Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-12-13 / 50. szám

GYÁSZHIREK. Igazságos és érdemdús embernek emléke áldott örökké! „Evanjelik 1863. 25-ik szám." Ezen sorok legyenek szentelve egy tanult, jó és nemeslelkü férfi emlékének, kit a bölcs isteni gondviselés élte legjobb s legáldásosabb napjaiban szakasztott ki az élők sorából s ama boldog örökkévalóságba vitt át. Néhai nt. Kis Jeszenay Jeszenszky Károly, a bács-szerémségi esperesség érdemdús dékánja, a szerémség egyetlen egy szláv egyházának lelkésze, Pétervárad őrvidéki parancsnokságának 0 Pázsua helységében; rövid, néhány heti betegeskedése után, vízkórságban, élte 49-ik évében, szeretett nejének fájdalmára" és szomorúságára, 7 kiskorú gyermekének s egyházának bánatjára f. é. aug. 8-án jobb létre szenderült. — A fájdalom és részvét nem csak a közelünkben, hanem a távolabb lakó szerbek között is általános, mert ö erkölcsös, feddhetlen jó és nemeslelkü férfi volt s ezen szép és nemes erények, valamint minden embernek, úgy kiváltképen a lelkészeknek megkívántató kellékei. — S épen azért, mert életét a feddhetlen erkölcs, szilárd kitartás és határozott szándék jellemzé, 14 éven keresztül áldásteljesen munkálkodott egyházában, a köztisztelet és szeretet tárgya lön, s kieszközlé kiváltképpen azt, hogy egyházába egy második szükségelt tanitó hivatott, az iskolának való épület a község pénzéből vétetett meg, s maga az egyház is mind erkölcsben nemesbült és emelkedett, mind pedig az anyagiakban tetemesen szaporodott és nagyobbult. — Ismertem öt ifju korától fogva 14 éven keresztül, 0 Pázsuán vele mint tanitó szolgáltam és működtem, s bátran moodhatom, hogy e férfi kebelében Isten iránt való hit és bizalom érzete lángolt, s hogy a köztiszteletre és szeretetre érdemes s méltó volt. — 0 itt e földön dicsőítette, tisztelte s imádta Istenét, dicsőítse meg, magasztalja fel ezért a mindenható ott fent az örökké valóságban, s atyailag gondoskodjék szeretett neje s árváiról ! A megboldogultnak végtiszteletére, nagy távolság miatt, a szláv lelkész urak közül senki sem jöhetett, mert a temetésnek közvetlen a következő napon kellett megtörténnie, mivel a test a nagy hőség miatt romlásnak indult; ennek következtében Aug. 9-kén d. u. nt. Wéber András, úr az új pármaiak német ajkú lelkésze, megragadó ésszivhez szóló beszédet tartván, s a helybeli tanitó t. Kopcsikur szláv nyelven irt búcsúztatóját olvasván fel koporsója felett, egyházhivei által s majdnem az egész községtől kisértetett ki a végnyúgalom helyére s adatott át az anyaföldnek. Aug. 10-kén, azaz a temetést követő napon T. Mrva J. petrovai segéd lelkész ur érkezett meg, — küldve nt. Stehlo János ur által, mint főnökétől, az elhunytnak temetésére ; s annak dacára, hogy a temetés után érkezett meg, az egész gyülekezet közkívánatára zsúfolásig telt templomban tartá megható gyászbeszédét, alulírott az elhunytnak következő életirását olvasván fel: Néhai nt. Jeszenszky Károly, az ág. hitv. bács-szerémségi esperesség érdemdús dékánja s Ó Pázsuai ev. lelkész, született itt Ó Pázsuán 1814. máj. 3-án, hol atyja néhai Kis Jeszenay Jeszenszky Sámuel lelkész volt. ElsÖ tanulmányait a helybeli részint a szláv, — t. Garay János akkori tanítótól, részint pedig a német iskolában nyeré. — Atyjának halála után 1825-ben Szt. Lőrincre ment, hol Háág tanítójának vezetése alatt a grammatikai tanulmányokat bevégzé, s azontúl a magyar nyelv alapos megtanulására szentelé magát. — Innen Pozsonyba ment, a hol az akkori jeles tanárok: Grosz, Schröer, Zsigmondy, Severlay, Kovács-Martiny, Greguss és Bilnic bölcs vezetése mellett gymnasiumi és theologiai tanulmányait bevégzé; 1837-ben candidaticumi vizsgát tett. — Ezután Baltaván tek. Horváth Eduárd úr gyermekeinél nevelősködött. — 1840-ben a külföldi egyetemet — Jénát — látogatta meg, honnan egy év múlva hazájába visszatért. — Haza jővén, 2 évig néhai nt. Leska István úr ó-pázsuai lelkész s sógoránál készült elő a lelkészi pályára, mig 1843-ban a petrovai ev. lelkész s föesperesthez néhai nt. Stehlo János úrhoz hivatott meg segédlelkészül, a midőn is az akkori főt. Szeberini János superintendens által a papi pályára avattatott fel. — Innen 1845-ben Uj-Vidékre hivatott meg lelkészül, s ugyanazon évben házasságra is lépett a még élő megszomorodott özvegy Mártonffy Karolina asszonynyal, kivel 18 éven keresztül példás házasságban élve 9 gyermeket nemzett, a kik közül kettő meghalt, hét pedig árván kesergi szeretett atyjuk halálát. 1849-ben Uj-Vidék helységének katonai erő általi elpusztítása következtében O-Pázsuán sógoránál keresett menedéket. — Az akkor dühöngő betegségnek — cholera — szeretett sógora és neje egy napon lettek áldozatai, s a gyülekezet egyhandulag a néhai nt. Jeszenszky Károly urat választá meg lelkészeül, a hol 14 éven keresztül példásan élt s áldásteljesen működött, rövid szenvedés után, fent nevezett napon végezte be földi pályáját élte 49-ik évében. Áldott legyen emléke! Langhoffer J. után Terray Gy. Nemcsak a kegyelet, de az élők serkentése is megkívánja, hogy elhunyt jeleseinkről megemlékezzünk : én tehát, ki lelkületemnél fogva a lelkészi hivatalt igen tisztelem, de egyszersmind azon hivatalt viselőknek, leginkább pedig egyházmegyémet illetőleg—hivatalos állásomnál fogva —ismeretével birok,—nem mulaszthatom el ezen alább foglalt közleményt — miután az ínég idáig tudtommal senki által nem tétetett, — becses egyházi lapjaiba leendő fölvétel végett megküldeni. * * * „Az ös-dobronyi ágostai hitvallású evangeliomi egyházközség igen érzékeny veszteséget szenvedett, lelkészének, az Áron Perlaki család ez időben utolsó egyházi tagjának, tiszt. Perlaki István úrnak e jelen évi octóberhó-