Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-12-20 / 51. szám

Ki szabta meg mértékét? tudod-e? vagy kihúzta el a mérzsinórt felette ? 6* Mibe vannak eresztve alapzatai ? vagy ki tette le szögletkövét ? 7- Midőn együtt zengedeztek a reggeli csillagok, s Istennek minden fiai üdvrivallásra fakadtak. 8>

Ki rekesztette el kapukkal a tengert, midőn kifakadva az anyaméhből jött elő? Mikor a felhőt tettem öltözetévé, a borulatot pólyájává ? I0,

Midőn kiszabtam neki a korlátot, s oda helyeztem reteszt és kapukat. 11#

S azt mondám: Idáig jösz s nem tovább, itt legyen határa hullámaid szilajságának! n• Parancsoltál-e, mióta meg vagy, a reggelnek ? s tudattad-e a hajnallal az ö helyét? 13- Hogy megragadja a föld széleit, s kirázza belőle a gonoszokat ? u' Hogy átváltozzék mint a pecsétagyag, s mindenek ott álljanak mint diszköntösben. 15,

S elvonatika gonosztól az ö világosságok, és fölemelt karjuk összetöretik, stb. 5* Ki rendelte el a földnek mértékeit ? m o n d meg ha te b ö 1 c s v a g y ! vagy kicsoda mérte meg azt mérőzsinórral ? Avagy az ö alsó fundamentomai micsodán állanak ? avagy ki vetette fel annak szegletkövét ? 7- Mikor a fényes csillagok egyenlőképen dicsérnének e n g e m és az Istennek minden fijai örvendeznének. 8* Avagy kicsoda zárta bé a tengert ajtókkal, holott kifolyna, mint a gyermek az ö anyának méhéből? H o 1 voltál, mikor a tengert felhővel megruháznám? és a homályossággal mint egy pólyával befedezném? 10,

Mikor az én dekrétomom szerint öéretteaföldet megszakasztám, és ö reá reteszt és ajtókat veték ? Azt modván neki: Csak addig jöjj ki, s tovább ne menj, s itt a p a r t ellene áll a te felháborodott habjaidnak. 12,

Avagy a te sz ü 1 e t és e d napjától fogva parancsoltál-e a reggelnek ? Avagy hajnalnak helyét megmondhattad-e ? 13#

Hogy a hajnal f én y e a földnek részeit befogja, mikor a gonosztévő emberek a földről elüzettetnek. u- (Mely föld elváltoztatja ön magát, miképen a pecséttel megjegyeztetett sár, és megláttatnak mi tőlünk annak öltözetei. 15,

És az istentelenektől megtiltatnék az ö világosságok, és a felemelkedett hatalom megtöretnék, stb. Igen jól tudom, hogy a kinek módja és alkalma nem volt a biblia lélekteljes igéivel más uton is megismerkedni, az megszokás által Károlyi hosszadalmas körülirásait, ha mindannyi szépségeknek nem is, legalább a bibliai nyelv oly sajátos kifejezési módjának veszi, mely ódonszerü naivsága által tiszteletet gerjeszt. Távol is legyen tőlem, hogy én a tiszteletet a kegyesség e szentelt maradványától el akarjam vitatni; de annyi bizonyos, hogy a ki Jób könyvét mint a világköltészet egyik legfelségesb termékét hallotta magasztalni, e nézetben nem igen fog megerősíttetni ily kép által, mint ez : ,,avagy kicsoda zárta be a tengert ajtókkal, holott kifolyna mint a gyermek az ö anyának méhéből ?" Az eredetiben használt kép csakugyan fenséges, de a Károlyi körülírása által, mondjuk ki egyenesen, viszszataszítóvá vált. Az eredeti a föld méhéből fakadó ten' gerröl szól, mi jogosította fel Károlyit az anyaméhből kibúvó gyermeket vinnijbe a szövegbe? Avvagy lehet e ily beszédet költészetinek mondani: ..mikor az én dekrétomom szerint ö érette a földet megszakasztám?" Csak nézzük a dolgot elfogulatlanul és lehetetlen be nem látnunk, hogy a mi nem szép, az bár bibliafordításban legyen is, csak nem szép marad és ha valóban ilyen, nem bűnös mulasztás-e részünkről, ha minden módon arra nem törekszünk, hogy a szépnek és igaznak örök forrását, a bibliát nemzetünk is hozzá illő alakban birja ?—De menjünk tovább. Vádolja másodszor Károlyi a Vulgatát e szavakkal: „hogy pedig sokat elloptak és clhadtak benne, az is nyilván vagyon. Lásd meg Genes. 9. vers 6. Igy vagyon : A ki az ember vérét kiontandja, kiontassék annak vére. Elhagyták ezt: Ember által, az pedig igen szükséges cikkely. Matth. 9. Igy vagyon. Nem jöttem hívni az igazakat, hanem az bűnösöket. Elhagyták ezt: Penitentiára, 1 Johan. 5. igy vagyon. Ezeket írom nektek, hogy megtudjátok, hogy örök életetek vagyon, kik hisztek az Isten fiának nevében. Az igaz betűben pedig igy vagyon: Ezeket írom nektek, kik hiszlek az Isten fiának nevében, hogy megtudjátok, hogy örökéletetek vagyon, és hogy higyjetek az Isten fiának nevében. Rom. 11. egy egész sententiát loptak el: Ha cselekedetiből tehát immár nern kegyelem és az cselekedet nem volna cselekedet." Nagy igaza volt kétségkívül Károlyinak, hogy a VuU gatában találtató e hiányokat, mint az eredeti sz. irás nem igazolható csonkításait megtámadta, és csak is vilatási makacsság ragadhatta katholikus ellenfeleit, Káldit és Pázmánt annak állítására, hogy e kihagyások mind helyesek. Igen is a kihagyás Máté 9, 13. igazolható, a mennyiben az ets fjtsTavocav a B. D. L. régi kéziratokban és több régi fordításokban is hiányzik;; de a Károlyi által felsorolt többi kihagyások csakugyan semmiképen nem menthetők. « Általában nem hiszem, hogy mai nap tudós katholicus is helyesnek találhatná, a mit a „Kalauz" Károlyi kifogásai ellen és annak bebizonyítására felhoz, hogy a Vulgata fordítása az eredeti szövegnek is elibe teendő. Mikor Károlyi Gratián Dekretaliáit (Dist. 9. c. ult.) idézi: „ut veterum librorum fides de Hebraeis voluminibus examinandus est, ita novorum veritas Graeci sermonis normám desiderat," Gratiánt hibásan pápának mondja, és erre Pázmán az egészet avval hiszi elüthetni, hogy azt mondja: „Nem igaz, hogy Gratiánus pápa Decreloma volna Dist. 9. mert Gratianus pápa nem volt." Mint ha bizony evvel az idézet tartalma is megvolna cáfolva ! „Nem igaz — folytatja Pázmán