Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-12-20 / 51. szám

PROTESTÁNS E6YHA ISKOLAI LAP SZERKESZTŐ- ÉS KIADO-hivatal: A lipót és szerb-utca szögletén földszint. ELŐFIZETÉSI DIJ: Helyben : házhozhordással félévre 3 frt. 50 kr., egész évre 7 forint — Vidéken: postán szétküldéssel félévre 3 frt. 70 kr., egész évre 7 frt. 40 kr. Előfizethetni minden cs. k. postahivatalnál; helyben akiadóhivatalban. HIRDETESEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. TÁJÉKOZÓ NÉZPONTOK AZ EGYIIAZTÖRTÉNELEM MEZEJÉN. (Vége.) Hány szabad szellem megtöretik ez eljárás folytán? mily szolga szelleművé tétetik az egyháztagoknak ép azon része, melynek mint a hajdan prófétáinak legönállóbbnak kellene lenni ? s hányszor megsértetik, tapodtatik az evangeliomi protestáns elv ? ki gondolna ily csekélységekre !!-Salus rei puplicae .summa lex esto ! Egy más következménye volt e pártfogásnak az, hogy azon theologusok, kik nem hivatalvágyból, tettetésből, de igazi benső meggyőződésből valának az ős orthodoxia hívei, ezek látván a világi kormányoknak övékével egyező vallásos irányát, törekvését, túlságosan elengedék magokat ragadtatni a szent tüz által, s a másként vélekedők ellen nemcsak keményen kifakadának, de még az állam karhatalmát is igénybe akarák venni ellenfeleik leverésére. Már Harms 1817-iki 95 tételének hangján észrevehető az 1815 után uralomra jutott európai szellembe való támaszkodás. Igy szól a reformáció 3 százados ünnepén kibocsátott tételei közül egybeiv (3-ik): Korunk pápájának, antikrisztusának mondhatjuk a hit dolgában: az észt, — a cselekedétekre vonatkozólag a lelkiismeretet; másikban: Kalixtus midőn az erkölcstant a hittantól különválasztotta, felállitá a lelkiismeret királyiszékét, Kánt pedig, ki a lelkiismeret önkormányzatát tanitá, ezt abba beleülteté; vagy: Ha az ész a vallásügyekben több akar lenni, mint laikus, eretnek lesz. Ismét: az ész dühöngve jár szét a lutheri egyházban, lerántja Krisztust az oltárról, ledobja Isten szavát a szószékből, sarat hajit a keresztvizbe, összezagyvál mindenféle népet a komaságban, letörli a gyónószékek felirar " tát, kipiszszegi a papot. Es ezt már oly rég teszi, még sem kötözzük meg? stb. Majd 1827-ben Hahn Ágoston, lipcsei tanár, székfoglaló beszédében valamennyi rationalistánák az egyházbóli kiküszöbölését sürgeti; 1830-ban egy hírlapi cikk által felhívatik az államhatalom, hogy Geseniust és Wegscheidert, hallei tanárokat, keresztyén ellenes tanaik és tanításaik miatt a hivatalból mozdítsa el. Igaz hogy a kormány efféle, a szabadtudományos vizsgálódás elleni botrányos felhívásoknak nem engedett, de hogy e fenyegető fellépések az egyháztan szabad fejlődésének előnyére nem voltak, könnyen gondolható. Ily körülmények s befolyások közt állt elő a 19. század dühös orthodoxiája, mely támaszkodva a világi kormányokra, s másrészt ezek előtt érdemeket szerzendő, ritka hősiességgel kél ki minden józan szabadság, felvilágosultság ellen, — tiporja az uj szellem csiráját, hol csak megpillantja, s keresi a rést, hol az ó szellemet visszahozhatná. Hogy mik történnek e tekintetben, nem e lap szíík terén felsorolandók, elmondja a 19-ik század egyháztörténelme, el a külömbféle egyházi lapok, helylyel közzel mi is igyekvénk néhány fontosb jelenetet időnként felmutatni. Sok volna az mind, elég lesz egy két szó. Elég lesz Hengstenberg, Rudelbach s ilyek neveit, ezek dogmatikáit, sz. történelmeit, fanatikus polémiáit felhoznom. Vagy a rajnamelléki énekeskönyv, hannoverai katechizmus-vitát említenem, melyek egyedül azon okból keletkeztek, mivel az illető tartományoknak orthodoxiában s 103 ^