Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-11-29 / 48. szám

járni, miután azon férfiaknak, kik néptanítókat akarnak nevelni, különösen kipróbált jellemű, szeplőtlen életű embereknek, vallásszeretö keresztyéneknek s jó hazafiaknak kell lenni, mert csak ilyenek nevelhetnek hasonló tanítókat. Az igazgatónál különösen arra is kell még ezeken kivül nézni, hogy képes legyen a felügyelete alá bizott intézetet jó rendben tartani s azt atyai szeretettel párosult szigorral kormányozni. S hogy ily férfiakat nyerhessen az egyház képezdéihez, nem kell azok fizetésének megszabásánál fukarkodni. A képezdék fölötti felügyelet legközelebb az illető egyházkerületeket illeti, távolabb pedig az egyház egyetemet, mely évenkint tudomást szerezzen magának az országban levő minden ily evang. tanitóképezdék állásáról s működéséről. Mennyi költséggel lehet egy jól rendezett képezdét kitartani, az a helyi viszonyoktól függ; a soproni képezde évenkint kerekszámmal 4000 forintba kerül, - máshol talán kevesebbel is ki lehetne jönni. IV. Mi módon állittassék elő a tanitóképezdék fenntartására megkívántató költség? 1. Rendeztessenek a házasság felmentési dijak, mire külömben is fel lett már az egyházegyetem a m. kormány által szollitva. Ha évenkint 120 ily házassági felmentvény szolgáltatik ki s ezek közül 20 ingyen, 40 25 frtért, 40 50 frtért és 20 100 frtért, — a mi ily esetben épen nem túlzott dij, évenkint 5000 forint fog befolyni, a mi a jelenlegi kezelésmód mellett úgyszólván semmibe megy. Ha ezen jövedelem egy egyetemes népiskolai alaptökévé gyűjtetik össze, már kevés évek múlva tetemes alapítványa lesz az egyháznak, melynek jövedelméből a képezdéket segélyezheti, népiskolai könyvek kiadását eszközölheti, s később szegény tanítói állomásokat is javíthat. 2. Minden iskolás gyermek fizessen évenkint 10 krt. Ezen csekély fejadót az illető szülök meg sem érzik, az egyháznak pedig tetemes jövedelmet hoz. Jelenleg ugyan is" 100,000-re tehetni iskolás gyermekeink számát. Ha ezek közül 20,000 nem fizetne is, a többi 80,000 mégis 8000 forintot adna, miből mindegyik képezdére 2000 frt esnék évenkint. 3. A képezdei növendékek is fizessenek évenkint bizonyos mérsékelt évidíjat. Ha 40 frtot fizetnek fejenkint) 50-re léve egy-egy képezde növendékeinek létszámát, ez is évenkint 2000 frtot jövedelmezne. S ennyit megfizethet mindegyik örömest, ha ezért élelmezést s lakást nyerhet, mosással és fűtéssel együtt, — a tandíjfizetés alúl külömben is fel levén mentve. 4. Oly szegény növendékek helyett, kik maguk ezen csekély díjat sem volnának képesek lefizetni, fizessék azt le a népesebb esperességek és egyházak, joguk levén ezért annyi növendéket küldeni az illető képezdébe, a hány helyett a tartásdíjat lefizették, vagy a hány, az évi tartásdíjnak megfelelő alapítványt tettek. 5. Ev. egyházunk vagyonosb tngjai is nyúljanak erszényükbe, s mutassák meg, hogy többet is tudnak és akarnak tenni a népnevelési ügy mellett, mint szónokolni. 6. Végre a képezdéböl kilépett növendékek is tanúsítsák hálájokat azon anyaintézet iránt, melynek kiképeztetésüket köszönik, s köteleztessenek, hogy a mint jövedelmes állomásra szert tesznek, legalább 5 éven át bizonyos összeggel, ha csak 2 — 3 frttal is járuljanak annak fenntartásához. • V. M i k é p lehetne népiskolatanilóink áll á— iSát javítani? Az egyházegyetemnek nem áll még most hatalmában a szegény állású népiskolatanitóknak anyagi segélyt nyújtani; de erkölcsileg igen is befolyással lehet azok sorsának javítására. Először is nevelnie kell tanítókat, kik mind képességök, mind példás életök által megnyerhessék a nép becsülését. Mihelyt a nép tanítójában többet lát egy közönséges napszámosnál, azonnal tisztelettel is fog az iránt viseltetni, s önkényt gondoskodni fog, hogy annak érdemeihez méltó állást adhasson. Erről világos példák tanúskodnak. Az egyház tehát csak oly egyéneket alkalmazzon ezentúl lanitókul, kik ezen hivatalra mind ismereteik, mind kipróbált feddhetetlen erkölcsi életüknél fogva érdemeseknek találtatnak. Azután emelje ki a tanítói kart azon alárendelt szolgai állásból, melyben az ez ideig sinlödik. Ne csak szavakkal, hanem tettekkel is tanúsítsa, mikép a tanítói hivatalt fontosnak tekinti. Vonja be a kitűnőbb tanítókat az egyházi élet körébe; adjon nekik gyűlésein s consistoriumain ülést és szavazatot. A lelkész urak szokjanak hozzá a tanítóban munkatársukat szemlélni s ne szégyenljenek vele egy asztalhoz ülni. Ha a nép ezt látni fogja, azonnal tekintélye lesz előtte tanítójának. Ha ezek után is találkoznának egyházközségek, melyeknek tehetségűkben állana tanitójokat jól dijazni, s ezt még sem akarnák tenni, azoknak nem kell tanítót adni. Az oly egyházközségek pedig, melyek a legjobb akarat mellett sem képesek tanitójokal érdeme szerint dijazni, segélyeztessenek, addig is, mig a föntebb tervezett népiskolai alapból kellő segélyt nyerhetnének, — az egyházi gyámintézet által, melynek e célra azonnal több ereje leend, mihelyt a tanitóképezdék fentartására nem kellend évenkint oly tetemes összegeket fordítania. VI. Hogyan lehessen a szükséges népiskolai könyvekre szert tenni? Állittassék fel egy egyetemes népiskolai bizottmány, melynek a tanitóképezdék igazgatói hivataluknál fogva tagjai legyenek, s melyhez értelmes népiskolatanitók is alkalmaztassanak, s tetessék ennek kötelességévé, ily könyvek felöl gondoskodni, — s néhány évek múlva nem fogunk a szükséges könyvekben hiányt szenvedni.