Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-12-13 / 50. szám

nyoma), melyeknek mindenike a kőfalnak magasságát felhaladja." — Semmi sem tüntethetné ki jobban e magyarításnak helytelenségét, mint ha azzal a Komáromyféle ép oly hü mint találó fordítást vetjük össze. Bloch-Ballagi Komáromyval egy nyomon járva igy fordit: „Termékeny hajtás Josef, termékeny hajtás forrás mellett; ágazati felnyúlnak a kőfalra." A Vulgata py szót szem értelmében vette, ugy hogy volna szemre való, innen Káldinál: ékes tekintetű. 23. v. A kéziralbeli Káldiban helyesebb : h á b o rgattanak ő vele," minta nyomtatásbeliben: feddődtek" a Vulgatának „jurgati" kifejezésére. 24. v. Fentebb már kimondtam volt, hogy Károlyi a biblia magyarításában nem használta a héber eredetit, hanem másodrendű forrásokat követett és különösen latin fordítások után indult, ki ezt nem eléggé bebizonyított állitásnak, tán puszta ráfogásnak nézné, vegye figyelembe, e versben az annak okáért kifejezést, mely megfogható, ha pusztán Tremelliust tartva szem előtt, e mondatban: „u n d e fűit pastor et lapis Israelis," az unde szót ez értelemben vette, hogy annak okáért; de a héber « DE?)? ezt soha sem teszi, hanem mindég csak helyt jelentő értelemben használtatik. A kéziratbeli Káldi hasonló hibába esik a Vulgata fordításában, mit a nyomtatásbeli kiigazít, mig Tarkányi fordításában a kérdésben lévő kifejezés egészen elvész. Mennyivel helyesebb itt a Heltai fordítása, de kiváltképen a Komáromyé. 25. v. E vers fordításában Károlyi különös eljárást követ: mig az első részt egy egész mondattal (mo n d o m, hogy vágynák ezek) megtoldja, addig a másodikban az eredetit csonkító összehúzással él: „itt alatt való földi áldásokkal," e helyett: „a mélység áldásival, mely alant terül." A Vulgatát Tárkányi adja leghelyesebben vissza. Ha már most az elemzett fordításokon végig nézünk, ha a szövegeket egybevetve, azoknak értékét és egymáshozi viszonyokat elfogultság nélkül mérlegeljük,ítéletünk ekkép alakul; H e 11 a i a tartalommal együtt az eredetinek szóiami formáját is átakarja ültetni; de midőn az idegen szabású beszédet nyelvünkre átteszi, ezt nem birja mindég ugy ejteni, hogy a magyar beszédet természetes járásából ki ne vegye, a mire mutatványdarabunk mindjárt első verse világos példát szolgáltat; általában azonban, bár nyelvéraéke nem|biztos, müizlése nem szabályozott, még is többnyire szerencsésen birkózik meg nyelvünk akkori fejletlenségével. — Károlyi irálya nem tanulmányozott, parlagian magyar, de azért még sem teszm,észetes; nem feszesen az idegen szöveghez alkalmazkodó, még sem szép, mert hangarány ós kifejezési szabatosság nélkül áradozik. Nyelvezete a közbeszéd színvonalán ritkán emelkedik feljebb és ott is ugy forgolódik, hogy meglátszik, mikép formáról, nyelvcsinről tudata sincs: told, fold, változtat az eredetin, hogy^ennek tartalmi mását adja,nem is sejtvén azt, hogy irodalmi műnél a forma átváltozt^val neme is átváltozik; mást mondámért máskép van mondva. — Káldi öntudatos műgonddal fordit ; keze alatt a nyelv elveszti merevségét és könnyű szerrel simul az idegen észjáráshoz ; az előtte szokásban volt körülirásos modor,al'ogalmakatinkábbleiró mint jelző kifejezésmód nála eltűnik s ez által a beszéd szintúgy nyer érthetőségben mint szabatosságban; nyelve oly könnyű folyású, hogy az olvasó észre nem veszi, ha itt ott idegenszerű fordulatot lop be a magyar beszédbe és néhol oly szólást tesz kelendővé, mely nem egészen igazolható. A tökély e fokára azonban Káldi csak lassan fejlődve jutott el s épen ez teszi birtokunkban levő kéziratát oly nagybecsüvé, hogy módot nyújt e fejlődés menete tanulmányozására. A kézirati Káldi még oly függésben, van a héberből fordító Heltaitól (néha Károlyitól is,) hogy — a mint fentebb láttuk — sokszor a miatt a Yulgatától is eltér. A nyomtatásbeli javított fordításban ott, hol a héber és Vulgata közt eltérés van, e befolyás aló] öt teljesen emancipálva látjuk, mig másutt meg még közelebb jár Heltaihoz ; azonban általában itt már inkább a nagy nyelvmüvész Pázmán iskolájának nyomaira akadunk. — Csipkés Komáromi eredetije nyelvét jobban érti minden elődeinél, de ő a szövegnek inkább betűjét tanulmányozza mint szellemét, inkább azt nyomozza mit jelent a szó, mint azt, hogy mily fordulat által nyeri azon lelket megkapó kiválóságát, mely a bibliai legegyszerűbb előadásnak is annyira sajátja ; azért fordítása az eredeti betűjéhez ragaszkodó, inkább anyag-, mint alakhü, jobban adja vissza a szót, mint annak lelkét és sokszor a héber esze- és szavajárása szerint beszélteti a magyar bibliát. Minthogy azonban a valódi értelem visszaadásában mindent megtett, a mi akkoriban, az exegeticai tudomány akkori álláspontjához képest elérhető volt és fordítását ugy intézte, hogy eredetijénél se többet se kevesebbet ne mondjon: igen gyakran nem keresve is eltalálja az igaz hangot és eredetijének finomabb árnyalatait, színezetét is tükrözi vissza. Hűség tekintetében Komáromy bibliája az előtte megjelent fordításokat egyről egyik mind messze túlhaladja. — Bloch-Ballagi előképének oly mását törekszik adni, melyben — mennyire nyelvünk birja — amannak minden sajátságai, még különözései is utánozva legyenek; tán többet akar mint a mennyit elbír, de visszaakarja adni az eredetit ugy, a mint a szerző adta volna, ha magyarul beszél; vissza akarja adni a nehézkes nyelvet ugy mint a könnyen folyót, eredetije hibáit, a\ult formáit ugy mint annak szépségeit. — Tárkányi fordítása legszólóbb tanúság arról, hogy nyelvünk Heltai ideje óta mennyire fejlett, mennyit nyert szókincsi szabatosságban ugy mint szerkesztési könnyüség és hajlékonyságban ; de Tárkányi szabályzott olöadásu nyelve, könnyű folyású irálya modern színezetű s épen azért nem arravaló, hogy az ó szövetség ódon egyszerűségét vagy az uj szövetség egészen sajátos nyelvezetét híven visszatükrözze. S itt nem titkolhatom el csodálkozásomat a felett is, hogy midőn Tárkányi a Káldi nyomán eszközlendő fordításhoz fogott, azon megbecsülhetetlen bibliafordítás"! kincset, melyet Káldi ké&jjralában bírunk, felhasználni elmulasztotta. (í PÁPA