Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1864-02-28 / 9. szám
nek a pa'pai trónra lépéséről „a kath. világ" patriárcháit, érsekeit és püspökeit értesítő, s aug. 15. 1832-b. kelt híres Encyclicája vagy körlevele volt, melyben egyébiránt mint card. Pacca irta, a ,,L'avenir" és szerkesztőjének még csak neve sem említtetett, de még is azon lapnak „túlságos s a clerusban gyászos szakadást okozott tanait" a szent atya határozottan rosszalta. Azon levél a mint a pápai szék irányában uralkodó általános ellenszenvről tanúbizonyságot teszen, ugy egyszermind a jelenkor romlottsága- s ezt okozó tudománya és szabadságának ünnepélyes kárhoztaiása.5 4 ) Jó! tudták azt Rómában, hogy a 54 ) Ez állítás bizonyítására legyen szabad azon levél egy pár helyét közölni. ,,Loquimur, venerabiles Fralres, quae vestris ipsi oculis cunspicitis, quae coinmunibus idcirco lacrymis ingemiscimus — Alacris exultat improbitas, scientia impudens, dissoluta licentia. Despicitur sanctitas sacrorum, et quae magnam vim, magnamque necessitatem possidet, divini cultus majestas ab hominibus nequam improbalur, polluitur, habetur ludibrio. Sana hinc pervertitur doctrina, erroiesque omnis generis disseminantur audacter. Non leges sacrorum, non jura, non institula, non sanctiores quaelibet disciplinae tutae sunt ab audacia loquentium iniqua. Vexatur acerrime Romana haec nostra beatissimi Petri sedes, in qua posnit Christus Ecclesiae firmamentum, et vincula unitatis magis labefactantur, abrurnp u n t u r. D i v i n a E c o 1 e s i a e a u c t o r \ t a s o pp u g n a t u r, ipsiusque juribus convulsis, substernitur ipsa terrenis rationibus ac per summáin injuriam odio populorum subjicitur,in-turpem redacta servituletn. Personant horrendum in modum academiae ac gyrnnasia n o v i s opinionum monstris, quibus non oecult e amplius et cuniculis petitur catholica fides, sed horrificum ac nefarium bellum aperte jam et propalam infertur. Institutis enim exemploque praeceptorum corruptis adolescentium animis, ingens religionis clades, morumque perversitas t eterrima increbuit. Hinc porro freno religionis projecto, conspicimus o r d i n i s p u b 1 i c i e x i-tum, labem principatus, omnisque legitiinae potestatis conversionem invalescere." Alább: „Alterum nunc persequimur causam malorum uberrimam, quibus afflictari in praesens comploramus Ecclesiam , indifferentismum scilicet, seu p r avam illám opiníonem, quae improborum fraude ex omni parte percrebuit, qualibet fidei professione aeternam posseanimae salutem comparari, si móres ad recti, honestique normám exigantur. At facile negotio in re perspicua, planeque evidenti errorem exitiosissimum a populis vestrae curae concreditis propelletis. Admonente enim Apostolo, unum esse Deum, unam fidem, unumbaptism a , extimescant, qui e religione qualibet pátere ad portám beatitudinisaditum comminiscuntur. — — Atque ex hoc putidissimo indifferentismi fonté absurda illa fluit ac erronea s e n t e n t i a , seu potius deliramentum, asserendam esse ac vindicandam cuilibet libertatem conscientiae. Cui quidem pestilenti ssimo errori viam sternit plena illa, atque immoderata libertás opinionum, quae in sacrae etcivilis kath. egyháznak három ifjú ultramontán zarándok által hirdetett emancipálása minő végeredményre vezetne! Ez eredményt a következés megmutatta. Bár Lamennais Párisba visszatérte után hírlapját megszüntette, a fenemlített társulatot szétoszlatta, söt a pápához aug. 4. 1833-b. intézett levelében, annak tekintélyét a hit dolgában elismerte, s az egyházi ügyekkel többe nem foglalkozását nyilvánította, ez ígéretének dacára a következő 1834-b. kiadta elhírhedt ,,Les paroles d'un croyant" — Egy hivő szavai, — röpiratát, a forradalom néphymnusát, annak bibliai nyelven irt apotheosisát, — mely világszerte le nem irható figyelmet és részvétet gerjesztett, néhány év alatt több mint száz kiadást ért, s a legtöbb európai nyelvre lefordíttatott. A pápa a kis terjedelmű, de nagy gonoszságot tartalmazó munkát, ,,libellum— mole quidem exiguum, sed pravitate ingentem" jun. 24. 1834-b. kiadott encyclicájában a legkeményebben kárhoztatta, mire Lamennais már említett „AfFaires de Romé" — Roma ügyei — cimü, s a szent széket és annak jogellenes irányát vádló munkájával felelt. Igy lassanként nem csak a kath. vallást, de állatában minden egyházi és világi tekintélyt megtagadó és leromboló radicalis, socialis tanok hirdetője, a vak hit buzgó apostola, a hitetlenség fanaticus terjesztője lett. Itt is betölt: „les extrémes se touchent" A pápa világi hatalma elleni tiltakozás nevezetes példája volt az úgynevezett német-katholicus egyháznak 1844-ben alapítása. E szakadásra alkalmat adott a Trier városban lévő hírneves ereklyének t. i. „Kristus varrásnélküli öltönyének" püspök Arnold i rendeletéből az ottani székes egyházban a mondott év augustusa 18-án kitétele, melynek tiszteletére, általában azon bucsu ájtatosságra Németország közelebbi és távolabbi vidékeiről, söt más országokból is Trierbe több százezer hivők tódultak-össze, annál inkább, mert az abban résztvevőknek teljes bűnbocsánat volt ígérve. Milyen nagy figyelmet gerjesztett, minő benyomást tett e búcsújárás egész Németországon, megtetszik abból, — hogy midőn Ronge sléziai kathol. káplán (kihez csatlakozott majd egy más ifjú pap C z e r s k i, ugyancsak Sléziából) az ellen s egyszersmind a Romától elszakadásra oct. 1-. 1844-b. egy felszólítást bocsátott-ki, ez oly viszhangra talált, miszerint csakhamar több városok pl. Lipcse, Magdeburg, Drezda sib. a felhívásnak engedtek s úgynevezett német - katholikus egyházat alapítottak, mely a kathol. nevezettel, egészben véve a pápa rei labem late grassatur." Végre: ,,Huc spectat deterrima illa ac nunquamsatis exaecranda et detestabilis libertás artis librariae ad scripta quaelibet edenda in vulgus. — — Perhorruimus Fratres venerabiles, quibus monstris doctrinarum, seu potius quibus errorum porté ntis obruamur, quae longe ac late ubique disseminantur" etc. L. ,,AfFaires de Roine" Bruxelles 1837. 8. mely nevezetes könyvet, mint apolegiáját maga Lamennais adta-ki. Annak okleveles toldalékában — Piéces justificatives — p. 352—394 van e pápai levél közölve. Sz. F.
