Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-12-13 / 50. szám

mibenléte felöl alulírottnál tudakozódnak, ezennel ismételve tudtul adatik, miként a sorshúzás, a lapok útján korábbi időkben történt közhírré tételek értelmében, a beállott mostoha idők miatt, jövő 1864. évi oet. hó 1-sö napjára halasztatott, mivégböl újból és egész tisztelettel felkéretnek azon kegyes pártfogók, a kiknél sorsjegyek eladás végett léteznek, miként azokat, maguknál továbbá is megtartani s elárusitásukat eszközölni az időnként beszivárgó pénzeket pedig egyházi pénztárnok, ifj. Dukai György úrhoz cimezve, szinte időközönként beküldeni szíveskedjenek ; reménylhetö, hogy addig, jobb idők beálltával, az imént rosz kelendőségnek indult sorsjegyek nagyobb része el fog adathatni, s az egyház aggodalmai nagy mértékben meg lesznek szüntetve. Gömöry Frigyes. i • V. i TÁRCA. EGY BEVÉGZETT TÉNY. Közelebbről olvastuk a bécsi lapokban, hogy ö cs. és apóst. kir. Felsége m. novemb. 23-án kelt legfelsőbb határozatával bécsi helyőrségi evangel. lelkész Szeberinyi Jánost ugyancsak a bécsi evangel. theologiai facultáshoz a a gyakorlati theologia r. tanárává legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. E kinevezés, ugy látszik egy megürült tanszéknek szokott és szabályszerű betöltésénél egyebet nem jelent, az mégis közelebbről tekintve a dolgot, némi fontossággal bir. Szeberinyi János úr a fenemlitett theol. tanszékben, az utóbbi években sokat emlegetett Kuzmány Károly úr utódja, ki jelenleg turóc sz. mártoni lelkész és patentalis evang. superintendens. Tudva van, miszerint Kuzmány úrnak az utóbb emiitett föpásztori hivatalra megválasztatása a pátens kérdéséből eredett sajnos szakadás következése volt, s épen azért a dunáninneni ág. h. ev. superintendentia jelenleg egy a kerület legnagyobb részétől elismert autonomicus, valamint körülbelöl 20 tót egyháztól elfogadott patentalis superintendenstöl kormányoztatik, kik meglehetős éles egyházi és politikai ellentétben állanak. Az is tudva van, hogy Kuzmány úr bölcs és mindig szükséges elövigyázatból superintendenssé felavatása után is bécsi tanári székéről nem mondott le, de annak fele fizetését húzván, Bécsből kormányozta maga kerületét és híveit. Az 1860-ki oct. 20-án bekövetkezett változás mutatta, hogy az említett elővigyázat nem volt szükségfeletti. Eljött az idő, midőn Kuzmány úrnak a két széken kényelmesen ülést elhagyni kellett, és Turóc Sz. Mártonra ad patrios et nationales lares átköltözni. Azonban akkor is bécsi tanszéke csak ideiglenesen lön pótolva, — mi most már a fenebb emiitett legfelsőbb és legkegyelmesebb kinevezés által betöltetett s igy bevégzett ténynek mondható. Mi következik ebből? azt kitalálni a h elyzetel és viszonyokat ismerő olvasóra bízom. Légyen szabad megemlitni azt, hogy a mondott theologiai tanszékkel a prot. egyházi jog tanítása is összekötve van, mi kétségen kivül annak fontosságát neveli. E tudományban készítette Kuzmány úr a nyomtatásban is megjelent ismert tankönyvét, mely minden fogyatkozásai mellett a hozzácsalolt okleveles gyűjteményért, maradandó történelmi becscsel bir. Kevésbé van tán tudva azon körülmény miszerint Kuzmány úr, ki az ngynevezett episcopalis rendszer követője, s annak elveit vallja, mint akkor általánosan hitték, az 1850-kí febr. 10-én kiadott s az evang. egyház jogait és szabadságát ideiglenesen felfüggesztő b. Haynauról nevezett rendelet létrejövésére lényeges befolyással lett volna. Alólirt a protestáns autonómiának, a törvények és jó értelemben vett egyházi autonómiának szive teljességégéböl barátja, valamint Kuzmány urnák, mint meggyőződése szerint pánszlávnak nem barátja, azonban tőle szép tudományáért, s főkép a theologiai tudományokban alapos jártasságáért, — mi jelenleg nem minden autonomicus bokorban hever, — maga becsülését meg nem tagadhatja, s épen azért szeretné, ha Kuzmány ur ismét az iskolának vissza adva lenne, s neve az evangel. egyházat zaklatni megszűnnék. Erre csak egyetlen mód van, csak egy ut vezet, a fenforgó, ugy nevezett patentalis ügyben „megadni Istennek, mi Istené, a császárnak, mi császáré/' azaz : ha tót evangelikus atyánkfiai, s kivált nemzeti igényeik irányában méltányosok és igazságosok leendünk, s őket az isteni első és nagy parancs értelmében ugy szeretjük, mint magunkat, s azzal ö cs. és apóst. kir. kir. Felségének legkegyelmesebb urunknak sokszor nyilvánított legfensöbb kegyelmes és atyai akaratját teljesitendjük. Ha versengés és perlekedés utján keressük az óhajtott célra jutást, oda aligha eljutandunk, de ha különvált tót atyánkfiai iránt a türelem, szeretet, s igazságosság szabályait követendjünk, azok hozzánk önként és maradandólag visszatérnek. Igy, csupán igy vonjuk el legbiztosabban az alapját Kuzmány ur befolyásának, minket háborgató működésének, s a tót nemzet részéről ötet környező rokonszenvnek, igy megszűnik ama nemzeti izgalom is, mi ránk a mivelt külföld előtt némi homályt vet, egyházunkat folyvást gyengiti, zsibbasztja, a vallásos élet kifejlődését gátolja, iskoláink felvirágzásának s a tudományosság gyarapodásának útjában áll, midőn a nemzeti és politikai súrlódásokkal vesződés, sok jobbra fordítható időt felemészt. Ha nem szeretjük Kuzmány urat, szeressük a jámbor, becsületes és vallásos érzelmű evangel. tót népet s ezt igy az autonomia védpaizsa alá bizonyosan vissza hozzuk, legyünk irántuk igazságosak, s a pánszlávok hatása azonnal megsemmisül. Én példákat és neveket nem idézek, mert exempla sunt odiosa, azok ugy is tudva vannak, és ismeri minden, a^iígw*rni akarja. E g'wwf^ -tót protestáns.