Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-11-22 / 47. szám

Lehetnek immár s tán lesznek is, kik a lel­készválasztás szabadságának e féle osztályozás általi megszorításában, jogsértést s némi követ­kezetlenséget látnak. De legyenek ezek szívesek meggondolni, hogy valamint jogot egyedül csak törvény ad­hat: úgy a törvény nem sértheti meg a jogot, melyet nem adott. Onkénymegszoritásról lehet ugyan itten szó, de jogsértésről soha. Ám de mint feljebb mondánk, épen az önkény megszorításá­ban áll az igaz szabadság. Semmi következetlenség sincs tovább abban, hogy a kis egyházak lelkészjelöltet vagy káp­lánt is választhatnak, mitől a törvény a nagyobb egyházakat elzárja. Számtani bizonyossággal meglehet ugyanis mutatni, hogy a nagyobb egy­házak választási köre mindig szélesebb, mintán a rendes lelkészek száma kérdésen kivül nagyobb a kis egyházak lelkészei és a káplánok öszvegénél. Egyébiránt, ha csak ugyan fölkellene is va­lamit áldozni, a most majd nem korlátlannak mondható valasztási szabadságból, nem lesz az nagy áldozatnak nevezhető, ha tekintetbe vesz­szük azon szellemi és erkölcsi üdvös eredménye­ket, melyek egyházra s lelkészekre egyiránt és szükségesen áradnak az egyházak osztályozá­sából. Valóban, ha valahol ugy bizonyosan itt lát­hatjuk teljesülését Idvezitőnk ezen szavainak: az ő gyümölcseikből ismeritek meg őket! Hollandban ugyanis minden egyház virág­zik és kedves ízü gyümölcsöket terem, s minden lelkész a képzettség s műveltség kellő színvona­lán áll. Minek, ha okát keressük, legbizonyosban föltaláljuk az egyházak osztályozásában, s ennél fogva, a lelkészi választásnak törvény általi meg­szorításában. A nagyobb egyházaknak nem lehet virág­zásnak és jó létnek nem örvendeniük, miután ki­tűnő lelkészeiket a már kitűntek közzül szabadon választják. A közép egyházak, minden kivétel nélkül virágzók, mert választási jogukkal ugy élnek, hogy a sok jelesek közzül mindig a legérdemes­bet és legjelesbet igyekeznek elválasztani. Sőt a kis egyházakban is szükségesképen, ékesen és jó rendben mennek a dolgok, miután azokban többnyire ifjú s magasbra törekvő erők működnek. Ebből lehet aztán kimagyarázni azon örven­detes tüneményt is, miszerint a hollandi egyház­ban alig van példa arra, hogy a lelkészek közzül valaki, az ő hivatalában megrestülne, mert, min­denki jól tudja, hogy annak idejében bizonyosan aratánd, ha meg nem restül. Igy köti öszve a jó törvény a szellemi és er­kölcsi hasznokat, az anyagi nyereménynyel! Egyébiránt tagadhatlan dolog, hogy haszinte évszázadok óta áll is a hollandi ref. egyházban, a választás szabadságának az egyházak osztályo­zása általi megszorítása: mindazáltal soha senki­nek sem jutott még eszébe az ellen panaszt emelni, vagy annak megváltoztatását, a minden évben tartatni szokott zsinaton indítványozni. A mi kétségen kivül a választási törvény cél­szerűségét és jótékonyságát bizonyítja, Végre, a lelkészjelöltekre vagy káplánokra nézve sem lehet a törvény rendeletét sérelmesnek mondani; nem csak azért, hogy épen maga a törvény nyújt legnagyobb biztosítékot arról, hogy később kevésbé érdemesektől megelőztetni nem fognak, hanem főképen azért, mert a valóban ki­tűnő lelkészjelöltek előtt, mindig nyitva áll az elŐmenet útja s a jó alkalom után gyakrabban nem is sokáig kell várakozniok. Ismertem az ultrajektomi akadémiában, pá­lyatársamat, Moll nevű kitűnő lelkészjelöltet, ki az év elején lelkész lett egy kis egyházban, s már az év közepén a harderwycki másod rendű egyházba vitetett, által; az év végén pedig az első rangú amsterdami egyháztól nyert meghiva­tást, melyet ugyan el nem fogadott azon okból, mert a harderwycki hivek, 50,000 frtot szedtek öszve, s azon egy jól fölszerelt majorságot vettek s örökre neki ajándékozták azon kéréssel, hogy Őket el ne hagyja. És ő helyben maradt. Mindezekből annyi a legnagyobb megszorí­tással is kijön, hogy az egyházak osztályozása, nem csak meg nem támadja s le nem rontja a lelkészválasztási szabadságot : sőt egyedül ké­pes azt jó irányban vezetni, s mindennemű vissza­élésektől megóvni. De nagy ideje van, hogy a választási sza­badság második biztositékáról, a hármas vá­lasztásról szóljunk.

Next

/
Thumbnails
Contents