Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-03-13 / 11. szám

— Sua Maj. Caes. R. praecitatos 1681 et 1687 annorum articulos — adhuc censuit conservandos; a vallásos sérelmek végleges orvoslását csak a kir. Felséghez folyamodással lehet eszközölni, az evangelicusoknak minden zsinati és más egyházi gyűlései mint conventiculumok megtiltattak, végre az evangel. isteni tisztelet több városokból, azon helyek kiváltságainál fogva kizáratott, miért azon időben a protestánsoknak B u d a p e s t e n sem volt templomuk, sőt nekik ott még házat sem lehetett birni.7

8

.) S bár az 1791-beli 26-d. t. cikk a két hitvallású evangeücusok szabad vallásgyakorlatát biztosította, de az sem volt megszorítások nélkül, valamint több fontos kérdések, pl. a kir. legfelsőbb felügyeleti jog teljes értelmezése — megoldatlan maradtak. S e korlátolt szabadság ellen is, megújittatván az evangel. egyházat a 17-d. században annyi szenvedéssel és Ínséggel sújtó ismert záradék: ,,cum contradictione cleri et aliorum secularium cathoiicorum," — a róm. kath. papság nevében akkori esztergomi érsekprimas és cardinal, herceg Batthyány József febr. 8. 1791-b. az országgyűlés irományai köztt olvasható ellenmondásában tiltakozott, s kijelentette, hogy „a papság az illető országgyűlési tárgyalások-és határozatukban, soha egyébkint részt nem vett, csak és a mennyiben azt az ős kath. vallás s az egyházi jogok és szabadalmak sérelme nélkül tehették." Opposita juxta se posita, magis elucescunt. Csak azért idéztem a fenebbi adatokat, hogy a vallásos szabadság ügyének jelén korunkban örvendetes állását s e részben történt haladást az ellentét annál inkább kitüntesse. Ma Európában nem tartják véteknek, s nem büntetik a hitbeli külömbözést, ma az Istennek külömbözö módon imádása j o g, s nem kiváltság, s igy most már a lelkiismeret szabadsága, a vallásos szabadság általános szabály és törvény. Valamint a katholikusok Angliában, s másutt is teljesen emancipáltattak, ugy a protestánsok is minden európai országokban északon, és délen, keleten és nyugoton vallásukat nem csak szabadon gyakorolják, de nagyobbára a jogegyenlőségnek birtokában vannak, s részben most csak Róma és Spanyolország képeznek kivételt, hol a protestantismust nem tűrik, s az utolsóban még tavaly több protestánsokat csupán hitükért száműzéssel büntettek. i ~ .. Az Austriai birodalomban ma, annak területén, — „adjuk meg az Istennek, mi I s t e n é, a Császárnak, mi a c s á s z á r é" — a vallásos szabadság államtörvény. Az april 9-én 1861-b. kelt császári pátens 78

) A magyarhoni protestánsok mult századbeli állapota és sorsa leirva van e két kis munkában a) Brevis et sincera deductio Status Religionis Evangelicorum, juriumque ac legalium libertatum eosdem concernentium, Divae olim Reginae Hungáriáé Mariae Theresiae exhibita 1790. 8. b) Succineta deductio jurium ac gravatniHum Evangelicorum utriusque confessionis in Hungaria. Auctore Privato Veridico. De anno 1790 mense junio. 1790.8. Mindkettőben az ügyre vonatkozó érdekes adatok foglaltatnak. Sz. F. által a német örökös tartományokban a protestánsok egyhá'zi teljes szabadsága és jogegyenlősége kimondatott, a birodalmi tanácsban, az urak házának a bécsi érsek mellett evangel. superintendens Haas e is tagja; és Tyrolban ma szabad az evangelicusoknak megtelepedni, honnan azelőtt csak harminc evvel kivándorolniok kellett. — Hazánkban is felderült e szabadság. Buda-pesten, ide értve Ó-Budát is, — a két hitv. evangelicusoknak most négy templomuk, és szép virágzásnak indult főbb iskoláik vannak, s valamint az 1844-beli vallásos törvény, ugy az 1848-ki 20-d. törv. cikk is, mely által „az unitárius vallás bevettnek" nyilváníttatott, s „a törvényesen bevett minden vallásfelekezetekre nézve a tökélletes egyenlőség és viszonosság" kimondatott, — a róm. kathol, clerus minden eltenmondása nélkül jött létre, s láttuk, hogy az, 1859-ki protestáns pátensből itt Magyarországon kifejlett mozgalmakban több kathol. főpapok az evangeücusok irányában jó akaratot és szíves részvétet tanúsítottak. Lehet-e ezek után tagadni, hogy napjainkban a róm. katholicismus, mint proteslantismus egészben véve, sokkal örvendetesebb képet mutatnak, mint csak e század elejen ? Az egymással három századig ellensegesen szembeálló két felekezel most egymáshoz közeledve, békében, csendességben él, s a türelmetlenség, üldözés helyett szelídebb és nemesebb szellem uralkodik, s igy a keresztyériségben a keresztyén szeretet mindinkább kezd érvényre emelkedni 1 A milyen igaz egyfelől, hogy a vallásos ügynek századunk dicsőségére váló e fordulata mind-azok keblében megnyugtató, boldogító érzést költ- fel, kik az emberiség magasabb érdekeit, felvilágosodás, jog, szabadság gyarapodását szivükön hordozzák, éppen ugy fére nem ismerhető igazság, történelmi lény, hogy e szerencsés boldogító helyzet legnagyobb részben a népek törvénykönyvébe beirt lelkiismeret és gondolkodás szabadságának tulajdonítható, annak áldásteljes eredménye, — legszorosabb kapcsolatban áll azért a szent dolgokban kutatással, az igazságnak a vallásban keresésével, meri az ebből fejlődött esztnesurlódás, küzdelem — 'vallásos szellemet és buzgóságot is élesztette, táplálta, a keresztyén érzületet gyarapította, általában a felvilágosodás, műveltség, s igy a tudományokban is tett bámulatos haladásnak egyik tényezője volt. Áldott légyen azért az idvezitö Jézus szent neve, dicső emlékezete ! A megavult törvényt javítván, a vallásos újításban magasztos példájával m e n t - e 1 ő 1, a keresztyén szabadság, jogegyenlőség és testvériség örök törvényét az égből ide a földre lehozta, s az embert földi, mint erkölcsi rabságából megváltván, azontúl elidegeníthetetlen jogaiba, méltóságába visszahelyező, — s ez isteni újító, egy ereszen űj erkölcsi világot teremtett, az Isten országát itt a földon létesítette. Így teljesült általa az arany időt elhozó, a világ boldogitására eljövendő isteni gyermekről irt, és rá, ki az idvesség aranykorát valóban elhozta, alkalmazott ez ősrégi jóslat :