Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1864-02-28 / 9. szám
hatalmának és a papi nőtlenségnek eltörlésével, a kathol. hittant is megtartotta. — Egy óv alatt már több mint háromszáz ilyen község alakult, azonban az űj egyház keblében támadott meghasonlás, abban a politikai radicalismusnak belé vegyülése a kormányoknak alkalmat adott ezen német kathol. mozgalmak tovább terjedését akadályoztatni, minek következése lett, hogy azon új kath. községek későbben nagyobbára az úgy nevezett „szabad községekhez" csatlakoztak, vagy azokkal összeolvadtak. 5 5 ) Hogy a pápaság világi hatalmáról gondolkodás az ellen tiltakozás végre, hazánkban is, éppen a felvilágosodott r. katholikusok között terjedni kezdett, ezt vál. püspök és magyar kir. helytartósági tanácsos mélt. Danielik János úr bizonyítja. Ez illetékes r. kathol. tekintély — a „Szent László társulat" központi választmánya gyűlésében az olaszországi legújabb eseményekre vonatkozó, főkép a pápaság érdekében tartott egyik előadásában mondotta, s nyíltan bevallotta, miszerint azon társulat maga szent működésében hat krajcár csekély havi dij dacára is, a pápa világi hatalma ügyének felkarolásáért, az ennek irányában felmerült ellenszenv által gátoltatik. „Tudnunk kell" mondá a t. püspök úr, — „de tudnia kell a közönségnek is hol fekszik a főnehézség, melyet legyőzni kell. — — Megmondom tehát nyíltan és leplezetlenül: a vonakodás, sőt ellenszegülés oka a kitűzött célban rejlik, hogy t. i. a kettős feladathoz a harmadikat is, a kath. világegyház közszükségeihez való járulást csatoltuk, s ekként első rendben a pápaság segélyezésére is vállalkoztunk!' 5 6 J Valóban nyilt, és őszinte, igen becses nyilatkozat! — És ezzel a keresztyénség keblében közel két évezred óla külömböző irányban történt, de egészben véve egy célra törekvő, oly nevezetes, mint érdekes és 55 ) A fenemlített ereklyét, az egyházi traditio szerint, nagy Constantin császár édesanyja He le na császárné, midőn a 4-d. század elején Palaestinába zarándokolt, hózta-el onnan több ilyen kincsekkel együtt, s azt maga szülővárosa Trier székesegyházának ajándékozta, melynek püspöke akkor Agroecius volt. L. „Heil.-Rock-Album. — Eine Zusammenstellung der wichtigsten Aktenstücke, Briefe, Adressen, Berichte und Zeitungsartikel über die Ausstellung des heil. Rockes in Trierf1 Leipzig (s.a.) 8. Ez érdekes könyv, ma még inkább megérdemli az olvasást, mint akkor, midőn azon egyházi esemény első benyomásának súlya alatt íratott. Sz. F. 56 ) L. „Két rendbeli előadás, melyet a Szent László társulat központi választmányi gyűléseiben 1861-ik évi october l-jén és 1862-ik évi február 4-kén Lonovics József érsek ö excellenliájának elnöksége alatt tartott Dánielik János vál. püspök, s társulati alelnök. Pesten 1862. 8. 7. 1. — A Szent László társulat fennemlített kettős feladata: a szűkölködő keleti keresztyéneknek és ezek köztt kivált a magyaroknak segélyezése, valamint nevezetesebb hazai vállalatok, müépitkezések, intézetek gyámolitása. Sz. F. tanúságos újítási küzdelmek vázlatát befejeztük, — csak a zárszó van még hátra. (Folyt, köv.) Szilágyi Ferenc, a magyar tud. akad. lev. tagja. KÖNYVISMERTETÉS. (Vége.) E megjegyzésre legyen szabad viszont megjegyeznem, hogy a bírálóm által kiemelt helyen nem csak megemlitém a fogalom alanyiságát, hanem egyáltalán felmutatám azt. Ezzel meg az alanyiság fogalmát is teljesen megismertettem, mivelhogy az miben sem különbözik a fogalom alanyiságától, miután alanyisága csak a fogalomnak van. Ugyanazért bátran kérdem bírálót, melyek az alanyiságnak rendszeremben tárgyalás nélkül maradt határozmányai? De, mint a fönebbi idézetből látszik, bírálóm inkább is a tárgyilagosság határozmányainak és viszonyainak elhanyagolását vevé zokon. Feleljünk meg hát ez érdemben is, megkérdezve előbb mellesleg, miért kelle neki a tárgyilagosság határozmányairól és viszonyairól szólania, különböznek ezek valamiben? és vájjon miben? Tehát miért nem tárgyaltam a tárgyilagosság határozmányait és viszonyait ? Ha bírálóm mindjárt ismertetése kezdetén bizonyságot nem tett volna arról, hogy én többek közt Rosenkranz eszmetanát is alaposan felhasználtam, ugy e kérdése után azt kellene hinnem, hogy Rosenkranz logikáját és eszmetanát nem ismeri. Igy pedig, miután ama bizonyságtétele után ezt nem hihetem, egyszerűen csak azt mondom, nem értem, miképen teheté ama kérdést. Hiszen arna munka több helyen, különösen pedig a 197—202 még szabatosabban pedig a 451 — 457 lapokon elég tüzetesen felel meg azon kérdésre, miért nincs helyén Hegelnél a tárgyilagosság viszonyainak fejtegetése, ha még oly szép volna is az, nem is említve azon fejtegetéseket, melyek ugyané tárgyra vonatkozólag ismerettanának bevezetésében a 22 — 33 lapokon s végre epilogomenaiban foglaltatnak. Még ha biráló az ott fölhordott okokat nem eléglené is, még akkor sem ama kérdésének lenne helye, hanem egyenes hibáztatásának a miatt, hogy elegendő ok nélkül lehagytam magamat téríttetni a Hegel által kijelölt igaz útról. Azonban, tekintve azon méltánylást, melyben biráló épen eszmetanomat részelteté, azt sem hihetem, mert hiszen tudnia kell, hogy ha e ponton Hegel nyomdokában maradok, e résznek — jelen szerkezetében legalább — megszületni nem lehet. Igy hát ismétlem, hogy kérdését s illetőleg kérdésének támadhatását nem értem. Annak oka pedig, hogy Hegeltől való ez eltérésemet nem indokoltam, egyszerűen az, mert reménylhetett közönségem nem olyan, hogy megbotránkoznék a tőle eltérésen, aztán meg az, mert, mint már előszómban is mondám, úgy vélekedem, hogy a kérdés nem annyira az, mi viszonyban áll müvem a tudomány egyik vagy másik hősének rendszerével, hanem
