Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-12-20 / 51. szám

Mikor a március 15-ki eszmék ellen sok Öreg ur, azon megjegyzést tevé, hogy szépek azok, szép az a szabadság, testvériesség, de népünk még nem érett rá, felelet lön: a szolgaságban egy nép sem érik meg a szabadságra; igy a vallási józan felvilágosultságra egy nemzet sem készittetik eló' a setétségben. A felvilágosultság és szabadság valódi pellikán, mely saját testéből táplálja s növeli magát. Valamint, szabad legyen megjegyeznem, hogy a kör szellemét ma már elzárni, kirekeszteni, annak hóditását megakadályozni lehetetlen. Eszembe jut a Jókai által (tán a Nagy tükör vagy Üstökösben) megénekelt szolnoki bika, mely az alföldi pusztákon először robogó gőzmozdonynak neki rohant s itt természetesen — a költőként — hős halállal kimúlt; valamint ez nem volt képes az uj kornak ez egyik találmányát szétzúzni, s a vasutak terjedését még hősi önfeláldozásával is meggátolni: ugy a kor éltető szelleme ellen hasztalan minden küzdés, azt visszafojtani nem, csak kis időre visszatartóztatni lehet. Másrészt azoknak, kik vallásunk, egyházunkat e szabadszellemü mozgalom által veszélybe döntetni féltik, szabad legyen felemlitnem, hogy épen ezen félelem legerősb bizonyitéka annak, hogy a 16-ik századból kelt orthodoxia mennvire alá van aknázva, oszlopai mennyire korhadtak, s hogy így mennyire szükséges, a keresztyénséget az ujabbkori tudomány erősségeivel megszilárdítani, s ép az összedöléstől biztositani. A mely vallásnak szilárd alapja van valamely népben, azt nem kell a megtámadásoktól félteni. Im nemzetünk politikai vallása mennyi idő olta s mennyi mindenféle téren s eszközökkel megtámadtatott, — kérdem, meglett-e csak ingatva is. Nem kell félteni a ker. vallást, ennek örök igazságait, 18 század vihara dühöngött Krisztus hajója ellen, sok mindenféle ellenség ostromlá már a kősziklát, melyen a ker. egyház áll. Megtámadák egykor a föld minden tudósai, bölcsei; neoplatonikusok, stoikusok, gnosztikusok, meg három század pogánysága,s császársága, elő lett véve minden kitalálható kínzás, majd fellép a világhódító mohamedanismus; — később a minden szentet eb módjára marcongoló, — a drága gyöngyöt sertésként taposó vallásgunyolók, a Bahrdtok s Voltairek s ezeknek légiókra menő társai és ártottak-e a keresztyénségnek ? Lesodorta talán a vihar a hernyót s bogarat a fáról, lehullott talán a megsárgult levél, a megposhadt gyümölcs, — megkarcoltatok tán a külső kéreg, de a fa — a keresztyénség fája szilárdon állott és áll, minden vihar után újra és újra bebizonyítva isteni erejét, s az alatta található boldogító enyhet. E fát isteni kéz ülteté, emberi nem döntheti ki. Mi nem bíztunk soha oly emberekben, kiknek lehelletök orruk lyukában vagyon — az öreg Gedőcziként — az 1662-ik országgyűlés egyik protestáns követeként szólva, — de ilyenektől nem is félünk. Kiben Isten s a keresztyén vallás isteni eredete iránt megingathatlan hit él: az nyugodtan nézi, ha ez örök vallásról némely elavult ruhadarabot levetnek, s az isteni eszméket a korszellem szabta uj mezbe öltöztetik, szentül híve, hogy a vallásból az, mi igaz, mi isteni, élni fog mind az időknek végéig. Farkas József. A BIBLIA. IX. A magyar bibliafordítások általában. (Folytatás.) ívekre terjedő munkát kellene írnom, ha mind azon szószaporitó toldásokat akarnám kijelölni, melyek Károlyi munkáját tarkázzák és éktelenítik. Legyen szabad ezúttal találomra bemutatnom Jobból egy költői darabot szószerint lehető híven fordítva, hogy a mellé Károlyi fordítását állítván, világosan meglássék, mennyi felesleges toldozgatással, mennyi ferde kifejezéssel teli az ö dolgozata. Jób 38, 1 — 15. Ballagi. u És felele Jehova Jóbnak a fergetegböl s mondá : 2i

Kicsoda az, ki meghomályosítja a tanácsot értelem nélküli beszédekkel? 3- Övedzd fel emberül derekadat, hadd kérdezzelek, te meg értesíts engem. Hol voltál, mikor a földet alapítottam ? mond meg, ha tudsz valami értelmest. Károlyi.*) Végezetre felele az Úr Jóbnak a forgószélből, s monda. 3' Kicsoda az, a ki meghomályosítja az I s t e n tanácsát tudatlan beszédekkel ? 3- No most, mint egy vitéz ferfiu övedezd fel a te derekadat, és a mit tőled kérdek, mond meg nékem! Hol voltál mikor a földet fundálnám ? mond meg ezt, ha tudsz valami értelmet. *) A felesleges szókat ritkítva szedettem. B. M.