Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-02-21 / 8. szám

elleniratokat stb, elősorolni, melyeknek száma legio, légyen elég említni, hogy azok egy ugy nevezhető Straussirodalmot képeznek, E szerző azonban ki nemcsak a tiltott gyümölcsöt maga megkóstolta, de korának is adott, hogy abból egyék, — e merészségének következéseit többszőrösön tapasztalta, a paradicsomi átok rajta is beteljesedetett, mert nem csak tübingai állomását elvesztette, s a ludwigsburgi Iyceumhoz mint tanitó áttétetett, mely hivataláról azonban lemondott, hanem mint fenebb láttuk, az orthodoxiának sikerült a szabad schweizi földön is ellene a népet felizgatni, s zürichi állomásától is elejteni.4

7

) A Strauss által megpendített christologiai vita jelt adott az úgynevezhető evangyélipmi kritika tovább folytatására s miután e téren több, vagy kevesebb sikerrel kísérletek tétettek, s számes munkák foglalkoztak az erangyéliumok jelentőségével, korával és valódiságával, — előállót a kiválólag említést érdemlő tübingai iskola, melynek feje gyanánt Baur Christian Ferdinánd, századunk egyik legnagyobb protestáns theologusa tekinthető. A mit Strauss az evangyéliomi történelemben nem teljesített, mennyiben a valódit a nem valóditól, a történelmit a nem történelmitől elválasztani s a mythus és história közötti határvonalat kijelelni nem tudta, szóval: mi abban hiányzott, t. i. a történelmialap, azt kipótolni, Baur maga feladatává tette. „Az én álláspontom egy szóval," mondja Baur — „a tisztán történelmi, melyen egyedüli teendőm, azt mi történelmileg adva van, mennyire csak lehetséges, ugy fogni fel, mint az, objectivitásában mutatkozik."4

8

) Baur tehát az evangyéliomot csupán történelemnek s így emberi munkának tartja, azt egészben mint egyes •adataira nézve, a históriai kritika törvényeinek szorosan aláveti, s így a szent dolgoknak nevezett subjectiv, éppen azért változó nézetektől megtisztítva, meg nem ingatható 47

) Renan is említi Strauss könyvét, s azt jegyzi meg róla, hogy az evangyéliomok szerkezetét illető theoriájában csalódott, munkájáról pedig azt itéli, miszerint az igen sokat forog a theologia, valamint igen keveset a hirtoria terén, — egyébiránt „alkalomszerű, pontos, szellemdűs és lelkiismeretes könyv" — un livre commode, exact, spirituél, et consiencieux—bár általános részeiben egy kirekesztő rendszer által elhibázva van. Éppen oly különös mint képtelen rágalomnak nevezi továbbá, hogy Strauss tagadta volna Jézus lételét, holott az munkájának minden lapján feltalálható. Annyi azonban igaz, mondja Renan, miszerint Strauss azt teszi fel, hogy Jézus egyéni jelleme ránk nézve inkább kitörölve volna az emlékezetből, mint az valósággal van. Ebben hiszem én is, némileg Renannak igaza van, de neki is vannak, mint majd meglátjuk, nézetei, miket Strauss joggal nem helyeselhetne. L. „Vie de Jesus." — Introduction p. VIII. Sz. F. 48

) Baur számos ide tartozó munkái közzül csak a következőket említem: „Das Christenthum und die christliche Kirche der drei ersten Jahrhunderte" 2-te Ausgabe. 1860, „Die christliche Kirche von Anfang des vierten bis zum Ende des sechsten Jahrhuriderts" — — Tübingen 1859. ,,Die christlichen Kirche des Mittelalters" 1861. stb. Sz. F. szilárd alapra fektette. Kell-e bizonyitni, hogy ez az egyedül biztos mód, mely az evangyéliom hitelessége s az abban foglalt elbeszéllések igazsága felöli meggyőződésre vezérel ? S ha éppen a szent történelemben az igazságra eljuthatunk, azt bírhatjuk, menynyire az emberi ész a tudomány segítségével eszközölheti, — nem valódi nyereség lesz-e az ? Nem akarom ezzel erősítni, miszerint Baur maga történelmi búvárkodásában, s ide tartozó munkáiban a kitűzött célra már eljutott, s minden további kutatást feleslegessé tett volna; éppen oly kevéssé hiszem, hogy minden nézeteit objectiv igazság gyanánt elfogadni lehessen, de bizonyos, hogy a célt megközelítette, s megmutatta az úlat, melyen tovább haladni kelljen. Straussnak az evangyéliomot megtámadó merész kritikája, rombolási müve a theologiai tudományok újabb fejlődésének, lehet mondani történelmének kiindulási-pontját képezi. A szent dolgokat kutatók, az igazságot a vallásban keresők vagy jóval tovább mentek a tőle tört és kijelelt úton, vagy a régi és új eszmék között némi közbenjárást kisértettek meg, vagy végre a célt, mire törekedtek, a régire visszatéréssel vélték legbiztosabban elérhetni, s a keresztyén egyház feladatává a mult idő visszahozását tűzték ki. E szerint a legújabb theologia történelmét az említett három irány jellemzi, — s azt e három név, melyet három iskola képez — fejezi ki: a szétbontó vagy inkább romboló, a közvetítő, és repristináló theologia; — Auflösungstheologie, Yermittlungstheologie, Repristinationstheologie. A romboló iskola a theologiai és philosophiai szélsőséget, legtulzóbb radicalismust, a minden isteni és emberi tekintélyt elvető, felforgató elvet képviseli, vallja és hirdeti. — Bauer Bruno, az első név, melylyel itt találkozunk. Ez a három első evangyélista történelmének bírálatában — „Kritik der evangelischen Geschichte der Synoptiker" — a keresztyénség múltjának és fejlődésének kapcsát a jelennel, mit Straussnál a rege-alap képez, — kimélletlen, lehet mondani, durva kézzel széttépi, az evangyéliomi elbeszélléseknek szerinte az ős keresztyén öntudatban vagy traditioban semmi nyoma sincs, s nemcsak azon tudósítások igazságát tagadja, de az irók szándékát is gyanusitni nem átallja, s igy a keresztyénség őskori tiszteletreméltó, még a hitetlenség által is némileg kiméllt kútfejei irányában legkisebb kegyeletet sem ismer. A mit Bauer Bruno a theologia mezején tett, midőn egyáltalában minden tekintélyt s a múltnak minden alapját elvetette, — Feuerbach Lajos a philosophiában, ilyen mindent leromboló szélsőségre vetemedett. „A keresztyénség lényege" — Das Wesen des Christenthums — cimü, könyvében s több hasonló irányú munkáiban, nemcsak a keresztyénség ellen lépett síkra, de minden positiv vallást, sőt minden vallás eszméjét tagadja, s leplezetlen alakban a legdurvább atheismust és rnaterialisrnust tanítja. Szerinte: a „theologia csupán anthropologia,u

a vallás nem egyéb, mint az ember öntudata, az