Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-03-13 / 11. szám

PROTESTÁNS ES ISKOLAI LAP SZERKESZTŐ- ES KIADO-hivatal: Alipót és szerb-utca szögletén földszint. ELŐFIZETÉSI DIJ : Helyben : házhozhordással félévre 3 frt 50 kr., egésa évre 7 forint — Vidéken : postán szétküldéssel félévre 3 frt 70 kr., egész érre 7 frt 40 kr. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. HUtDETESEK DIJA : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. A SOCINIANISMUS TANRENDSZERE. III. Fölebb már emiitetttik, hogy a socinianismus tanrendszerében az egész theologiai oldal meglehetősen háttérbe szorul. Azon előföltételből, hogy az Isteneszme az emberben nem immanens, — önként következik, hogy ez állásponton az isteneszmének valamely speculativ felfogásáról nem igen lehet szó. Az egész (szorosabb értelemben vett) theologiai tudomány csak bizonyos kritikai elmélkedésben áll, különösen a háromság-tannak és az Isten tulajdonságainak vizsgálására szorítkozik, sőt még itt is kiválóan azokkal foglalkoznak, a melyek az ember gyakorlati okosságával közelebbi viszonyban vannak. — Már Socin Faust s később Crell János egy külön dolgozatában — sokat foglalkoztak az isteni tulajdonságokkal. E tekintetben legnevezetesebb, hogy Socin az ember szabadon cselekvése érdekéből tagadta Isten eleve tudását (praescientia) s igy magában Istenben is változást tett föl. Mert ha Isten nem tudja előre, hogy az ember mit és miként fog cselekedni V ugy határozatát is a szerint kell változtatnia, a mint tudomása változott. Socin előtt ugy látszott, hogy Isten csalódhatlan praescientiaja az ember szabadságát korlátozná, és az Isten erkölcsi tökéletességét is csonkítaná, s hogy e tanban determinisminismus volna. Mivel pedig Socin gyakorlati szempontjából az okos lényeknek szabad önelhatározása volt a legfőbb, készebb volt az isteni mindentudóság fogalmát föláldozni, mint amazt megsértse. Némely okoskodásformákban jellemzőleg fejezi ki magát a socinian elmélet szelleme, p. o. az isteni előretudás ellen igy okoskodik: „Bár Istenre nézve minden absolut jelenlét, (mivel benne minden időkülönbség megszűnik) mindamellett Ő reá nézve is csak az létezhetik, a mi megvan. A mi pedig.vagy egyáltalán nincs, vagy csak a jövőbe leend, az Istenre nézve sem lehet jelenlevő (az az jelenben levő.) Ilyen nem levők, s csak a jövőben létrejövök pedig az erkölcsi cselekmények is. Mondják hogy Isten öröktől fogva tudja mindazt, a mi valaha az időben történni fog; úgyde maga az örökkévalóság is csak a végtelen idő,*) s igy annak is múltja, jelene, és jövője van, tehát Isten is csak a multat, jelent és a jövőt tudja, de vájjon tud-e minden jövőt ? ez a kérdés. Es erre akkép felel Socin, hogy Isten azt a jövőt nem tudhatja, a mi a szabadságtól függ. Mert a mi sem valódi, sem nem valódi, az semmikép sem lehet tárgya a tudásnak. Mert ha ,a tudásnak tárgya lehetne, akkor már valósulása előtt valósultnak kellene lennie, az az, determinálva volna a valósulásra, és igy nem a szabad cselekvések gyümölcse lenne. Ha tehát Isten mindent előre tudna mielőtt az megtörtént volna, ugy az embernek semmi szabadsága sem volna; a jó és rosz között minden különbség elenyésznék, s Istentől igaztalanság volna bárkit is megbüntetni oly cselekményért, a mit az embernek szükségkép (kényr szerűségből) tennie kellett; sőt Isten maga volna • *) Ez okoskodásnál ugy látszik abban tévedett Socin, hogy az „aeternitastu

összezavarja a „sempiternitás"sal s nem veszi észre, hogy az örökkévalóság nem „minden időknek összessége", hanem az idő kategóriáján fölül álló lét; örök az, a minek realitása ninc az idő egymásutániságának alá vetve. M. A.