Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-02-14 / 7. szám

anyagi helyzetünkön javítva, könnyebedtek gondjaink ; de tán a balsors, mely a megsemmitö csapásokat mérte reánk, megirigylé a vigasztalást, még nyújtani, fokozni akarván szenvedéseinket; — bizonyos szentségtelen kezek általa viszálkodás, egyetlenség és bizalmatlanság magvát hinté az egyházelöljáróság közé egyrészről és szembe ezzel a hívek közt, mely szépen indult intézkedéseinket minduntalan akadályozva, még pár évig igy tartván a második, de az elsőbbnél biztosabb enyészetét készité elő. — A gondviselés bölcs intései előtt meghajolva változni kellett e gyászos helyzetnek, válpontja 1857-ik évben a lelkész változás által bekövetkezett! — Hosszas és undorító lehetne ezen egyháznak a megjelelt évig leirt történelmét olvasni, nem is tartom alkalomszerűnek ecsetelését, tanácsosabbnak a hallgatást; - menjünk át a boldogabb korszakába, mely mint mondám 1857-ben virradott egyházunkra : Nevezetes, üdvöt és áldást hozó volt ezen év egyházunkra, a mennyiben derék lelkészünk nagytiszt. S z t e h 1 ó András úr megválasztásában sikerült, célszerű mint erényes fáradhatlan működései által az alapjában annyira megrendített békét, bizalmat és egyetértést visszaállitni; — a felizgatott kedélyek lecsillapulva, az önsúlyként reánk nehezedett viszályokat kölcsönös bizalom váltá fel! e nemes keblű férfiú intézkedéseinek köszönhetjük egyedül egyházunknak újjászületését! ügyeink ezen idő óta a legszebb rendben folynak, szemlátomást haladunk és gyarapodunk, miből csak az a tanúság, hogy a hol egyetértés, ott van áldás is; — a hívek belátván a viszály okait, buzgó kegyelettel tértek vissza tévútaikról, melegen felkarolva és pártolva az egyház ügyeit; — adósságait már is nagy mértékben leszállitá, és noha a túláradott bajokból nehéz kivergődni, reményijük rövideden minden terheinket lerázhatni, minek keresztülvitele ismét csak közszeretetü lelkészünknek érdeme, a ki semmi alkalmat se mulaszt el egyházának minél több és gazdag jövedelmi forrásokat nyitni. — Elborzadva szemléljük ugyan a felénk intő tömérdek teendők halmazát: templomtornyunk miután azt nagy terhekkel, megfeszített erővel felépiténk 1859. év junius 28 — 29. villámgyujtás következtében leégve felépítésre vár, — gymnasialis épületünk emelete még nincsen kiépítve, — leányiskola, tanitólak félben áll, és még több költségek tátognak felénk; de ész, erő és jóakarat nem riadnak semmi áldozattól vissza. Még egy kegyeletes tettet kell felemlilenem : a Beszterczebánya városi Würsching család közgyűlésünkhöz elemi iskoláink javára 200 mond kétszáz osztr. becsű forintnyi alapítványt küldött be, oly feltétel mellett, miszerint ezen alapítvány kiválólag magyar nemzeti irányú intézetnek van felajánlva ; ha tehát a losonci elemi iskolák előre nem látható okoknál fogva más eltérő irányt veendnéaek valamikor, úgy fentartja magának abbeli jogát: ezen jótéteményt a leirt értelemben megérdemlett a bányakerületben bármelyik más elemi iskolára ruházhatni át; az e feletti őrködés egyébiránt a bányakerületi tekintet, egyetemes közgyűlésnek is ajánlva lévén, az alapító oklevél egyik példánya hivatalos űlon annak levéltárába küldendő át. — Ily kegyes jóltevö mindenesetre megérdemli, hogy nemeslelkü intézvénye nyilvánosságra hozassék, követendő példaként tündöklendő a világ előtt. Egyházunkra nézve szomorú tudósítással kell soraimat zárni. Segédlelkészünk tiszt. Margocsi József úr, ugy is mint a helybeli egyesült prot. tanoda rendes tanára, ez évben jelesül igazgatója, ki körünkben szelid, kegyes mint példás erkölcsű élete által, hivatásának mindnyájunkat kielégítő betöltésével és minden tekintetben kitűnő erényei által, nemcsak egyháza és tanoda, hanem az összes város lakossága közszeretetét és becsülését kiérdemelve birta, bucsut készül venni tőlünk, hogy rendeltetése helyére a kecskeméti ág. ev. egyházba — hova lelkészül választatott és hivatott — még e hó 8-án átköltözködjék, mi minden esetre sokat veszténk e jeles férfiú eltávozásával; de a végzet akaratjának útjába nem álhatánk, — bánatunk, de boldogságát óhajtó szerencse kivánatunk kisérendi mindenhol ! A. TEMESVÁR, febr. 1. 1864. Midőn országszerte mindenfelé hangzanak a segélyért esdő szózatak, s a közrészvét a lehetségig mindenütt buzgólkodik a szeretetadományok gyűjtésében, s szétosztásában: egyesült ev. egyházunknak is meghozta az emberbaráti, s hazafias áldozatkészség az adakozás jótéteményét, s általa az önfentartás lehetségét. Egyesült ev. egyházunknak — mely egy részről — hazánk dél vidékének, a bánságnak e központján az evang. prot. szellem terjesztésének egyik előharcosa ; más részről pedig nyelvünk, nemzetiségünk veteményes kertje gyanánt tekinthető, mely évenkint néhány magyar szellemben nevelt csemetét szokott szolgáltatni a hon e vidékének, hol a közel 40 év előtt alakult egyesült evang. egyház — a legméltányosabb unió alapján felállítva — prot. szellemben folytatása ugyan a hajdanta, a reformáció elején Petrovits Péter által alapított, s védett ref. egyháznak : ámde az itt települt lakosság nem egyenesen leszármazott utóda az akkorinak, ugy hogy Kölcsey-vel szólva: „Más faj állott a kihunyt helyére — más szózat, és más nyelvű nép" de épen ezért bír az itteni egyesült evang. egyház ama föntebb említett kettős — ev. protestáns, és nemzetiségi hivatással. Hazánk megszámlálhatlan ínséggel küzdő szegényei közt, a mi egyházunk is reá szorult ez idén a segélyadományokra. Istennek legyen hála ! találkoztak nemes lelkű férfiak egyházunkban, kik az ügy élire állva egyházunk javára s felsegélésére a múltján. 19-én egy jótékony táncvigalmat rendeztek, s jó példával magok mentek elő a bőkezű adakozásban, a nemes közönség pedig az idén is — mint a régibb időkben az úgy nevezett prot. bálokra — követte a jó példát, s meghozta áldozatát. A rendező urak között különös n kiemelendők mit. báró Ambrózy Gyula, mit. gróf Schmettow Rikhárd és tek. Zíry Sámuel, kik részint szépen adakoztak, részint jelentékeny összeget gyűjtöttek. Továbbá Reiraan Eduárd színigazgató, ki a teremet ingyen, az ízletes dí-