Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1864-03-06 / 10. szám
szinte kétezer évvel még valóságos pium desiderium, s azon nagy és dicső feladatot majd egy jövő boldogabb kornak kell megoldani. Az elmondottakból önként folyó tény, hogy a jelenkori protestáns egyház és iskola, a symbolumoknak némi részben megavnlása, a theologiának az időtől elmaradása következtében^ oly ferde állásba és helyzetbe jutott, melynek javítása kétségén kívül mind kettőnek érdekében, sőt becsületében fekszik, s annak, mint különben is az idő kivánatának sürgető szükségét félreismerni nem lehet. Tartható-e azon helyzet, midőn a papok hittel köteleztetnek a mai század tudománya által részint megcáfolt confessiok szerint oktatni a népet, s az Isten igéjét a Bibliában nem is találtató elvek és állitások alapján hirdetni, midőn az iskolában,—mondom, a protestáns iskolában oly tanokat kell az ifjaknak előadni, melyekre nézve a tanár saját maga iránt tartozó kötelességből kénytelen megjegyezni, hogy azok ugyan az egyház által elfogadott és megállapított symbolumokban vannak, de nincsenek inár a jelenkor tudományában, s igy azokra nézve az igazság nem létező kritériumát a vak hittel, az igazságot nem kereső hívéssel kell pótolni? — A hit és tudomány közötti ez ellenkezés nem a hajdankori görög mysteriumokra, vagy titkos szent tudományra emlékeztet e, midőn a beavatottak, az értelmesek a tisztább, felsőbb vallásos eszmékben nyertek oktatást, — a népnek, annak felfogásához képpest egyebet, egy más vallást tanítottak? S midőn Jézus szent tudományát a népnek hirdette, maga tanítványait a nép közzül, annak alsóbb osztályaiból választotta, — lehet-e, — bocsánatot kérek, ha ezt kimondom, — k e r e s z t y é n eszmének nevezni, Jézus akarata szerint történik-e, ha ma is ügy szóllva, kétféle vallásos oktatás áll-fen, egy a mívelt osztályok, más a buta nép számára ? — Nem tartom szükségesnek ezek tovább fejtegetésével, vagy bizonyításával a jelenkorban élő, annak tudományos műveltségét ismerő és gondolkodni szerető t. c. olvasókat fárasztani, de azon meggyőződésemet el nem hallgathatom, hogy a hit és tudomány közötti e sajnos antagonismus vallásos indiíferentismust szül, — éppen azért a vallásos érzületet gyengíti, s oly esetben, midőn valaki meggyőződése elleni hitvallásra van kényszerítve, képmutatás forrásává válik. Mit kelljen e visszás helyzetben, az el nem titkolható baj orvoslására tenni? arról gondoskodni az egyház joga és kötelessége : nekem, ki históriát irok, sem célom, sem hivatásom e kérdéssel foglalkozni, sem az ügyre vonatkozó bármi véleményt vagy tanácsot adni. WagnerRichard megírta a jövőkor zenéjét, annak theologiáját maga azon idő, midőn beteljesedik, megirandja. De van e dolognak egy fontos, legalább egy pár szóval említést érdemlő politikai oldala is, az t. i. hogy ha az evangel. egyház a kor igényeinek engedve, az időtől elmaradt symbolumokat megújitni, s a tudománynyal egyeztetni akarná, e lépésében nem lenne e az ország törvényei, jelesen az 1791-iki 26-d. törvénycikk által gátolva, melyben az ágostai s helvét hitvallású evangelicusok vallásos szabadsága és jogai biztositlatnak? Nem lenne-e az által a két egyház államjogi helyzete megingatva ? Tudva van, hogy midőn n. I. F e r e n c császár és király az 1820-d. évben septemberben Budán volt, s ő Felségénél a magyarhoni mindkét hitv. négy supertntendentia küldöttjei tisztelkedtek, azon alkalommal a küldöttséget vezető dunamelléki helv. hitv. superintendens n. id. B á thori Gábor az unió, vagy a két ev. egyház egyesülése kérdését szóba hozván s előlegesen annak fejedelmi legkegyelmesebb jóváhagyásáért esedezvén, a monarcha a küldöttséget figyelmeztette, miszerint azon szándék végrehajtásának útjába állana az ország törvénye, melyen a két külön eonfessiot tartó evangelicusok szabadsága alapul. Ugyan e körülményre figyelmeztette erdélyi udv. cancellár n. gr. Teleki Sámuel egy még 1797-b. irt levelében n. gr. Teleki Lajost, mint az erdélyi reform, főconsistorium elnökét, mely alkalommal egyszersmind az ottani reform, egyházba és iskolába a hitvallásoktól eltérő újítások ellen is neheztelve szót emelt. 6 3 ) Én e kérdés vitatásába itt ereszkedni annál inkább nem tartom szükségesnek, mivel természetesen a fenemiitett kérdésnek a fejedelem és ország egyetértése, tehát törvényhozás utján lehet, sőt kell megoldatni. A confessiok megváltoztatása, az unió végrehajtása csak zsinat útján eszközöltethetnék, a zsinat egybehívása pedig az 179l-d. 26. törv.cikk értelmében a fejedelem jogai közzé s igy az egész ügy a törvényhozás körébe tartozik. De midőn a protestáns confessiok megavulása folytán egyházunknak és iskolánknak javítást sürgető tényleges helyzetét érinteni nem mellőzhettem, — nem akarnám, hogy ebből valaki azt következtesse, mintha én egyes papok vagy tanárok jogában állónak hinném, a symboluinoktól tetszésük szerint eltérni, vagy azokat újitni. Ez egyházi rendbontás volna, mit valamint az egyház, ugy az állam törvénye is tilalmaz, azt azért minden lelkiismeretes pap és theologia tanára gondosan kerülni fogja, s szeme előtt tartva Jézus világos parancsát (Mát. XVIII. 7) — botránkozást nem csináland. A mely feltétellel az egyháztól a hivatalt kapták, kötelesek magukat ahoz szabni, s kivált a tanításban, nem kevésbé Jézus parancsa szerint, (Mát. X. 16) az okosságot szemük előtt tartani, s e részben a keresztyén és protestáns szabadság használásában a bölcs király intéséről el ne felejtkezzenek : „megtartóztatja az ő ajakait a z értelmes." (Péld. X. 15) 6 4 ) Ide illik a iatin költő tanácsa is: 63 ) N. gri Teleki Sámuel e nevezetes levele ezen lap mult 1863-d. évi folyamának 51-d. számában közzé volt téve. Sz. F. M) Az itt tőlem megpendített eszmék bővebb, lehet mondani, a positiv theologia alapján történő kifejtését a t. c. olvasó feltalálandja dr. Ballagi Mórnak már idézett munkájában: „Tájékozás a theologia mezején," ennek II. és III. fejeztében: Álláspontom az egyházban, s Álláspontom a theologiai tudományban 7—6 1. A mai protestáns tudomány színvonalán álló ez értekezésből idézem: „E nézeten alapszik" (t. i. az ugy nevezett szentek közösségén) „az én állásom az egyházban, viszonyom a ker.
