Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1863-11-29 / 48. szám
SZERÉNY VÁLASZOK A SZERÉNY KÉRDÉSEKRE. Miskolc, nov. 18-án 1863. A „Prot. Egyh. és Isk. Lapok" 45-ik számában a miskolci h. h. gymnásium igazgatója, egy a nevelés-oktatás ügyében Miskolcról irt cikkre, szerény föl világositások cime alatt szerény nyilatkozatokat közöl. Ezekre, miután közvetlenül nem érdekelnek. szavam nincs, föltevén, hogy az illető fogja tudni teendőjét. A cikk végén azonban igazg. úr, három szinte szerény kérdést intéz a miskolci ág. h.ev. algymnasium ellen, melyekre szerényen, röviden és nyíltan válaszolnom tanodánk becsülete elmulaszthatlan kötelességemmé teszi. Nincs is biztosabb orvosa valamely bajnak, akár a természeti, akár az erkölcsi világban, mint a nyilvánosság; egy gyökeres orvoslási műtét többet ér számtalan palliatív gyógymódnál ; — és ha az érdeklettek elismerik a bajt — ha csak elfogultság vagy makacsság nem jő közbe —igyekezni is fognak azt orvosolni; végre is minden közintézetnek éltető levegője levén a nyilvánosság, egynek sem szabap attól rettegnie, söt ellenkezőleg örülnie kell, ha mennél több alkalom nyilik, hol az intézet, minden nagyítás és földicsekvés, vagy netalán gyanúsítás és rágalom nélkül a nagyobb közönségnek is, igaz minőségében bemutathatik. — Lássuk a szerény kérdéseket. 1. Igazg. űr lugelébb is kérdi, vájjon megérdemli-e oly gymnásium a gymn. nevet, mint a miskolci ev. gymn. melyben két legfeljebb 3 rendes tanár működik ? Nincs-e ily eljárás által ignoralva az e. kerület azon határozata, hogy minden osztálynak rendes tanára legyen, és csak az igy rendezett gymnasiumok adhatnak érvényes bizonyítványokat ? Az ev. testületnek minden egyes tagja, ki a nevelésoktatáshoz csak kissé is ért „jó idő óla belátta a régi tanrendszer sok és lényeges hiányait, ezeken segíteni kellett, s a kor visszautasithatlan szükségeihez alkalmazkodván ev. egyetemes testületünk, általa szentesitett egyetemes tanrendszert léptetett életbe; melyhez minden ev. tanoda, ha nyilvánosnak akar tartatni, egész szigorral köteles magát alkalmazni. Elhatározta a többek közt, hogy minden osztálynak rendes tanára legyen, mert igen természetesen hiányosnak találta a régi rendszerben azon szokást, midőn — leginkább az algymnasiumban — többnyire combinált osztályok egy tanár vezetése alatt állottak; — valamint belátták végre a helv. h. testvérek is, régi tanrendszerök azon hiányát, niidön az algymn. osztályaiban tanítókul, nyilvános tanításra kellő ismerettel, paedag. tapintattal és tekintéllyel nem biró tapasztalatlan deákokat alkalmaztak, az ifjúság kiszámithatlan és kipótolhatlan kárára. — Az 1861-i ev. egyetemes gyűlés a tanügyet rendezvén, a miskolci ág. h. ev. algymnasium az egyetemes tanrendszer szerint szervezé magát, űgy hogy annak mindenben tökéletesen megfelel s négy osztályban 3 év óta négy rendes tanárral bír. És imé, a mi meglehetős mértékben legalább a közelebbi vidéken, s kerületünkben köztudomásu dolog, arról igazg. úr a hely szinén kellő tudomással nem akar birni, s fitymáló lenézéssel állítja, hogy gymnasiumunkban 2, legfeljebb 3 tanár tanit, tehát annyi fáradságot sem vesz magának, hogy biztosan megtudhassa, vájjon 2 vagy 3 tanár tanit-e. — Ugyan minek fogja ezen szerény nyilatkozatát ig. úrnak, az elfogulatlan olvasó tartani? — Tanodánk a nálunk fenálló fölügyelet alatt áll, minden nevezetesebb mozzanatairól, állásáról a törvényes felsöség évenkint kellő ismerettel bir, s eddigelö, a cánoni látogatás alkalmával is, a kerületi elöljáróság teljes megelégedését vivta ki magának, azon elöljáróság megelégedését, melynek egyházi elnökét, a miskolci ev. egyház lelkészeül szerencsés birni, kit a tanügyberii alapos jártasságban és erélyben, országszerte, alsói) vagy felsőbb rendű, egyetlen elöljáró sem múl fölül, ki lankadatlan fáradsággal őrködik ker. tanintézeteink, s helyzeténél fogva pedig kiváló gonddal és szeretettel a mi tanodánk fölött. Ez igy levén, t. Collega űr egészen fölösleges fáradságot tett magának, midőn a ker. elnökségét arra figyelmezteti — én azért denuncialornak nem nevezen — hogy a miskolci ág. hitv. ev. algymnasium, nem a kerületnek, mint ig. úr mondja, hanem nálunk az egyetemes gyűlésnek ide vágó határozatát ignorálja. Higye meg, hogy a ker. elnökség ig. úrnak ilyetén jó szándokú figyelmeztetésére épenségesen nem szorult. — A mi pedig azon állítását illeti, hogy az ugy rendezett tanodák, mint a miskolci ev. algymnasium, érvényes bizo-, nyitványokat ki nem adhatnak, — az által gyönyörű következetlenségbe ejti önön magát, midőn azon néhány, csak is a 4-dik osztályból átmenő növendéket, nemcsak minden vizsga nélkül, a legnagyobb készséggel fölvesz az 5-dik osztályba, hanem azok — bár néhányan közülök középszerűek, — még is a ref. tanodában kitűnő osztályzatot nyernek, söt más kitüntetésben is részesülnek. Nem ok nélkül emliték néhány tanulót, mert ifjaink túlnyomó része, bevégezvén nálunk az algymnasiumot, kerületi fötanodáinkba költözik, többen cserébe is s egy rész tápintézetbe, s kik itt maradnak, mellékes, számba sem vehető célból teszik azt. Ha tanodánkból növendék a helybeli ref. gymnasiumba átmegy, s ott tanulván, újra ev. tanodában kivánja folytatni s bevégezni a gymn. osztályokat, nagy zavarba jő, mert a mi tantervünk szerint a növendékek, a főbb tantárgyakból u. rn. a nyelvek — kivévén a magyart — szám-mértermészettanból sokkal többet tudnak, mint a helybeli h. h. gymnásium növendékei, s igy a szegény tanuló, ön hibáján kivül, vagy szükségesképen elmarad, vagy nagy erö megfeszitéssel és költséggel kénytelen a nem tanultakat pótolni. (Vége.) KÖNYVISMERTETÉS Az ág. hitv. ev. bányakorület által bizottmányilag átnézett, az egyház jelen viszonyaihoz alkalmazott és az esperességekkel véleményadás végett közöltetni rendelt Hamaliar-féle utasítások. Pest, 1863. 8. r. VII. és 80. 1. (Ara : 40 kr. o. é.). Az ág. val. bányakerületben mai napiglan az ugy nevezett Hamaliar-féle utasítások (helv. val. testvéreink sze-