Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-02-21 / 8. szám

isteni lényeg az ember lényege, — das göttliche Wesen, ist das Wesen des Menscben, — az Istenség tulajdonságai az ember isteni, vagy eszményi tulajdonságai, s az Isten ezen tulajdonságok összege. Az ember nem képpes magán kivül lépni, a vallás azért nem egyéb, mint az ember önmaga istenesitése, — Selbstvergötterung. Az érzéki vagy testi tárgy az emberen kivül, a vallási csupán benne van; der sinnliche Gegenstand ist auszer detn Menschen da, der religiöse nur in i h m. — A vallás különösen a keresztyénség téveszméjéből, miszerint az ember magán és a természeten kivül egy más valóságot keres, származott azon előítélet és önzés, hogy földi dicső, magasztos törekvéseinek végcélját, jutalmát egy nem létező túlvilágban keresi, — holott a vallás, az erkölcsi törvény legfőbb feladata, azt, mi emberi, itta földön maga teljes jogába helyezni, s a jelent, minek birtokában van, lehetőleg kizsákmányolni. Ez a humanismus vallása, mint Feuerbach ábrándozását hívják, helyesebben anthropolatria, emberbálványzás nevét érdemelné. Feuerbach a szentháromság eszméjével is foglalkozott, s abban a családi életet akará istenesítni, azért — a hajdankori pogácsás keresztyének tanát felelevenítvén — a szent lélek helyébe szűz Máriát vette fel. Igy a sacramentumokban azok elemeinek természetes jelentését akar, a csak ismerni, mennyiben az uri szent vacsora az evés és ivás jogát, a keresztség a viz hasznát ábrázolná. Az ily téveszmékre, sőt frivolitasra lesülyedt lángeszű bölcs valóban megérdemelte, hogy philosophiájának eredményeire alkalmazták Horátz mondását: Desinil in piscem mulier formosa superne. Egy arcban szép nő, mint hal végződik alulról. Ide tartozik, itt említendő még, a mindent gyökeréből kiforgató irányban működő azon iskola, melynek föharcosa : Ruge, s közlönye: a „Hálái évkönyvek" cimü folyóirat volt. „Die Hallischen Jahrbücher."A vallásos gyülölségtől áthatott, egyedül csak a láthatóra, földi valóságra támaszkodó és szellemet nem ismerő e túlzó radicalismus a társadalom majd minden körébe befúrta magát, azt a költészetben H e r -wegh, a politikábau Ruge, Heinzen, a socialismus terén Marx, Grün, a természettudományokban Vogt Károly, Moleschott, Bücbner stb. képviselik. A Strauss és Feuerbach által a szent dolgokban nyilvánult ellentét között, ugy szóllva, közbül áll, — az úgynevezett közvetítő theologia, a régi és új eszméket egyeztetni, öszhangzásba hozni akaró iskola. A békélltetés és közbenjárás szerepét főkép U11 -mann badeni praelatus ,,Wesen des Christenthums" cimü könyvében kísértette meg. A keresztyénség szerinte nem tan, hanem élet, azt átalakitó, teremtő elv; annak központja az emberiségben kifejlődött Krisztus ; s igy a keresztyénség az istenit és természetit magában foglaló, azt megszentelő és dicsöitö vallás, mely tehát lényegében isteni, alakjában e m b e r i, éppen ugy eredetiben isteni, kutatásában s kifejlődésiben emberi; s egyaránt történelmi valósággal és természetfeletti állással bir. A gondolatok és eszmék szegénységét phrasisokkal pótló, rationalismust és supernaturalismust összekeverő e rendszert és irányt követték, azt tovább fejtegették, Liebner, Lange, Martensen, kiknek nézeteik amannak minden hiányaival birnak, s több sikert sem eszközöltek. Ide tartozik Rothe Richárd theosophiája, vagy mint maga is nevezi, speculativ theologiája, mely a philosophiától abban külömbözik, hogy ennek kezdő és kiindulási pontja a tiszta öntudat, míg a theosophiában az isteni öntudat képezi azt, mely mindent az Isten fogalmából, és ez által gondol és képzel. Sajátságos oldala Rothe rendszerének az egyház és állam identificálása, midőn az elsőnek tökélletességre jutása az állammal összeolvadásban állana. A theosophiával némi rokonságban álló, úgynevezett speculativ theismus alaptana szerint, egyfelől a szilárdul alkotott világ maga felsőbb organisatioiban önálló központok elérésére törekszik, másfelől körülötte az Istenség forog, melynek lényege mindent elnyel. Több philosophusok köztt Weisze és Fichte (a berlini híres tanár fia) foglalkoztak e fellengö speculacióval; az utolsótól felállított fogalom: ,,az Istennek világban bennléte;" — Weltimmanenz Gottes. Az emberi eszet fárasztó, s attól mégis el nem érhető, e magasan repülő okoskodásoknál minden esetben helyeselhetöbb az úgynevezett unio-theologia, mely maga céljául a protestantismus eredeti alakjának kutatását, s ez alapon az elvált protestáns két felekezet viszonegyesitésére törekvést tűzte ki; a közvetítés munkájának oly dicséretes, mint gyakorlati irányban alkalmazása, a keresztyénséghez méltó feladat, s a bölcsészeti ábrándozásoknál biztosabb sikert igérö müködés.Ezek köztt S c h n e ckenburger, Güder, Gasz stb. .mellett Schweizer Sándor, zürichi tanár és tudós református theologus különös említést érdemel. — E párt közlönye az 1854-b. megindított „Protestantische Kirchenzeitung," melynek feladata : Hengstenberg ismert lapja, az ,,EvangeIische Kirchenzeitung" elvei, szóval, az „államvallás" és „államtheologia" eszméje ellen vívni, a protestáns egyház szabadságát védni. (Folyt, feöv.) Szilágyi Ferenc, a magyar tud. akad. lev. tagja. JOo ISKOLAÜGY. MINŐ ISKOLAI KÖZLÖNYT ÓHAJTANÉK ? Az a roppant erőfeszítéssel járó sürgés-forgás, melyet az ujabbkori özönvíz iszapjából kivergödni törekvő nemzetünk évek óta mutat, meggyőzhetett eddig mindnyájunkat aziránt, hogy — Isten kegyelméből — messze lehet még nemzetünk azon rémes jelenettől, midőn egykor tán a temetkező magyar miatt a népek millióinak szemében gyász köny ül.