Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-02-14 / 7. szám

némely túlbúzgó lutheránusok izgatása folytán, fejét kezdé felemelni. Egy 1855-ben Carlsruheban összehívott evangelicus közzsinaton elhatároztatott, új rituálét, agendát hoznibe, mi 1856 elején a nagyherceg által jóváhagyatván, azon agenda szerkesztése az ev. egyházi főtanácsra bizatott, melynek elnök j U11 m a n n praelatus, a lutheránus orthodoxusok feje volt. Az említett munka 1857 végén elkészült, s a nagyherceg által sanctionaltatván, a következő 1858-ban közzé tétetett, s az evangőlicus egyházra az uj agendának haladék nélküli foganatba vétele rá parancsoltatott. S lett igen nagy lárma, mozgalom Izraelben, a badeni reformátusok a hit dolgában nem kevésbé szilárdok, vagy ha tetszik, makacsok, mint a magyarhoni calvinisták, tiltakoztak a lutheránus erőszak ellen, itt, ott a vakbuzgók merészsége annyira ment, hogy az új ritualéban a „bálványimádás" csiráit látták. Mannheimban, Mosbachban, Heidelbergben s több helyeken is hevesen vitatkozó gyűlések tartattak, számos aláírásokkal ellátott kérelmek készültek, valamint küldöttségek járultak a nagyherceg elé, melyek az agenda-ügybeu új zsinat összehívását sürgették. Miután a szent zaj következtében az egyházi kormány kénytelennek látta magát elébb az uj agenda végleges bevitelét felfüggeszteni, dec. 20-án 1858-ban kelt rendeletben, melyet a nagy herceg mint „summus episcopus" (t. i. az evangy. egyházban) adott ki, azon rituálé egy részben módosítása kimondatott, mi a visszahuzás szelídebb kifejezése volt. Ámult 1862-ben ily hitszabályozó zaj Hannover á b a n fordult elő. A király azon év tavasszán kibocsátott intézvényében Luther kátéjának egy régi, s az orthodoxiának kedvező kiadását, mely a szokásból kiment, mint a vallásos oktatás sinor-mértékét az iskolákba újra bevétetni parancsolá. S a mi már szászszor, most újra megtörtént Hannoverában is, az u j emberek nem akarták az ó embert felöltözni s a megavult káté tanítása nagy és le nem győzhető ellenzékre talált, s a király ki előtt orthodoxus tanácsosai a közvéleményt hamis színben rajzolták, kénytelennek látta magát, a kátéra erőltető rendeletét, bár csak feltételesen, még azon év augusztusában visszahúzni. Az egyházi tekintély elleni küzdésnek a schweizi protestáns egyházban is az újjabb időkben előfordult példái közül, csak azon egyet említem meg, mi Calvin városában, Genevában történt, hol a reformata, vagy nemzeti orthodoxa, saz államkormánytól függő egyház keblében főkép az isteni kegyelem, vagy Isten előtti megigazulás tana feletti versengésből szakadás lett, s mivel az államegyház e részben a szabadabb, a rationalistikus nézeteket fogadta el, az elválók egy úgynevezett, szabad orthovégrehajtásban erőltetett intézvény, hogy a kath. ünnepek alkalmával a protestáns katonák is tarzoazanak az oltári szentség előtt letérdelni. E térdhajtás kérdése azon időben a német földön igen szenvedélyes vitákra adott alkalmat, átalában nagy lármát csinált. Sz. F. doxa egyházat alapítottak, mely az egyház szigorúbb, vagy supernaturalisticus elveit követi, egy oly irányú iskolát is alapított, s az államhatalomtól teljes függetlenségben áll fen, mig F r a n c i a o r s z á g b a n épeti ellenkezőleg a Calvin értelmét követő francia reform, egyháztól a rationalistikus irányú szabad egyház, vagy felekezet vált külön. Angliából is végre, hol az uralkodó püspöki, vagy anglicana egyház szigorú orthodoxiája ismeretes, az ó tan ellen törő újításnak a fennebbiekhea hasonló közelebbi példáját lehet felhozni. C o 1 e n s o , Afrikában natali püspök esete ez, ki a Pentateuchus történelmi hitelességét kétségbevonó, s abban némely elbeszélések képtelenségét kimutató könyvével a zelotákat maga ellen ingerelte, s a szent könyvek isteni tekintélyét megtámadó vakmerőségéért feieletre is szoríttatott, mely per jelenleg éppen folyamatban van. A kegyes olvasó az evangel. egyházban az ó és uj eszmék közötti küzdelemnek fenebbi rövid rajzából látni fogja s arról meggyőződhetik, hogy azon versengéseket .nagy részben az államhatalomnak az egyházi vilaügyekbe parancsoló és szabályozó modorban avatkozása hívta elő és táplálta, mi természetesen azon kérdéssel áll kapcsolatban : bír e az államhatalom az egyházi tanokat szabályozó beavatkozás jogával ? más szókkal: mily viszonyban kell az államnak és egyháznak egymás irányában állani? a mi viszont az egyházszervezés nagyfontosságú kérdésének megoldását foglalja magában. Hogy az nálunk is, Magyarországon, mint Erdélyben a kedélyeket élénken foglalat oskod latja, — tudva van. (Folyt, köv.) Szilágyi Ferenc, a magyar tud. akad. lev. tagja. RÉGISÉG. A NAGY-KAJALI ÁG. VALL. ELFOGLALT TEMPLOM ÜGYÉBEN 1721-iki MART. 29-én TETT VIZSGÁLAT. (Vége.) Térti a fatens, nobilis domina. Helena Vizkelety, nobilis condam Pauli Zöle relicta vidua, in jarn fata possessione Nagy. Kajál comtnorans, catholica ; annorum circiter 70., post juramentum fassa est. Ad pri m u m. Kitül s mikoron épétetelt legyen, nem tudja. Hanem Istenben elnyugodott ura szájábúl számtalanszor hallotta; hogy ő nyilván látta, midőn akkorbéli lutheránus prédikátor, szentelt vizet tartó kőmedencét az templombúi kivetette, és a helyét is bevakoltatta. Tudja és maga szemeivel is látott a fatens, egy szép oltárt a templomban - ki csináltatta, azt nem tudja. Ad secundum, ut primus. Ad tertium. Megnevezett szegény urátúl hallotta a tanú; hogy igen is még tutár járása előtt lutheránusoké \olt; s miképpen bírták pedig, nem tudja. Hallotta a tanú és számtalanszor beszélették neki; sőt maga is nyilván tudja,