Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-03-06 / 10. szám

lés világosan megcáfolva van. Az emberi szellem a pogány, mint a keresztyén világban kereste az igazságot, újitott a szent dolgokban is, s e törekvését semmi emberi hatalom sem gátolhatta, vagy fen nem akaszthatta. Kik ez ellen a Biblia, és az isteni kijelentés — revelatio — teki ntélyet hozzák fel, s arra kivannak támaszkodni, a mondott kijelentést nem helyesen értelmezik. A Bibliát is ugyan emberek irták, de a kik — a történelem bizonyítása szerint — az Istentől megvilágosítva, s annak szent igéje, a vallásos eszmék hirdetésére voltak híva, s azt a külömböző kor és idők felfogásához és szükségeihez képpest tették. Ez mindég igaznak marad, ha szinte a Bibliának mint bármely más könyvnek megítélésében a tudomány szabályai szerint kell eljárni, s azért noha a keresztyénség, mint ugyancsak a história bizonyítja, azon szent könyvhöz mindég ragaszkodott, annak tekintélyét megismerte, de abban az igazságot a tudomány világánál mindég kereste. Ily értelemben birt csak, egészben véve, a Biblia a keresztyén egyházban kötelező erővel, s ebből érthető, hogy a Szentírást ma is mindenik keresztyén felekezet saját egyházának szempontjából különbözőleg magyarázza, abban maga tanait és hitágazatait feltalálja, s azokat róm. kathalikus, protestáns és unitárius keresztyén a Bibliából, ennek tekintélyével védi, mint baseli tanár Werenfels igen találólag mondotta: Hic liber est in quo quaerit sua dogmata quisque, Invenit et pariter dogmata quisque sua. E könyvből olvas minden,hogy mily hite légyen, És hite szent tanait felleli benne kiki. A keresztyén tudós továbbá, a revelatiot a szó tudva lévő supernaturalis értelmében, mintha az Isten akár maga, akár a szent lélek által az embereket oktatta, s igy velük egyenes, vagy bibliai kitétellel „színről színre" (V. Mos. XXXIV. 10) érintkezésben állott volna, cl nem fogadhatja, de azért ez isteni kijelentést elvetni óvakodik, mert azt történelmi igazságnak ismeri, mennyiben az emberi nem vallásos és erkölcsi nevelésében s így a míveltség, felvilágosodás terjesztésében az isteni gondviselés eszköze volt. De azt csak mint kor eszméjét fogadja el, mire a míveltségnek még alsó fokán álló népek polgári és vallásos törvényhozásában, mint felsőbb, égi tekintélyre, mellőzhetetlen szükség van, ellenben az, a míveltség és felvilágosodás haladásával az újabb kor szükségeihez alkalmazott módosítást nyer, szóval; annak az idővel öszhangzásban kell állani. így jelent meg az Ur ,,a szent földön'4 álló Mosesnek az égő, de meg nem emésztett csipkebokorban, midőn elküldötte öiet Faraohoz, hogy hozná-ki népét, az Izrael fiait Egyiptomból," (II. Mos. III. 10.) s azt az egy Istent tisztelni és imádni tanitná-meg, így szóllott Jehova e néphez több prófétái által, s azt oktatta, intette, dorgálta ; tudva van továbbá, hogy a hajdankorban az istenek akaratának oraculumok, auspiciumok által megkérdezése nevezetes államintézvény volt, e célra jövendölések, álomlátások is szolgáltak, — Kréta híres királya II. Minős maga törvényeit Jupiter sugallása után hirdette-ki, mint szintén Róma második királya Numa a vallásos szer-4artásokra vonatkozó intézvényeit Egeria nymphának vagy istennének tulajdonította.5

7

) Az isteni kijelentés azért a keresztyénségben is ily értelemben veendő, szent vallásunk sem nélkülözhette a felsőbb tekintélyt, de ez annak ős korában a hiten alapult, arra támaszkodott, ellenben a tizenkilencedik században a revelatio, — a tudomány. Az úgynevezett confessiók vagy hitvallások is — főkép a protestánsoknál — feltétlen hitszabályok gyanánt nem tartathatnak, mert a história bizonyítása szerint, azok is egy kor eszméit képviselik, az időben születtek, s azzal változnak is. El nem vitázható történelmi tény, miszerint mind két evangelicus egyháznak a 16-d. században készült hitvallásai, symbolumai megavultak, az időtől elmaradlak, a 19-d. század műveltségével öszhangzásban nem állanak, miért azokat múlhatatlanul javitni, s az eléhaladott kor szükségei szerint módositni, a tn a i tudományhoz alkalmazni kellene. Légyen szabad ezt egy pár példával bizonyitni. Luther dogmája az ú r i s z e n t vacsoráról, mely szórói-szóra igy van : „est verum corpus et sangvis Domini nostri Jesu Christi in et s u b pane et vino, per verbum Christi nobis Christianis ad manducandurn el bibendum institutum et mandatum" 5

8

) már a hitújítás századjában a reformátusok eltérő felfogása következtében módosíttatott, s igy változást szenvedett. Menjünk tovább : a Helvetica Confessio az eredendő bűnről azt tartja : hogy az „az embernek ter-57

) Liviusnak ide tartozó helye, az isteni kijelentést, mint koreszmét találólag jellemzi. Numa t. i. „hogy az elmék a nyugalom által kicsapongásra ne vetemedjenek azokban mindenek előtt a tudallan s azon korban bárdolatlan tömegre leginkább haló dolgot, az istenek félelmét becsepegtetni szükségesnek vélte. Mivel pedig ez valami csuda költése nélkül az elmékbe be nem nyomulhatna, azt színlelte, mintha Egeria istennővel éjjeli találkozásai lennének, kinek utasításából rendelte azon szertartásokat , miket az istenek leginkább kedvellnek, s mindeniknek maga saját papját adta." L. I. 19. — A zsidók az isteni közvetetlen és jelenségek által történő revelatio között korán különbséget tettek. Az Úr mondja Áronnak és feleségének : Ha valaki az Úrnak profetája leend, én megjelenem (k) annak, látásban, vagy álomban szóllok azzal. Nem olyan módon az én szolgámmal Mosessel, — — — szemtől szembe szóllok ö vele, és nyilván való látásban, stb. (IV. Mos. XII. 6 — 8.) r Sz F. 58

) Ezt Luther nagyobb kátéjának — Catechismus major — az „Oltári szentségre" vonatkozó V. részében mondja. L. Meyer Libri symbolici Ecclesiae lutheranae Göttingae 1838. 8. p. 339. 340. A ..Formula Concordiae" e részben igy nyilatkozik : „Credimus et asserimus — — veram sed supernaturalem manducationem corporis Christi, quemadmodum etiam vere, supernaturaliter tamen sangvinem Christi bibi docemus. Haec autem h u m anis sensibus nut ratione nemo comprehendere potest, quare in hoc negotio, et in aliis fidei articulis, intellectum nostrum captivare o portét." Meyer ibid. p. 371. A hitágazatokat tehát vakon hinni, s az eszet ereszben bilincsbe kell verni! Sz. F.