Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-03-06 / 10. szám

meszet szerint való romlottsága, mely a mi első szüléinktől mindnyájunkra jött avagy származott," s igy „teljesek lérén minden gonoszsággal, kétséggel, Istennek megvetésével és g y ü 1 ö 1 é s é v e 1, (?) magunktól semmi jót nem cselekedhetünk, sőt ingyen sem gondolhatunk" 5

9

). Másfelől Luther — az ördöggel sokat foglalkozik, s róla azt mondja, hogy : „kézzel lábbal azon dolgozik, miszerint a földön jól rendezett közigazgatás, vagy polgári társaság ne légyen, s azért visszavonást, gyilkosságokat, lázadásokat és hadakat támaszt, nem kevésbé a természeti csapások, szélveszek, égiháborűk, jégessök, marhadög és döghalál is tőle származnak."6

0

) — E hitágazatok, tanok betű szerint ma is fenállanak, s a két evangelicus egyház híveire nézve kötelező erővel biró hitszabályok. De igy van-e ez valóban, igy van az éleiben is? Hiszi e ma józan-eszü református, hogy ő természet szerint, s születésénél fogva Istent megvető, gyűlölő volna, ki magától semmi jót sem tehet, sőt nem is gondolhat? Jutott e nállunk egy lutheránus papnak tavaly eszébe, hogy az országot sújtó inség, vagy a marhadög alkalmából, a mondott csapásokat okozó ördög hatalmát és kártékony működését imádságába befoglalja? A confessiok, symbolumok azért oly okmányok, melyek a reformatio századában, a tudomány- s kivált a bibliai tudománynak akkori állásához képpest, a vallásos kérdésekre nézve uralkodott eszméket és felfogást fejezték-ki, s a reformátorok állal kezdett hitjavitás kiinduló pontjául szolgáltak, de a kik azokkal sem az emberi szellemet lekötni, sem az utánuk jövő kornak szabadságát és jogát, miszerint a szent dolgokban, a vallásban az is kutathasson, újíthasson, megszoritni nem akarták, az egyház tehát, a mit akkor tett, azt ma is teheti, sőt hogy az időtől el ne maradjon, a tudomány által meg ne szégyenittessék, ma is tenni, köteles.6

1

) 59

) A HelveticaConfessio VIII-d. részéből van ez a hely idézve. L. Confessio et expositio fidei Christianae, ab Ecclesiae Christi rninistris, qui sunt in Heivetia ele. a kolozsvári kiadás után 1755. 8. 43. I. Sz. F. Ezt Luther nagyobb kátéjának a „Miatyánkra" vonatkozó III-d. részében mondja L. M e y e r Libri symbolici Ecclesiae lutheranae etc. pag. 322. L. még ugyanott pag. 327. hol azt erősiti, hogy az ördög némelykor az emberek nyakát kitöri, őket vizbe fullasztja, eszüket veszti stb. Sz. F. 6t

) ,,A protestantismus nem valami bevégzett, vagv megkötött, de csak megindított és szüntelen nevekedő intézet, mely szerint hová tovább igazabb polgárok és kegyesebb keresztyének ; fejlődnek-ki. A tudós reformátorok akkor készült vallástételeikben nem határkövet tettek, de kezdőpontot jegyeztek, különben pártosok lennének az anya ekklézsia ellen, melytől elszakadtak, ágazataiknak semmit sem használók, ha őket új kötélbe verték volna. De nem is lehetett azt tenni a Szentírásra térítés mellett, mely oly számos, rendre teljesedő Ígéretekkel, az idő derülésével világosodó példázatokkal teljes könyv. Ma sokkal világosabban látunk a Szentírásban, mint háromszáz esztendők-Igy érthető, hogy a symbolumokkal korunk protestáns theologiája is megavult, a tudomány az időtől elmaradt, s hogy némely hitágazat voltakép nem is keresztyén tant és eszmét, de középkori szűkkeblű felfogást fejez ki, milyen névszerint az eredendő bűnre,, s Krisztus megbüntetése és halála által az Isten előtt megigazolásra vonátkozó egyházi tan, melynek a helyes magyarázat elvei szerint nincs is bibliai alapja, s az későbben az Augustinus és canterburyi érsek s igen tudós scholasticus philosophus Anselmus állal az 5-d. és 11-d. században kifejtett nézetek alapján csuszott-be az egyházba, s lassanként hitágazati tekintélyre emelkedett. ®a

) A mint már fenebb is érintve voli, a hit és tudomány közötti meghasonlásból, ellentétből a protestantismus keblében is a szakadás s egymással ellenkező egyházak alakulása bekövetkezett, s igy e kis értekezés választott jeligéje a keresztyénségben is teljesült, mint Cicero mondotta: hogy midőn ,,a szent dolgokra nézve a tudósok oly különböző és ellenkező véleményben vannak, lehetséges, miszerint azok közzitl egyik sem igaz, de az teljességséggel nem lehet, hogy egynél több légyen i g a z." Ezt a keresztyénség valódi s egyedül igaz eszméjét keresi, kutatja máig is a tudomány, — s azon egy igaz keresztyén vallás, — mit létesitni kétségen kívül Jézus célja és isteni hivatása volt, — utána kel ezelőtt láttak. Attól fogva a viradó idő sok homályt eloszlatott az emberek szemei elöl, a tudós eritikusok számos fáklyákat gyujtoltak, a szentírásra segéd-tudjományok jobban kidolgoztattak. Arcformatorok ma élve, tisztább feltételeket tennének közönségessé, és szelídebb, épületesebb beszédeket tartanár.ak. Mindezek szerint jövendőre is hasonló előmenetelt, a lélek látása egének tisztább meg tisztább fénybe borulását lehet reményleni." — „A reformatio harmadik századjának ünnepén tartott Beszéd, a kolozsvári evangelico-reformatusok nagyobbik templomi gyűlésében janúarius 11-dik napján 1818, Szilágyi Ferenc — ugyan a kolozsvári e. r. collegium rectora, a közönséges és hazai história, zsidó, görög, római régiségeknek és nye'veknek tanítója által." Kolozsváron (nyomt. a

reform. coll. betűivel.) 1818—8. 25—26 1. Néhai b. e. édes atyámnak e századi beszédéből idéztem a fenebbi s a hitújítást oly találólag jellemző helyet. Légyen szabad itt azon igénytelen megjegyzést tennem, hogy e beszéd az erdélyi magyar protestáns tudománynak a jövő század azon innepe alkalmával sem fog szégyenére válni. Sz. F. 6Í

) Az eredendő bűnre s a vicaria satisfactiora nézve, t. i. „dass die zweite Person der Gottheit die Strafe getragen, und Gotte für die Menschen genug gethan habé" — mondja. Brets'chneider: (Die Theologie und die Revoluliou" S. 40) ,,Die neuere Theologie — verwirft dieses Dogma nicht blos aus Gründen der Erfahrung und Vernunft, sondern weil sie auch dasselbe in der heiligen Schrift bei richtiger Erklárung derselben nicht finden vermag, und weil es sich nichteinmal bei den áltesten Kirchenvatern findet, sondern spater, und namentlich durch Augustin im 5-ten und Anselm im 11-ten Jahrhundert erst ausgebildet worden ist." Sz. F.