Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-12-13 / 50. szám

mibenléte felöl alulírottnál tudakozódnak, ezennel ismé­telve tudtul adatik, miként a sorshúzás, a lapok útján ko­rábbi időkben történt közhírré tételek értelmében, a beál­lott mostoha idők miatt, jövő 1864. évi oet. hó 1-sö nap­jára halasztatott, mivégböl újból és egész tisztelettel felké­retnek azon kegyes pártfogók, a kiknél sorsjegyek eladás végett léteznek, miként azokat, maguknál továbbá is meg­tartani s elárusitásukat eszközölni az időnként beszivárgó pénzeket pedig egyházi pénztárnok, ifj. Dukai György úr­hoz cimezve, szinte időközönként beküldeni szíveskedje­nek ; reménylhetö, hogy addig, jobb idők beálltával, az imént rosz kelendőségnek indult sorsjegyek nagyobb része el fog adathatni, s az egyház aggodalmai nagy mértékben meg lesznek szüntetve. Gömöry Frigyes. i • V. i TÁRCA. EGY BEVÉGZETT TÉNY. Közelebbről olvastuk a bécsi lapokban, hogy ö cs. és apóst. kir. Felsége m. novemb. 23-án kelt legfelsőbb hatá­rozatával bécsi helyőrségi evangel. lelkész Szeberinyi Jánost ugyancsak a bécsi evangel. theologiai facultáshoz a a gyakorlati theologia r. tanárává legkegyelmesebben ki­nevezni méltóztatott. E kinevezés, ugy látszik egy megü­rült tanszéknek szokott és szabályszerű betöltésénél egye­bet nem jelent, az mégis közelebbről tekintve a dolgot, némi fontossággal bir. Szeberinyi János úr a fenem­litett theol. tanszékben, az utóbbi években sokat emlege­tett Kuzmány Károly úr utódja, ki jelenleg turóc sz. mártoni lelkész és patentalis evang. superintendens. Tudva van, miszerint Kuzmány úrnak az utóbb emiitett föpász­tori hivatalra megválasztatása a pátens kérdéséből eredett sajnos szakadás következése volt, s épen azért a dunáninneni ág. h. ev. superintendentia jelenleg egy a kerület legnagyobb részétől elismert autonomicus, valamint körülbelöl 20 tót egyháztól elfogadott patentalis superintendens­töl kormányoztatik, kik meglehetős éles egyházi és politi­kai ellentétben állanak. Az is tudva van, hogy Kuzmány úr bölcs és mindig szükséges elövigyázatból superinten­denssé felavatása után is bécsi tanári székéről nem mon­dott le, de annak fele fizetését húzván, Bécsből kormá­nyozta maga kerületét és híveit. Az 1860-ki oct. 20-án be­következett változás mutatta, hogy az említett elővigyázat nem volt szükségfeletti. Eljött az idő, midőn Kuzmány úr­nak a két széken kényelmesen ülést elhagyni kellett, és Turóc Sz. Mártonra ad patrios et nationales lares átköl­tözni. Azonban akkor is bécsi tanszéke csak ideiglenesen lön pótolva, — mi most már a fenebb emiitett legfelsőbb és legkegyelmesebb kinevezés által betöltetett s igy bevég­zett ténynek mondható. Mi következik ebből? azt ki­találni a h elyzetel és viszonyokat ismerő olvasóra bízom. Légyen szabad megemlitni azt, hogy a mondott theologiai tanszékkel a prot. egyházi jog tanítása is összekötve van, mi kétségen kivül annak fontosságát neveli. E tudományban készítette Kuzmány úr a nyomtatásban is megjelent is­mert tankönyvét, mely minden fogyatkozásai mellett a hozzácsalolt okleveles gyűjteményért, maradandó törté­nelmi becscsel bir. Kevésbé van tán tudva azon körülmény miszerint Kuzmány úr, ki az ngynevezett episcopalis rendszer követője, s annak elveit vallja, mint akkor általá­nosan hitték, az 1850-kí febr. 10-én kiadott s az evang. egyház jogait és szabadságát ideiglenesen felfüggesztő b. Haynauról nevezett rendelet létrejövésére lényeges be­folyással lett volna. Alólirt a protestáns autonómiának, a törvények és jó értelemben vett egyházi autonómiá­nak szive teljességégéböl barátja, valamint Kuzmány ur­nák, mint meggyőződése szerint pánszlávnak nem ba­rátja, azonban tőle szép tudományáért, s főkép a theo­logiai tudományokban alapos jártasságáért, — mi je­lenleg nem minden autonomicus bokorban hever, — maga becsülését meg nem tagadhatja, s épen azért szeretné, ha Kuzmány ur ismét az iskolának vissza adva lenne, s neve az evangel. egyházat zaklatni megszűnnék. Erre csak egyetlen mód van, csak egy ut vezet, a fen­forgó, ugy nevezett patentalis ügyben „megadni Isten­nek, mi Istené, a császárnak, mi császáré/' azaz : ha tót evangelikus atyánkfiai, s kivált nemzeti igényeik irányá­ban méltányosok és igazságosok leendünk, s őket az isteni első és nagy parancs értelmében ugy szeretjük, mint ma­gunkat, s azzal ö cs. és apóst. kir. kir. Felségének legke­gyelmesebb urunknak sokszor nyilvánított legfensöbb ke­gyelmes és atyai akaratját teljesitendjük. Ha versengés és perlekedés utján keressük az óhaj­tott célra jutást, oda aligha eljutandunk, de ha külön­vált tót atyánkfiai iránt a türelem, szeretet, s igazságos­ság szabályait követendjünk, azok hozzánk önként és ma­radandólag visszatérnek. Igy, csupán igy vonjuk el leg­biztosabban az alapját Kuzmány ur befolyásának, minket háborgató működésének, s a tót nemzet részéről ötet kör­nyező rokonszenvnek, igy megszűnik ama nemzeti izga­lom is, mi ránk a mivelt külföld előtt némi homályt vet, egyházunkat folyvást gyengiti, zsibbasztja, a vallásos élet kifejlődését gátolja, iskoláink felvirágzásának s a tudomá­nyosság gyarapodásának útjában áll, midőn a nemzeti és politikai súrlódásokkal vesződés, sok jobbra fordítható időt felemészt. Ha nem szeretjük Kuzmány urat, szeressük a jámbor, becsületes és vallásos érzelmű evangel. tót népet s ezt igy az autonomia védpaizsa alá bizonyosan vissza hozzuk, legyünk irántuk igazságosak, s a pánszlávok ha­tása azonnal megsemmisül. Én példákat és neveket nem idézek, mert exempla sunt odiosa, azok ugy is tudva vannak, és ismeri minden, a^iígw*rni akarja. E g'wwf^ -tót protestáns.

Next

/
Thumbnails
Contents