Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-03-13 / 11. szám

^os-t, a legfőbb tanítót egyedül Isten ismeré, t. i. mielőtt az evangéliumot ker. János elkezdé prédikálni, xai Osoq, rjv o /loj-os-ban a 6eog nem az isteni természetet, hanem az isteni munkásságot, hatalmat, és fenséget jelenti, a melyet az ember Jézus istentől a legnagyobb mértékben kapott. A b xofffioq de auTou eyevezo, elsőben az erkölcsi átalakulást, az igazi világot jelentette, később a lelki halhatatlanságot vagy a jövő világot értették alatta, a mely Krisztus által alapíttatott meg. Mindezek tagadhatlanul erőszakolt és mesterkélt magyarázatai az idézett helyeknek. Ezeknél szerencsésebbek a szentlélek külön személyessége ellen felhozott exegetikai okoskodások. Socin be akarja bizonyítani, hogy a nveofia általában erőt, működést jelent s a 7rvsufjia áycov oly működés és erő, a mely megszentel s üdvözít. Ezt bizonyítja különösen az ó szövetség nyelvhasználata, valamint az uj szövetség is p. o. Luk. I, 35 összehasonlítva a 21, 49. a hol nveo/ua áyiov annyi mint duva/xcg otyiarov, továbbá 1 Kor. 2, 10, II, a hol az mint Istenben benlakó, tehát nem mint az atya mellett különálló isteni subjectum említtetik. Ha más helyeken meg a sz. lélek sajátlagos subjectumul említtetik, mint a ki akar, tesz, beszél (különösen p. o. Jan. 14.) ez nem egyébb mint már &z ó szövetségben is szokásos personisficatio, s hasonló az uj szövetség személyesitéseihez. 1 Kor. 13, 4; Rom. 7, 8. Gal. 3. 8; Jan. 3. 17. A keresztelési formulában található bizonyíték ellen a rakowi káté a 48 kérdésben mondja: „A szentléleknek az atyával és fiúval való öszszefoglalása még nem bizonyítja azok külön isteni személyiségét, mert egyébb helyeken is együvé állitatnak Istennel más személyek és tárgyak is; de a melyek még sem lehetnek isteniek 1 Kor. 12, 18: Ap. csel. 20,32; még a miatt hogy „azoknak nevére" kell keresztelni, nem következik, hogy isteni subjectumoknak kellene lenniök. 1 Kor. 10, 2. Ezek a socinianusok által az egyházi háromságtan ellenében kiemelt exegetikai alapok. Azonban a socinianismus nem maradt e negatív eljárásnál, hanem positiv rendszert is állit föl a Krisztus istenségéről és az isteni szellem természetéről ; sőt mondhatjuk, hogy minél inkább mellőzni törekszik a sajátképeni háromságtant, annál erősebben kieméli Krisztusnak az istenségét. E tekintetben élesen megkülönböztetik Krisztusnak természetét és azt, a mit kegyelem és kifejlődése által nyert. Krisztus természettel nem isten, hanem csupa ember, nincs praexistentiája, hanem a világba megszületése által jött létre. Csakhogy Kr. nem maradt csupa ember, mint egyebek, hanem Istennek fia, oly értelemben, a minőben senki más. A legfőbb isteni méltóságra és hatalomra emeltetett. Az istenfiuságot e következő bibliai tanokra alapítják: „minden emberek közöl egyedül ő az, a ki közvetlenül az isteni mindenhatóság actusa által jött életre, minden emberi természet hozzájárulása nélkül. Tanítói hivatalában belépése előtt az égbe ragadtatott, és ott közvetlenül taníttatott az isteni akarat, felől. azért neveztetik igének és Isten képmássának. Mivel pedig azontúl is tökéletes engedelmességben járt, nem csupán az Isten népének kormányzójává lett, hanem általában isteni méltóságra emelkedett. Tehát joggal mondható Istennek, valódi Isten, mivel a tanítói hivatalba belépése alkalmával vele az egyetlennel lett közölve, tökéletes ismeret az igazság hirdetésére, és isteni hatalom a bűnök megbocsájtására és rendkívüli csudák megcselekvésére, sőt a mennyiben Isten Krisztust a feltámadas után a gyülekezetnek s ez által az egész világnak korlátlan mindenható és mindendtudó urává tétette; épen ugy kell tiszteltetnie és imádtatnia, mint magának istennek. — Ez utolsó pontra nézve Kr. tiszteletét illetőleg a szigorú socinianusok különböznek a többi unitáriusoktól, s e tekintetben Socin Faust meghasonlottDavidis Ferenccel és Franké Kristiannal. Ugyanis ezek semmi világos parancsot sem találnak a szt. Írásban Kr.-nak isteni tiszteletére, és ha Kr. a mi közbenjárónk és szószólónk az atyánál, ugy nem szabad külön könyörögnünk hozzá, vagy pedig a többi szentekhez is kell. Socin ellenben világos bibliai helyekre hivatkozik, (Csel. 1, 24.) és azt állítja, hogy a kinek isteni hatalma és urasága van fölöttünk, azt istenképen kell tisztelnünk is. Többen ezen pontot is csak az egyházi erkölcsökhöz való alkalmazkodásból helyeselték. A socinian Christologiának sajátságos tana az u. n. raptus in c oe 1 um, t.i. azon föltevés, hogy Kr. a tanítói hivatalba belépése előtt (s talán több ízben) bizonyos időig az égben tartózkodott,