Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-12-13 / 50. szám

A Károlyi ttáspárféle bibliafordítás különösön. „Old le sarudat lábaidról, mert a hely a hová lépsz, szent föld !u

ezt súgja valami lelkünkben, valahányszor a népek szentelt könyvéről, a bibliáról akarunk szólani. Jaj a vakmerőnek, ki feledve azt, hogy a part- és fenék nélküli tengeren, melyet vallásos érzésnek nevezünk, embernek nem adatott más biztos delejtü, Isten igéjénél, — erről ugy beszél, hogy embertársait lelkük üdve iránt zavarba ejti és vallásos érzésüket megbotránkoztatja. — Nem csupán kényes tehát, hanem valósággal lélekben járó dolog a biblia körül gyakorlandó kritika. Midőn azért én ezúttal különösön azon bibliafordításról akarok szólani, mely nálunk magyar protestánsoknál több mint harmadfél század óta a hívek köztulajdona, megvallom, nem kis zavarban vagyok, mikép ejtsem nézeteimet úgy, hogy midőn az igazságnak kivánok szolgálni, a tartozó tiszteletet ne látszassam sérteni, és ne csökkentsem a kegyeletet oly mü irányában, mely bármilyen legyen is irodalmi értéke, az áldás, melyet az egyházban megtermett, kétségbevonhatlan, mert milliom meg milliom magyar ember abból tanulta meg az üdv igéjét, abból épült, abból merített vigaszt szenvedésiben, abból tanulta meg ismerni Öt, ki maga az élet, az út és az igazság. Legyen azért áldott Károlyi Gáspár emlékezete közöttünk mind örökké! Azt hiszem azonban, roszul tisztelnök meg a kegyes férfi emlékezetét, ha müvét javítás alá többé nem jöhetönek mondanók s arra a csalhatlanság bélyegét akarnók rányomni, miáltal azt Isten eredeti igéjével egy színvonalra tennők; holott maga Károlyi Gáspár a Visolyi 1590-ben kijött bibliafordításának első kiadása előszavában a Vulgatáról szólván, kimondja : „nem lehet az emberinek olyan méltósága mint az Isteninek " Arany szavak, melyekhez saját munkájában magát szorosan szabni a kegyes férfi bizonyosan el nem mulaszt vala, ha jó akaratát irói tehetsége csak némileg is megközelíti. Azonban sajnos, de igaz, hogy a mely fogyatkozások es botlások miatt ö a latin elődjét vádolja, azok ö nála mind fokozott mértékben találhatók. Vádolja ugyan is Károlyi a Vulgatát először : „hogy sokat adtak ahoz, és abban sok toldalék vagyon, bizonyítjuk példákkal: Lásd meg Gen. 4. v. 8. Az vulgata editioban igy vagyon : Monda Kain Ábelnek, mennyünk ki. Ez pedig (mennyünk ki) nincsen az igaz betűben, hanem csak igy vagyon: Szóla Kain az Ábelnek, és mikor volnának az mezőn stb. Gen. 32. v. 29. Az régi bibliában igy vagyon. Miért tudakozol az én nevemről, mely csudálatos. Ez pedig (mely csudálatos) nincsen az igaz bibliában stb. stb." Azt kérdem már most, ha Károlyi e szavai szerint az értelmet kiegészítő szók toldása a fordításban kárhoztatandó hiba, mikép esik az, hogy ily toldások nála meg rendin vannak ? Avvagy nem toldás e az, midőn Gen. 6, 3. e szavak helyett: „legyenek tehát napjai szász hűsz év, Károlyinál ezt olvassuk : „mindazáltal engedek nekik megtérésre szász húsz esztendőket." Ha Károlyi a fordítás feladatáról tiszta fogalommal bír, lehetetlen lett volna be nem látnia, hogy oly nemű toldások, melyek az iró ki nem mondott, csak általunk sejtett gondolatit a szöveg közé csúsztatják,sokkal veszedelmesebbek, mint a Yulgatából idézett, hogy ugy mondjam, anyagi bővitések. De Károlyi fordítása ilynemű bővítéseknek sincs hí jávai, igy midőn Gen. 12, 9 e mondatot: és elkoltözék Ábrám, mindég tovább költözvén délre, ekkép fordítja : „és elméne Ábrám , szünetlen menvén a Kanaán földének dél felől való részére." Hát mikor Gen. 23, 11. e helyett; nem, uram! hallgass meg engem : a mezőt neked adom, valamint a benne levő barlangot is tenéked adom, Károlyi igy fordit: „Nem úgy szerető uram, halld meg az én szómat: azt a mezőt neked adom és a mely köböl vágott temető hely vagyon abban néked adom." És tovább 13. v. e helyett: Ugyan, ha meghallgatnál engem! megadom a mező árát vedd el tőlem, Károlyi igy fordit: ha t e v a g y az, aki nekem adod a mezőt, kérlek halld meg beszédemet; megadom a mezőnek árát, kérlek vedd el tőlem." Nem inkább megbocsáthatók-e a Yulgatából idézett toldások, melyek a gondolatot kikerekítik, mint oly haszontalan bővítések, melyek a mondat értelmét még csak jobban bebonyolitják ? — Oly toldások sem hiányzanak Károlyinál, melyek a Vulgatából idézetteknek szakasztott másai, mint pl. Gen. 24, 22. hol e mondat; „melyet ada a leány arcájára" épen úgy nincs az eredetiben és Károlyi által csak a vers kiegészítésére lett betoldva, mint a Vulgatában a „menjünk ki" szavak. (Folyt, köv.) ISKOLAÜGY. A B.-SOMOGYI EV. REF. NÉPISKOLAI TANÜGYI BIZOTTMÁNY GYŰLÉSE, S PÁR MEGJEGYZÉS. Nagytiszteletü szerkesztő Úr ! Szíves bizalmától bátorittatva, a közjó érdekében újra zörgetek ajtaján igénytelen tudósításommal „handabandázó vidékünkről."*) Későn jövök egy kissé az igaz, de jót hozni soha sem késő. Tudósításom a Iíálmáncsán f. évi máj. 6-án nt. Kacsóh Lajos esperes úr elnöklete alatt, körlelkészek, kinevezett tagok — a földészosztályból is, — és számos, a tanügy iránt meleg részvéttel viseltető lelkészek s tanitók jelenlétében tartott e. megyei tanügyi bizottmány gyűlésének csak ép most köröztetett jegyzökönyvére terjeszkedik ki, közölvén lehető *) Igy nevezte ezt e becses lapokban a mult év őszén egy dráv-a vidéki ügyetlen levelező, azon hires specimen pörben, melynek folyamán a világ minden zögezugából, körlelkészek s egyéb másoknak általa összetiprottnak vélt becsülete romjaiból csudamunkával összehordozott adatok resume-jeül bámulatos bölcseséggel belön bizonyitva, hogy ha rosz lábon áll nálunk a népnevelés, annak minden-minden lehet az oka, csak egyedül a tanitók nem. V. I.