Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-02-28 / 9. szám

nak) a tárgya. Ezért nem ad a kijelentés is oly ismereteket, a melyek egyszerre világosak és végalapjukban fölfoghatók volnának, hauem csak oly igazságokat terjeszt elő, a melyek a hitből gyakorlati tevékenységet idéznek elő, vagyis, az erkölcsiség gyakorlására vezetnek és serkentenek. Az ember természettől egyedül a jónak, az erkölcsiségnek, eszméjét ismerheti föl, csupán a „discrimen boni et pravi" tudatára juthat el. Illetőleg eljuthat az önmagában jónak (boni per se= honesti) a tudatára, a mi össze nem zavarandó a „hasznossal,sőt azzal gyakran ellenkezni látszik fbibl. fratr. Pol. I. pag. 368). Ez önmagában jóhoz vonzódik az okosság, a hasznoshoz a vágy (appetitus). Hogy az ember melyik vonzalmat kövesse? szabadságában áll, épenekettős vonzatás közötti küzdelem teszi lehetővé az erényt. Ezért látszik az ember előtt gyakran ugy, hogy a mi magában jó, az ő rá nézve káros lenne, s viszont. És ez igy van helyesen, mert ha máskép volna, az ember nem lehetne sem szabad, sem erényes, mivel a természeti törvény arra kényszerit, hogy azután vágyódjunk, a mi nekünk jónak tetszik. Ha tehát az, a mi magában jó, nekünk is mindig olyanul mutatkoznék, ugy arra csak a természeti szükségszerűség által kényszerítve vágyódnánk, s semmit sem tehetnénk szabadon. Az erkölcsiség eszméje, vagyis ama discrimen boni et pravi, annyira legfőbb az emberben, s annyira eltölti az emberi szellemet, hogy a vallásnak sem hágy benne sémmi helyet. Az isteneszme semmikép sem immanens az emberben, hanem egyedül magától Istentől, és külről, szerezheti meg tapasztalati megismerés által, ugy kell kívülről megtanulnia. Isten minden ismeretének egyedüli forrása tehát a kij elentés, e nélkül Isten létéről sem tudnánk semmit. Istenről való tudatunk is csak tapasztalati ismeret, és hit, nem pedig a gondolkodás apodiktikai bizonyítására támaszkodó tudás, mert akkor az isteneszméjének a gondolkodó szellemben immanensnek kellene lennie. Ámde az isten eszméjének az emberi szellemben való immanentiaja meg ismét a szabadságot veszélyeztetné, mert akkor az határozó túlsúlyt gyakorolna az embernek a jóra való önelhatározására. Epen azért, nehogy a szabadság megszorittassék, Isten az ön létéről való kijelentésében nem is nyújt az embernek apodictikai bizonyosságot, hanem inkább tőlünk csak az isten létéről való hitbeli bizonyságot kívánja.. Ehhez pedig szükséges egyrészről a gyakorlati ész tanácsára való önelhatározás, és más részről erkölcsi törekvés. — Mindazok, a kik csak érzéki ösztöneiket követik, Isten létéről vagy épen semmi, vagy legfölebb igen felszínes meggyőződést szerezhetnek. Innét következik az is, hogy minden vallásos ismeretnek kijelentésből kell származnia, és pedig oly módon, hogy annak — nehogy az erkölcsiségnek ártson, és a jó és rosz emberek közötti különbséget megszüntesse, — semmi apodicticai bizonyosságot sem szabad nyújtania, és hogy a hitbeli bizonyosság fokozatos növekedése, csak az erényes törekvés (bibi. fratr. II. pag, 456) megjutalmazásának egy bizonyos módja legyen. II. Ez általános nézetekből önként következik, hogy minőül tekinti a socinianismus a keresztyénséget. A rakowi káté a keresztyénséget „a halhatatlanságra és örökéletre vezető utnak4

i

nevezi, a mennyiben az „Istennek és Jézusnak ismerete.^ Isten ismerete pedig különösen Isten igéjének és Ígéreteinek megismerésében áll. Es igy Isten parancsai és ígéretei képezik a vallásigazságok lényegét. A kijelentés tehát az igében nyilvánul, és az ember szabadságához fordul, s az embernek el kell hinnie a jó iránti szeretetből. A keresztyén vallás igazsága felől való meggyőződés, ugyanazon alapról keletkezhetik, a melyből az akaratnak a jóra való önelhatározása. Minden vallások között a keresztyénség foglalja magában a legtisztább parancsolatokat, és a legfenségesebb ígéreteket. Mindkettő megpecsételtetett Krisztus példájával és történetével. Minden vallások között a keresztyénség felel meg legtökéletesebben az erkölcsi érzetnek, és mindenek fölött a keresztyénség képes kielégíteni az emberiség gyakorlati szükségeit. E szempontból emeli ki és határozza meg azután a pogányság és keresztyénség, a törvény és evangelium közötti különbséget. Szerinte a keresztyénség minden vallások fölött levő előnye főleg abban áll, hogy más és tökéletesebb parancsolatokat ad elő. Lényegében tehát a keresztyénség is csak