Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-03-20 / 12. szám

mondani: az égből a pokolig lesülyedjen. Ilyen lélektani jelenet, Renan szavait használva, igazán „ki nem magyarázható képtelenség" (319 1.) Ezt tovább fejtegetni, e részben Renannal ugy szóllva vitázni, nem célom, s nem is tartozik ide; csak azon igénytelen véleményemet nyilvánítom, miszerint ha valami, ugy ez igen kiáltó bizonysága, hogy az evangyéliomok bármely tiszteletre méltó vallásos emlékek, de mint történelmi kútfők csekély hitelességgel birnak, a különböző korbeli szerkezetnek, és sajátszerű compilationak nyomait magukon viselik s lelkiismeretes használás mellett Jezusróli fogalmunkat, iránta tartozó kegyeletünket megzavarják. Nem kell azt is feledni, hogy egybehasonlitva Jézus perének és elitéltetésének folyamát a négy evangyélista szerint, ez egyébiránt nem egyeztethető elbeszéllésekből is kitűnik, hogy ö inkább vallásos mint politikai vétségért lön elítélve és büntetve, — azon „káromlásért" miszerint magát Isten fiának mondotta, s a zsidő törvényt újitni kívánta," nem mintha az államintézvényeit megtámadó forradalmár lett volna, s a Renantól állított nagy és általános ellenszegülés Jézus tanítása és újításai irányában, mi viszont Jézust a fen rajzolt szélsőségekre, a polgári társaságot fenyegető veszélyes tanok hirdetésére ragadta volna, valóban megtörtént dolognak csak azért sem tartathatik, mert Jézus egész fellépése azon időben ily szembetűnő nem volt, politikai fontossággal és horderövel nem birt, nem az állam, de az ó-emberek, azaz: farizéusok, Írástudók, papok é r d e k e i t sértette, „megrontotta a szombatot;" (Ján. V. 18.) — újításának jelentősége a zsidóság körén tul nem terjedett. Mellőzöm Renan azon valóban sajátszerű következetlenségét, ki, mint ez értekezés elején már emlitve volt, a csudáknak hitelt nem ad, de szerinte az úgynevezett „természetfeletti elbeszéllés mindég vagy hiszékenység e t vagy csalást foglal magában," még is L á z á r feltámasztását Bethaniában ugy beszélli-el, mintha az még élve vitetett volna a családi sírboltba, honnan Jézus oda érkezésekor, halotti öltönyben lépett-ki, (p. 359 — 363.) s igy Jézus büvészeti fogással valóban csudát tenni, vagy a jelenlévőket rászedni akarta volna; csak futólag említem azon egymással ellenkező állítását is, (XVI. fejezetben „a csudákról") miszerint Jézus „a csudákban hitt" (p. 257.) mégis „egy csudatevőnek hírét mintegy rá erőszakolták," melytől ő nem igen vonakodott" (p. 265.) s „egészben véve" igaz volna, hogy „akarata ellen — uialgré lüi — lett csudatevő és ördögűző" (p. 268.) — ezek csak azon igazságot bizonyilják, hogy a fény a tudományos világban sincs árnyék, sőt foltok nélkül. Renan szereti végre néha kissé sajátszerű élcek alkalmazását is. Ilyen pl. midőn a farizeusokkal vitatkozása közben az őket „mindég szívbe döfő" kitűnő gúnyjait és gonosz kihívásait emiitvén, — azt e jegyzéssel fejezi-be : „A nevetségesnek e Nessus-öllönyét, melyet a zsidó, a farizéusok utóda tizennyolc század múlva maga után rongyokban voncol, Jézus isteni művészettel szőtte. E vonások mint a magas gnny remekjei, tüzbetükkel vannak a képmutató és álkegyes arcára rá irva. Hasonlíthatatlan, egy Isten fiához méltó vonások! Csak egy Isten tud ily módon ölni." Un dieu seul sait tuer de la sorté. — Ha Renan a Jézus haláláért a zsidókra sulyosodott Nemesist akarja ez élccel kifejezni, — nem kellett volna felednie, hogy most tizennyolc század múlva, azon rongyokat már mások voncolják magok után. (Yége köv.) Szilágyi Ferenc, a magyar tud. akad. lev. tagja. KONYVISMERTETES. SÁROSPATAKI FÜZETEK. Protestáns tudományos folyóirat. Szerkeszti és kiadja Erdélyi János. Nyolcadik évfolyam vagy uj folyam első éve. I. szállítmány. Sárospatak. Nyomtatta Forster R. a ref. főiskola betűi-s vei. 1864. Nagy 8-adrét, 96 lap. Szíves örömmel teszünk róla vallomást, hogy e füzetek újra megjelenése, épen azzal a kedves meglepő hatással volt reánk, mint azé a régi jó barátunké, a kit már csaknem elvesztettnek gondoltunk, s egyszer csak egész váratlanul megujult erővel, friss egészségben lép elönkbe. E füzetek sorsa felett is méltán aggódnunk kellett a bizonytalanság miatt, melyet azok hosszú szünetelése keltett; nem tudhattuk, ha vájjon e szünet a halálra való készület, vagy egy ujabb életre való erőgyűjtés ideje lesz e, annyival inkább nem, mert e körülményekhez még azon sajnos esemény is járult, hogy a köztiszleletü szerkesztő becses élete is komoly veszélyben forgott. Hanem hála a gondviselésnek, aggodalmunk ime örömre fordult; szerkesztő és közkedvességü folyóirata egy hosszú élet biztató jeleivel léptek újra elibiink: csak a cim maradt a régi, de évfolyam és szerkesztő megujultak, jeléül annak, hogy a mi reményünk is nagyobb lehet azon szellemi eredmény felöl, a mit az uj frigytől várhatunk. Legyenek szívesen üdvözölve ! Hogy azonban a mi örömünk közös legyen, bemutatjuk ez uj folyamot az ö régi barátjainak is — olvasóinknak. A dús tartalmat egy Előszó nyitja meg a szerkesztőtől. „A közelebbi időben sok történt — mondja ebben a szerkesztő — Sárospatakon a tanügy körül; név szerint helyreállíttatott a jogi akademik, növekedett a bölcsészeti kar, megerősödött az önálló képezde, sőt a városi népiskola gyakorló iskolává emeltetvén, a népnevelés is tetemes lendületet vőn." Az irói és tanári erők ilyetén szaporodása folytán azok munkássága is nagyobb tért ölelhet fel; innen a folytatás új folyam névvel jelölése. A mi pedig a folyó irat célját, feladatát és munkakörét illeti, „nem óhajtunk egyebet — igy szól szerkesztő — mint e folyóiratot egy részben a sárospataki ref. főiskola közegeül használói 8 ez által folytonosságban tartani a viszonyt magyar proi