Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1863-11-22 / 47. szám
Lehetnek immár s tán lesznek is, kik a lelkészválasztás szabadságának e féle osztályozás általi megszorításában, jogsértést s némi következetlenséget látnak. De legyenek ezek szívesek meggondolni, hogy valamint jogot egyedül csak törvény adhat: úgy a törvény nem sértheti meg a jogot, melyet nem adott. Onkénymegszoritásról lehet ugyan itten szó, de jogsértésről soha. Ám de mint feljebb mondánk, épen az önkény megszorításában áll az igaz szabadság. Semmi következetlenség sincs tovább abban, hogy a kis egyházak lelkészjelöltet vagy káplánt is választhatnak, mitől a törvény a nagyobb egyházakat elzárja. Számtani bizonyossággal meglehet ugyanis mutatni, hogy a nagyobb egyházak választási köre mindig szélesebb, mintán a rendes lelkészek száma kérdésen kivül nagyobb a kis egyházak lelkészei és a káplánok öszvegénél. Egyébiránt, ha csak ugyan fölkellene is valamit áldozni, a most majd nem korlátlannak mondható valasztási szabadságból, nem lesz az nagy áldozatnak nevezhető, ha tekintetbe veszszük azon szellemi és erkölcsi üdvös eredményeket, melyek egyházra s lelkészekre egyiránt és szükségesen áradnak az egyházak osztályozásából. Valóban, ha valahol ugy bizonyosan itt láthatjuk teljesülését Idvezitőnk ezen szavainak: az ő gyümölcseikből ismeritek meg őket! Hollandban ugyanis minden egyház virágzik és kedves ízü gyümölcsöket terem, s minden lelkész a képzettség s műveltség kellő színvonalán áll. Minek, ha okát keressük, legbizonyosban föltaláljuk az egyházak osztályozásában, s ennél fogva, a lelkészi választásnak törvény általi megszorításában. A nagyobb egyházaknak nem lehet virágzásnak és jó létnek nem örvendeniük, miután kitűnő lelkészeiket a már kitűntek közzül szabadon választják. A közép egyházak, minden kivétel nélkül virágzók, mert választási jogukkal ugy élnek, hogy a sok jelesek közzül mindig a legérdemesbet és legjelesbet igyekeznek elválasztani. Sőt a kis egyházakban is szükségesképen, ékesen és jó rendben mennek a dolgok, miután azokban többnyire ifjú s magasbra törekvő erők működnek. Ebből lehet aztán kimagyarázni azon örvendetes tüneményt is, miszerint a hollandi egyházban alig van példa arra, hogy a lelkészek közzül valaki, az ő hivatalában megrestülne, mert, mindenki jól tudja, hogy annak idejében bizonyosan aratánd, ha meg nem restül. Igy köti öszve a jó törvény a szellemi és erkölcsi hasznokat, az anyagi nyereménynyel! Egyébiránt tagadhatlan dolog, hogy haszinte évszázadok óta áll is a hollandi ref. egyházban, a választás szabadságának az egyházak osztályozása általi megszorítása: mindazáltal soha senkinek sem jutott még eszébe az ellen panaszt emelni, vagy annak megváltoztatását, a minden évben tartatni szokott zsinaton indítványozni. A mi kétségen kivül a választási törvény célszerűségét és jótékonyságát bizonyítja, Végre, a lelkészjelöltekre vagy káplánokra nézve sem lehet a törvény rendeletét sérelmesnek mondani; nem csak azért, hogy épen maga a törvény nyújt legnagyobb biztosítékot arról, hogy később kevésbé érdemesektől megelőztetni nem fognak, hanem főképen azért, mert a valóban kitűnő lelkészjelöltek előtt, mindig nyitva áll az elŐmenet útja s a jó alkalom után gyakrabban nem is sokáig kell várakozniok. Ismertem az ultrajektomi akadémiában, pályatársamat, Moll nevű kitűnő lelkészjelöltet, ki az év elején lelkész lett egy kis egyházban, s már az év közepén a harderwycki másod rendű egyházba vitetett, által; az év végén pedig az első rangú amsterdami egyháztól nyert meghivatást, melyet ugyan el nem fogadott azon okból, mert a harderwycki hivek, 50,000 frtot szedtek öszve, s azon egy jól fölszerelt majorságot vettek s örökre neki ajándékozták azon kéréssel, hogy Őket el ne hagyja. És ő helyben maradt. Mindezekből annyi a legnagyobb megszorítással is kijön, hogy az egyházak osztályozása, nem csak meg nem támadja s le nem rontja a lelkészválasztási szabadságot : sőt egyedül képes azt jó irányban vezetni, s mindennemű visszaélésektől megóvni. De nagy ideje van, hogy a választási szabadság második biztositékáról, a hármas választásról szóljunk.