojához egyaránt méltó dolgozat! Nem szeretünk nagyot mondani s ok nélkül dicsérgetni, de e beszédre el kell mondanunk, hogy ennél ugy a részek külső elrendezését, mint az eszmemenet benső logicai rendjét s a fejtegetések alaposságát illetőleg, mostanában kerekebb és talpra esettebb beszédet nem olvastunk. A nevelés szabályozza az ember gondolkodását, formálja lelkületét, — ez az alapeszme, melyből szerző kiindul. Lehet az ember a látható világ remeke, de lehet az erkölcsi és polgári élet szörnyetege, — a mint neveltetett. Kik gondolkodásának nemes irányt adnak, azok teszik öt valódi emberré, azok juttatják el önmagához. „A nevelés alatt nem értjük kizárólag azon foglalkodást, melynek öntudatos célja az egyén lelkületének s egész valájónak tervszerű átalakítása. A nevelésnek, ha az alatt inagasabbb szellemi álláspontra helyezkedést kell érteni, másnemű tényezői is vannak." Ilyen tényező, szerző szerint, a természet; de ennek kezei közt vagy megsemmisül az egyén, vagy kénytelen lesz túlemelkedni önmagán, kénytelen lesz szellemiségéhez folyamodni, hogy mestere ellenében megállhasson; a természet kezében az ember folytonosan a mester gyámsága \ alatt áll, mindenüvé eljuthat, csak valódi emberiségi álláspontra nem; a természet a maga nagy müvét az ember körül bevégezni nem képes, öntudatlanul oly magas erőkkel rnházta föl, melyeket kifejteni nem bir. A szellemvilág az ember világa, hol csak az ember lehet mestere magának. De, hogy az ember ezen valóban hozzá iliö álláspontra jusson, ha már kívül nem helyezkedhetik a természeten, poláris ellentétbe kell azzal jönie : azaz társadalmat aladitnia. „A társas élet egy nagy iskola; annak ezerféle alakzata, pillanatonként feltűnő változatossága ezerfélekép hat a lélekre s temérdek ismerettel gazdagítja azt. Azonban semmi sincs oly változó és ellentétes, mint a gondolat, mint a képzelödés belső világa, s annak ellenmondásait sohasem fogja tisztára hozni az anyagi világ s a társadalmi összecsoportozás. A gondolat, az eszme az éltető princípium, mely a magasabb emberi intézkedésekben testet ölt magára s az embervilág sorsát az eszmék döntik el, melyeket vall és követ. De ez eszmék világa egy magasult világ, hová csendes elvonultságban az elmélödés nehéz munkája közt juthat el a magasult lélek, s a kik nagy elvek legelső hirdetői voltak e földön, azokat az ég küldöttei gyanánt tekintette a világ. Ezeknek utódai azok, kik az általok kihirdetett igazságoknak terjesztői e földön. Minden fejlettebb társas életben van egy osztály, melynek gyönyörű feladata terjeszteni az ismeretkör halárait, megvilágosítani a setét elméket, őrködni a legszentebb érdekek, az erkölcsiség érdekei felett. íme a tanítói osztály fontossága és dicső hivatása. A tudatlanságnál nincs nagyobb átok az emberen — szövi tovább szerző okoskodását — se szerencsétlenségnek semmi sem vethet véget, csak az ébredő népszellem. Csak a közműveltség biztosítja a közjóllétet. — És mégis a tömeg, a népmíveltségének munkába vétele azon nagyszerű intézkedések között, melyek az egyetemes emberiség sorsát érdeklik, mondhatni a legutolsó volt. Európában van ezelőtt ezer évvel alapitotl universzitás, de a népiskolák ajtait a reformátorok zárva találták s ezelőtt másfél századdal egy képezde sem volt sehol. A tudomány közös kincs, a mit e századok küzdelme eredményezett, az a multak hagyománya, mindnyájunk öröksége, melyből jogosan kizárni senkit sem lehet. A miveilség rendszerébe mindenkit be kell léptetni, s vajmi temérdek mulasztásokat találunk e részben, ha a népek életén és instilulioin végig tekintünk. Vessünk e végett egy futólagos pillantást — folytatja szerző — az emberi közműveltség történetére s a paedagogia múltjára. Itt hát mi is magára hagyjuk öt, s az ismertetés helyett, mintegy mutatványul e szép beszédből, szóról szóra közöljük olvasóinkkal ez érdekes és tanulságos visszapillantást, a mint következik : „Kezdjük a keletieken, hisz ugy is olt ütődött ki az emberi élet és míveltség első szikrája. Kelet lakói felette élénk képzelödésök, az érzelmek teljességéből fakadt ábrándjaik, velük születelt myslicus hajlamuknál fogva az ideális világ képeivel foglalkodnak legörömestebb: a vallás foglalja el őket egészen. De ép ez ellenállhatatlan ösztönnél fogva vannak akadályozva abban, hogy a vallás igazságai körül önállólag foglalkodjanak, ép ez ösztönnél fogva boldogítja őket mindaz, a mi a vallásból foly, vagy a miről azt mondják, hogy azzal összeköttetésben van, igen a miről azt mondják, mert ott a papság, a vallás igazságainak, a vele közlött isteni titkoknak letéteményese, gyámsága alatt tartja az egészet, s ezért a vallás, mely egy bizonyos rend hatalmába került a többiek kizárásával, lett a tömegre nézve a míveltség tápláléka és bilincse. Igy van ez keleten mint nyugoton, ugy a Ganges