Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1864-02-14 / 7. szám
s ki mondotta, hogy az ember szelleme egyetlen s utolsó tekintély az igazság keresésében, valamint másfelől Uhlich, magdeburgi pap, bár valamivel szelídebb modorban, de nem kevésbbé határozottan az apostoli hitvallás kötelező erejét tagadta. A porosz kormány ily vakmerő s a szent dolgokat sem kiméllő, hitromboló ujitás ellen erélyesen fellépett, s az egyházat felforgató azon törekvések elnyomását a hatalom egész súlyával megkísértette. Wislicenus feleletre szoríttatott, s hivatalából elmozdittatott, a „protestáns barátok" gyűlései megtiltattak, s későbben Uhlich s mások is, miután a kormány által eléjök szabott hitszabályozó feltételeket elfogadni vonakodtak, a papságról lemondásra kényszerittettek. Az ily büntető rendszabályok az ellenszegülést csak nevelték, s majd a nagyobb erőt és kiterjedést nyert mozgalom az evarigelicus egyházból kilépő úgynevezett „szabad községek," tehát egy új egyház alakulásával végződött, melyet a már emiitett Wislicenus, Uhlich, valamint Rupp königsbergi pap alapítottak. Annak minden egyházi symbolumot és tekintélyt tagadó nyilatkozata a következő: „Nincs elkülönzött egyház, bevégzett, kész hitvallás, a Biblia nem törvénye a hitnek, az igazságnak mindég tökélletesbülő kijelentése folyvást tart, e szellemet hitágazati tanok, vagy szertartások által korlátozni nem lehet. Nincs azért tekintély, nincs traditio, nincs hitvallás, nincs sacramentum, nincs cultus, nincs egyház, — s a gondolkodás és élet teljes, korlátlan szabadsággal bir." — Extrém a se tangunt. íme a két végsőnek, szélsőségnek érintkezése! a merev egyházi orthodoxia gyümölcse, a mindent tagadó, mindent leromboló egyházi radicalismus! Hogy a lélek és szabadság nyomására kezdeti viadal, a szellem bilincselése célra sohasem vezet, s csak romlást, vészt, átkot szül és hint, e nagy, oly világos igazságot a történelem lapjain feljegyzett számos, igen tanúságos, és kormányokat, mint népeket egyaránt intő adatok után, a porosz schisma is hirdeti, mely külömben is a régi és új eszmék közötti ellentétet, s e küzdelem el nem fordítható következéseit mutatja; általában a jó és gonosz tud ása fája tiltott gyümölcsének megkóstolásától elrettentő egyik újabb példát állítja szemünk elé. Legyen szabad itt egy úttal a Szentháromság tanának a kedélyeket ma is folyvást zaklató, sőt a politika körébe is bevágó hatásáról egy pár nem érdektelen adatot közölni. A hírneves Strauss, ki ezelőtt mintegy 30 évvel Renan könyvéhez hasonló munkát adott ki, az 1839-ik évben Zürichbe az ottani egyetembe theologiai tanárnak meghivatván, e választás az egész cantonban nagy ingerültséget okozott, s bár a kormány kénytelennek látta magát, Strausst hivatalába lépése előtt nyugdíjazni, s ugy eltávolitni, de a nevekedő és mesterségesen táplált kedélyizgatottságnak komoly következése lett, mert a mondott év september 6-a a vidékieknek a városba lódulása népzendülést idézett elő, s az akkori szabadelvű kormány bukását vonta maga után, mely lázadásban a Kristus egyházát fenyegető veszély a coryphaeusok jelszava, általában annak az orthodoxia hívei által kizsákmánylása fő tényező volt.— Magyarhoni ág. hitv. evangel. egyházunkban is történt nem régiben egy kis lárma a Szentháromságért. Az 1859-beli protestáns pátensből fejlődött zavarok folytán, némely tót patentalisták az alkalmat, vagy inkább ürügyet megragadták, a bányakerületi és pozsoni autonomicus superintendens főt. Székács József és Geduly Lajos urak igazhívőségét a nép előtt gyanusitni, e föpásztorokat, többek köztt mint szentháromság tagadókat rágalmazni, sőt az e részben az egyházban kifejlett ellenszegülés annyira ment, miszerint az elöl emiitett superintendens urnák feltűnt, hogy egyházlátogatási kőrútjában az egyház elleneivel „kacérkodó egy pár lelkész az ö jelenlétében a szentháromságról prédikállt, mintha értésére akarta volna adni: vájjon igaz-e mit e hitcikkre nézve róla mondanak," e vádból is azért, hivatalos tudósítás szerint, „az ellenpárt fegyvert akar kovácsolni, a vádakat ezer meg ezer példányban az egyes gyülekezetekben elszórni s emígy azokat tőlük (t. i. az autonomicus superintenden$ektöl) elszakadásra buzdítni," mint ezt a főtiszt, superintendens ur az ág. hitv. bányakerületnek aug. 28-án 1862-ban Pesten tartott közgyűlésén maga jelentette. Nem kevésbé főtiszt. Geduly Lajos ur sept. 2-án 1862. Pesten a magyarhoni ágost. egyház egyetemes gyűlésében a patentalis egyházak állapotáról tartott beszédében felemlítette, miszerint ellenei „abból, hogy hivatalába igtatásakor az egy élő Istenre ésküdött, azt hozták ki, hogy a szentháromságnak tagadója." 3 8 ) Csak röviden említem itt még kolozsvári ref. jogtanár Huszti Andrásnak a mult század közepén a predestinatio tanában nyilvánított egyházellenes véleményéért üldöztetését, a nem érdektelen s az akkori időket és embereket ismertető tényt, másutt lesz alkalmam bővebben ismertetni. 3 9 ) Az egyházi tekintély elleni ujabbkori küzdelmeknek a német s több más u. m. schweizi, francia s angol protestáns egyházak keblében, néhány érdekes példáját lehet felhozni. A Badeni nagyhercegségben 1821-ben végrehajtott unió alkalmával nagyobbára a reformátusok egyszerű rítusa és szertartásai voltak elfogadva, s az egyesült egyház azokban hosszas éveken át megnyugodott. A porosz földön kezdődött s Bajorországban utánzott egyházi reactio 4 0 ) B a d e n b en is 38 ) Az idézett adatok közölve vannak a „Prot. Egyh. és Isk. Lap" 1862-diki évi folyama 36 és 37-dik számaiból. Sz. F. 39 ) T. i. egykori tisztársam s ifjúkori barátom kolozsvári ref. jogtanár, s magy tud. akadémia lev. tag T u n y o g i Cs. József felett a magyar akadémia meghagyásából tartandó emlékbeszédem tárgyául választván az erdélyi jog történelmét az iskolában és irodalomban, ez alkalommal Huszti András tudományos működését és élte változó sorsát is előadandom. Sz. F. 40 ) Bajorországban az 1838-dik évben az akkori reactionalis irány kifolyása volt a kormány által kiadott, s a
