Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-03-13 / 11. szám

hogy közvetlenül magától istentó'l szerezze meg az ő akaratának legtökéletesebb ismeretét. Socin Loeliusról nem tudjuk váljon osztotta-e e néze, tet; de Faustus erre nézve idézi Ján. 3, 16 ; 6, 38 és 62, összevetve Ján. 3, 21 ; és 8, 28; valamint 16, 28. Szerinte minden a praexistentiáról szóló helyek ezt jelentik. A későbbi socinianusok ugyanezen gondolatot látják Ján. 1, 1. és hivatkoznak Pál példájára és az ő harmadik egére. A szentlélek a socinianusok szerint nem külön isteni személy, hanem mégis istenben immanens, nevezetesen az isteni mindenhatóság az, a mennyiben munkás az erkölcsi jóban. A szt. lelket istennek nevezhetjük, a mennyiben Isten tulajdonságait azonitjuk Isten lényegével. Gyakran Istennek tulajdoníttatik, a mi a szent lélek műve, a mennyiben Isten a szt. lélek által működik. Socin különbséget tesz a szt. léleknek magasabb és leszármaztatott értelme között. Az utóbbi metonymiával jelenti az adományokat, vagyis a szent, isteni erő főbb effectusait; az uj szövetségben igen gyakran van szó ez utóbbi értelemben a sz. lélekről. Szinte ez alatt értendő tárgylagosan az evangelium, 1 Kor. 3, 6 ; 2. Tim. 1, 10; subjective az evang. által bennünk keltett reménye az örökéletnek, Eph. 1. 13; Rom. 8, 3; 2 Kor. 1, 22. A Socinian theologiának a szt. lélek természetéről való nézetei igen sokfélék, mivel az ok és okozat, lényeg és tulajdonság viszonyáról igen sokféle pliil. képzetei és előföltevései vannak, — hanem itt is láthatjuk a socinianismus amaz alapirányzatát, hogy a subjectiv és gyakorlati oldalra helyez nagy súlyt mindenben. Molnár Aladár. TUDOMÁNYOS KUTATÁS A VALLÁSBAN. III. A reformatio után. (Folytatás.) A fenebbi vitatások folytán kétségen kiviil lesznek, kik a keresztyénségnek állított felsőbb, égi tekintélyéből kivetkeztetése, s annak emberi intézvénynyé leszállítása folytán, azt képzelik, miszerint az ily módon természeti vagy rationalis vallássá változik át, s igy a polgári társaság egyik erős és biztos támaszának, a positiv keresztyén vallás alapjának lerombolásától félnek, mi a nép vallásos hitét s annak erkölcsiségét is veszélyesen megingatná. Az ily aggodalomra nincs ok. Igazán mondta Guiz'ot, hogy; a természeti vallás vagy inkább vallásos philosophia, „bár kereste s néha el is érte azon nagy eszméket, melyeken a vallás alapul, de eljárása természete és határainál fogva sohasem alapított vallást, s nem is képpes azt alapítni." 7

2

) Miután a keresztyénség az emberi nem vallásos és erkölcsi nevelésében az isteni gondviselésnek a históriában látható eszköze volt, annak fenebb is érintett ez isteni eredetét és jellemét okoson kétségbe vonni nem lehet, s igy szent vallásunknak történelmi múltja az idővel együtt haladása, a tudományos műveltség színvonalán állása, annak szilárd, meg nem dönthető positiv alapját képezi. E positiv alap főkép a Bibliában van letéve, mely már közel négyezer év óta az emberiség, az idvesség könyve. Ebben az isteni kijelentést, mely mint fenebb már érintve volt, a vallásnak és egyházi tanoknak a kor eszméivel együtt fejlődése, valamint az ezen alapuló keresztyén hitet is megtaláljuk, különösen a Krisztusban vetett, méltán ugy nevezeti idvezitö hit bennünk teljes meggyőződéssé emelkedik. Igy fogjuk-fel, hogy a históriai Kristusban az egyik legfontosabb és felséges vallásos eszme, az emberi nem Megváltójának Istentől küldetése valósággá lett. Igy a revclatio ma is folyvást tart, Krisztus ma is él közöttünk, a váltság és idvesség munkája félbe nem szakadt. Nem kell továbbá az idő állal szentesitett, a keresztyén, főkép az evangelicus keblekben meghonosult s igy a kegyelet érzésével tisztelt hitágazatokról is lemondani, ha azokat időhöz kötni nem akarjuk, de megismerjük, hogy a mint időben születtek, s egy kor nézeteit és eszméit fejezik-ki, ugy az idő szerint annak haladásához, felvilágosodásához képpest, módosittatniok kell, szóval: ha korunk feladatának nem a megavult hitágazatokhoz merev ragaszkodást, de a vallásos eszmék kegyeletteljes ápolását, azoknak tanítás, predikállás, cultus, mint egyházi szerkezet utján élesztését, szilárdítását tartjuk ; általában, ha a hit és tudomány ö szhangzását az emberiség vallásos műveltsége főíényezőjének tekinlendjük. 7

3

) — Légyen szabad végre azon Guizot L'église et la société chrétienne en 1861. Paris 1861. 8. p. 17. Sz. F. 73

J A positiv keresztyénség eszméjét és alapelveit célomhoz képpest a fenebbiekben csak röviden lehetett érintenem, annak bővebb kifejtése engem a theologia s főkép a christologia terére vezetett volna, mire e történelmi rajzban kiereszkedm feladatomhoz nem tartozott. De nem mellőzhetem e részben két tekintélyes, u.m. egy külföldi s egy honi evangel. theologüs tanúbizonyságára hivatkozni. Bretschneider már többször emiitett „Die Theologie und dieRevolution" cimü munkája egy szakaszában: ,,Die Eintracht zwischen dem religiösen Glauben und den Wissenschaften" (L. 130—140) a kérdést igen alaposan tárgyalja, s a „Prot. Egyh. és Isk. Lapu

olvasóinak csak emlékezetébe kell hozni dr. Ballagi Mór értekezését „A hitről" (a mondott lap 1863-d. évi folyama 18. 19. 20. 22-d. számaiban), melyből minden fogulatlan és gondolkodni szerető olvasó meggyőződhetik, hogy a philosophiai hit, tehát a tudomá-